Orvosi Hetilap, 1936. július (80. évfolyam, 27-30. szám)
1936-07-19 / 29. szám
1936. 29. sz. ORVOSI HETILAP pontból tárgyalják és főleg az artéria coronaria elzáródási helye és az elektrokardiographiai kép közti összefüggést vizsgálják, azonban gyérek azok a munkák, amelyek nagyobb anyagon szerzett tapasztalatokról számolnak be, így Coombs és Herepath a pitvari fibrillatióban szenvedett egyének szívizmát vizsgálva, abban Jatter-ral ellentétben, súlyos, az ellenőrző esetekben nem észlelhető elváltozásokat találtak. Ezeket az elváltozásokat Frottingham is megtalálta 11 esetéből 9-szer, azonban nem tudja eldönteni, hogy ezek nem a fibrillatio következtében jöttek-e létre. Willius és Brown a coronaria betegségek ekg.-diagnostikájának pontosabb kidolgozása előtt a coronaria sklerosisos egyének 68%-ában találtak positiv ekg.-leletet. Az elektrokardiographiai elváltozások morphologiai alapjaival Pardee is foglalkozott. Előbb Master-ral együtt dolgozott és bár voltak olyan esetei, amelyekben a súlyos elektrokardiographiai elváltozásnak nem találták a morphologiai alapját és súlyos szívizomelváltozás nem volt elektrokardiographiailag kimutatható, arra a megállapodásra jutottak, hogy az ép elektrokardiogramm mégis azt mutatja, hogy a szívizom bizonyos mértékig egészséges, míg a kamrai complexum különféle rendellenessége a szívizom megbetegedését jelzi. Pardee 2 évvel utóbb Markel társaságában mégegyszer hozzászól a kérdéshez és arra a megállapításra jut, hogy az elektrokardiogrammból egy meghatározott pathologiai-anatómiai diagnosist felállítani nem lehet, de mégis tájékozódni lehet a myokardium bántalmának fokáról. Sajnos Pardee-nak nem állt nagy anyag rendelkezésére, az első dolgozat 11, a második 10 eset kapcsán íródott. Hasonló kisebb anyagról számol be Della Valle és Orsi, akik szerint az elektrokardiogramm és a kórbonctani kép eléggé jól felismerhető összefüggésben állanak egymással, de organikus elváltozásoknak nem mindig felel meg elváltozás az elektrokardiogrammban, másrészt a functionális elváltozásra mutató elektrokardiogramm mögött nem mindig találni megfelelő boncolási leletet. Ez különben teljesen megegyezik Kaufmann véleményével is. Ezeken a szerzőkön kívül még néhányan dolgoztak fel kisebbnagyobb anyagot különböző positív elektrokardiographiai leleteknek (negatív T-hullám, low voltage) a morphologiai vizsgálattal kapcsolatára; ezek ismertetésére még a későbbiekben visszatérünk. Amint a fentiekből látható, egy nagy boncolt anyagnak a morphologiai és az ekg.-elváltozásokat egybevető részletes és modern vizsgálata tulajdonképpen hiányzik az irodalomból. Ezért Balogh Ernő professor jóinsklatú támogatásával a II. belklinikáról 1930. január 1-től 1934. július 15-ig boncolásra került, elektrokardiographallag megvizsgált egyéneknek hasonlítottam össze a kórbonctani és kórszövettani leletét az elektrokardiogrammal. Az ekg. felvételeket túlnyomóan a halált kevéssel megelőző időben készítettük el. Ily módon vizsgálataim folyamán 102 esetet dolgoztam fel. Elsősorban azt néztem meg, milyen morphológiai leletnek milyen ekg.-elváltozás felel meg. Külön-külön csoportokban tettem vizsgálat tárgyává a jelentősebb makroskopos és mikroskopos elváltozásokat. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményeit I. sz. táblázatban foglaltam össze. Ennek a táblázatnak a tanulmányozásakor figyelembe kell venni, hogy a vizsgált egyéneknek az elektrokardiogrammon többféle elváltozása is lehetett, amelyeket mind külön-külön jeleztem, így tehát a kóros ST-szakasz depressiója, kóros T-hullám, az ingervezeték zavara, az arhythmiák együttesen nagyobb számot adnak, mint a positív ekg.-eseteknek megfelelne, hiszen egy-egy eset több rubrikában is el lehet könyvelve. I. sz. táblázat. Morphologiai leletek ekg.-elváltozásai. Fenti adatokból érdekes következtetések vonhatók le. Feltűnő, hogy a subacut lefolyású endokarditis lenta eseteink milyen gyakran, 50%-ában az eseteknek, jártak negatív ekg.-lelettel. Ez teljesen megfelel Wint emitnek az endokarditis lentáról szóló monográphiájában foglalt tapasztalatának, amely szerint bár a boncoláskor mindig talált a lenta esetekben szívizomelváltozásokat, elektrokardiographiai úton azonban csak az esetek kis részében tudta azokat kimutatni. Az endokarditis lentával szembeállításra szinte kínálkozik a lueses aortitis, amely idült lefolyású, az esetek nagy részében a coronariák betegségével kapcsolatos és szemben a subacut lefolyású, a coronaria rendszertől független endokarditis lentával, csak 20%-ában az eseteknek jár negatív elektrokardiogrammal. Figyelembe kell vennünk, hogy azok a lueses aortitisek jártak negativ ekg.-lelettel, amelyeknek legsúlyosabb elváltozásai nem az aorta kezdeti szakaszán játszódtak le. Ez megfelel azon régebben közölt kórboncolási tapasztalatomnak, amely szerint az a tény, hogy a szívizomzat lueses aortitis kapcsán megvan-e támadva vagy sem, elsősorban attól függ, hogy az aortitises elváltozások az aorta kezdeti részén, a Valsalva öböl és a coronaria-szájadékok táján a legsúlyosabbak-e vagy sem. A mi adatainkkal teljesen egyezik cluster és Pardee észlelete, amely szerint, azoknak az egyéneknek, akiknek az aortitise mély localisatájú és az aortabillentyűket is megtámadta, 85%-ban volt kóros az elektrokardiogrammjuk, míg azoknak, akiknek az aortitise magasabb elhelyeződésű volt, csak 38%-ban. Willius kb. a mienkkel egyenlő nagyságú anyagot dolgozott fel (17 esetet) és eredményei is eléggé egyeznek a mienkkel, ugyanis anyagában 71%ban positív az ekg.-lelet. Az endokarditis lenta és az aortitis luetica anyagnak szembeállításából feltűnt tehát az a különbség, amely egyrészt a heveny, illetve félheveny és idült lefolyású szívizomelváltozás, másrészt a coronariáktól független és a coronariák megbetegedésével járó szívizomelváltozások elektrokardiographiai diagnostikájában meg van. Van ugyan a modern ekg.-irodalomban egy irányzat, amely a myokardialis laesio régebben elfogadott jeleitől eltér és a szívizom megtámadott voltát heveny esetekben is gyakran véli felismerhetni. Van Buchem és Daniels a fertőző betegségekben nagy jelentőséget tulajdonít a III. elvezetésben negatív T-hullámnak. Hochrein rheumatikus szív szám negatív ST szakasz kóros T inger vez. arhytmia rOCO tia» Fibrosis myocardii 50 12 19 149 11 Zsíros degeneratio 32 128 113 5 Coronaria sklerosis 323 15 10 107 Lueses aortitis 143 4 5 3 1 Endokarditis lenta4 2 1 1 Stenosis o. v. sinistra 203 3 3 1 123 Ép szívizomzat 12 11 kóros hullám — 1 low. volt. 681