Orvosi Hetilap, 1936. június (80. évfolyam, 23-26. szám)

1936-06-20 / 25. szám

576 ORVOSI HETILAP 1936. 25. sz. általunk bevezetett kezelés: osmotherapia (dextrose 30—40 százalék) intravénásan, padutin, tonocholin, nitrotonin injec­­tiók, végtag-diathermiák, — dienkephalom­a — radiothera­­pia. 4 hét alatt sikerült a vascularis crisiseket teljesen meg­szüntetni; ezzel szemben az összes végtagizmokban súlyos általános, részben degeneratív, részben inactiv sorvadás, nagy­fokú hypotonia és a­z alsó végtagban flexiós contractura fejlődött ki. Csak két és fél hónap múlva a felvétel után, kezdünk intensívebb mechano- és elektrotherapiát, amely mellett fokozódó javulás következik be. Vérsejtsüllyedés tetemesen gyorsult: 1 óra: 441­, 2 óra: 85; 3 óra: 103; fehérvérsejtszám (H. 13.): 7.700. Erythro­­cyta-szám: 4.950.000. Hgl (Sahli): 102. Vérkép: Segm. 46%; „Stabk.”; 20%; lymph.; 25%; nagy mononucl.; 8%'; eosi­­noph.; 1%'. — Szemészeti lelet II. 18. (Prof. Kreiker): Szem­­fenéki erek épek. Funduson egyik könyökben megtörő vena pulsul; ugyanitt az artéria és a vena centr. sup. kétszer egymás körül csavarodott (variatio­). Szemészeti lelet II. 19.: Jobb papilla a balnál halványabb. 1. szemfenék: vénák tag­sága a balhoz viszonyítva 1 : 2; — a j. o. artériák aránya a balhoz viszonyítva 1 : 2; j. o. art. centr. retinae temp. sup. ágában kifejezett stasis; a véroszlop szakadozott vonalban haladó, szinte pontszerű vérzéseket utánoz (1. ábra). — Ugyanakkor­ conjugált deviatio jobbra. Balra tekintéskor szemek középvonalát nem lépik át. Jobbra tekintéskor ny­­stagmusos rángások, szabálytalan átmenetben. (Látótérfel­vétel: 2. ábra.) Jobb szemhéj gyakorta spontán lezáródik. Nyitási kísérletnél homlokizomzatban kóros synergiák. A 1. szem kötőhártyája belövelt; erek tágultak, élénk pirosak. Bal conjunctiva rendes. Arc, mellkas bőrén igen kifejezett hyperhydrosis. Végtagok capillarmikroskopiai lelete szerint spastikus hajszálerek; emellett egyes kacsokban kisebb tágulatok sta­­sissal, halvány alapszín. Ismételt vérnyomás max. min. meg­határozások: 130/80, középnyomás 90 Hgmm. Mindkét ka­ron, a bal alszáron a jobb combon egyformán; — a jobb al­­száron semmi oscillatio (!). — Mellkas-röntgen-lelet: Elme­­szesedett heges gőcárnyékok. Minkét hitus kissé megnagyob­bodott. Bal rekesz felett 4 ujjnyi régi callusárnyék van. — Aorta normális. EKG: 79-es frequentiájú sinus-rhythmus ép inger-veze­téssel; bal szívtúlsúly (Belklinika: Prof. Főmet.) — III. 14. éjjel „foglalkozási” delirium. II. 12. Liquorral állatoltás, ne­gativ eredménnyel. — III. 17. Exogen reactiós formák meg­ismétlődnek; residuaer paranoid (üldöztetési) tartalmak. — Szövetresistentia nagyfokú csökkenése miatt furunculosis, majd sacralis tájon mély decubitus. Mindkettő gyógyul. — Osteographos röntgen-kép (II. 4.): diploe­ venák rajzolata kifejezett; egyenetlen proc.­elinoid., sella nem mélyült. En­­kephalogrammban részarányos viszonyok. IV. 16.-án a szemfenéki lelet a következő: J. o. tempo­­ralis decoloratio; a vénák és artériák tágassága a normális felének felel meg. Bal oldalt a papilla széle enyhén elmosó­dott, a temporalis decoloratio kevésbé kifejezett, mint jobb oldali; az erek bár szűkek, de a jobboldalinál tágasabbak. Sem vérzés, sem degeneratio nem látható. Dg.: Decoloratio papillae a. d. Papillitis ad atrophiam vergens­­. s. Ez a lelet elárulja, hogy az edényfolyamat az art. ophthalmica terüle­tén is jelen van, továbbá enyhe papillitist is jelez egyik ol­dalon, amely egyrészt a hydrokephalus ex vacuo reactorius, másrészt a pneumoenkephaliás befúvás által lehet feltéte­lezve. Az atropinénak jobb oldalt erősebben kifejezett volta a s. o. ventriculus lateralis fokozottabb distensiójával hozható összefüggésbe. Enkephalographia (1935. IV. 17.): Antero-posterior fel­vételen a jobb oldali kamra kissé tágabb, egyébként symmet­­riás lepkealakot mutat. Általában az egész kamrarendszer a rendesnél minden szakaszon tágabb, amely kép az agy­állomány jelentékeny sorvadására utal. A jobb gyomrács distensiója nagyobb terjedelmű. Ennél fogva a jobb hátsó szarv mélyebben nyúlik hátrafelé az occipitalis lebeny fehér­­állományába,­­ szemben a bal comu posterius rövidebb és legömbölyített voltával. Sajátszerű az oldalfelvételekben a cella media p. descendensének helyenként excavált hullámos lefutása, amely a sorvadás egyenlőtlenségére vall. A III. kamra vetülete kissé ferdén elhúzódott. Subarachnoidealisan a convexitás felett kevés levegő, mely főleg a homloki sülés­nek megfelelően helyezkedik el (6., 7., 8. ábra.). Ezen com­­binált enkephalo-arteriogramm­ban feltűnik a tágult elülső szarvnak projectióját körülvevő art. pericallosa concav gör­bületének szétnyílása, a „carotis­ zeta” legfelsőbb görbületé­nek lefelé nyomott volta, főleg az art. cerebri ant. területé­hez tartozó edényágak vaskossága, illetve fokozott tágassá­ga és merevsége; ugyanott a „csomóképződés” alig fordult elő, szemben a Sylvius-csoporthoz tartozó verőerekkel. (A carotis injectiót Prof. Hüttl végezte; a felvételek a sebészeti klinika röntgen-osztályán történtek, — vezető tanársegéd: Rencz dr.). A sulcusoknak és diploevenáknak rajzolata elég­gé kifejezett. A bal art. radiálisról készült (H. 20. 1935.) sphygmo­­gramm (Egyetemi kórtani intézet, Prof. Went, dr. Lissák) közel normális képet nyújt a descensiós vonalnak elhúzódá­sával, az elongatlók kisebb különbségeivel (3. ábra). Ezzel szemben a kezdődő edénycrisis ideje alatt felvett jobboldali radialis-sphygmogramm a systolikus főhullámnak alacsony és lelapított voltát, a systoles mellékhullám növekedését, il­letve több mellékhullámnak jelentkezését mutatja be; ezen­kívül a dierotikus hullám magassága többnyire eléri, gyak­ran túlhaladja a systoles főhullámnak amplitúdóját a lehágó szárnak hosszas alakja, esési szöge a görbe hasishoz való vi­szonya is kissé szabálytalanul változik. A jobb alkarról felvett plethysmogramm a bal alkarról készülttel (4. ábra) és az egészséges kísérleti egyéntől (jobb alkar) származóval szemben (5. ábra) ugyancsak a volumen­­pulsus-görbe szabálytalanságát, az amplitúdók egyenlőtlen­ségét, a főhullám lekerekítettségét, a dicrot-hullámnak a sys­toles hullámtól változó távolságát és magasságát engedi fel­ismerni. A fenti észlelésünk meggyőz bennünket a combinált enkephalo-arteriographia jelentőségéről agyi endarteriitis esetében, amelyben az agyparenchyma laesiója következ­tében előállott hydrokephalus ex vacuo reactorius és a hiányzó arteriatelődés pathognomusos jel gyanánt érté­kesíthető. EREDETI KÖZLEMÉNYEK A debreceni m. kir. 6. sz. Honvéd és közrendészeti helyőr­ségi kórház szemészeti osztályának közleménye. Congenitalis symmetrikus rendellenességek a szemen. Irta: Fazakas Sándor dr., egyet, magántanár, a szemészeti osztály vezetője. A könnyutak rendellenességei után kutatva a könny­levezető készülék kezdeti részén s az egész szemrés körül a fejlődési rendellenességeknek olyan gazdag komplexu­­mát észleltem, amelyek már önmagukban véve is érdeme­sek a közlésre. A rendellenességek jelentőségét fokozza az, hogy belőlük következtetések vonhatók a rendelle­nességet mutató részek fejlődésére, a könnyűtkörüliekből pedig még a könnylevezetés kezdeti részének a mechanis­­musára is. Ezen utóbbiról mindjárt megjegyezhetjük, hogy a könnylevezetésről vallott felfogásomat, a­mely szerint a functio tökéletessége legfőképpen attól a 3-as relatiótól függ, melyben a könnypontok, a plica, illetve az azt határoló könnybarázdák s annak a tompaszögnek a csúcsa vannak, melyet a szemhéj hátsó széle ( Meibon­­mirigyek vonala) s a carniculát határoló bőrredő legki­emelkedőbb része alkot — hathatósan támogatja. Bebi­zonyosodott ugyanis ebben az esetben is, hogy a működés tökéletességének elengedhetetlen feltétele, hogy a könny­pont környezetének legkiemelkedőbb részén, tehát az em­lített tompaszögnek a csúcsán legyen elhelyezve s az ilyen módon elhelyezkedő könnypont közül az alsó a szél­ső, a felső pedig a belső könnybarázdával álljon szemben. A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a rendellenességek közül az együvétartozókat együtt, egymás mellett fogom tárgyalni, ezért bizonyos csoportokat állítok fel. Lássuk ezek közül először is azokat, amelyek a könnypontok és könnycsövecskék közvetlen környezeté­vel vannak összeköttetésben. A könnylevezető készülék kezdeti része körüli elvál­tozásokra már a szemrés formája is figyelmeztet.

Next