Orvosi Hetilap, 1936. november (80. évfolyam, 45-48. szám)
1936-11-28 / 48. szám
80. évfolyam, 48. szám Budapest, 1936. november 28. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR HÜTTL TIVADAR VÁMOSSY ZOLTÁN VIDAKOVITS KAMILLÓ REUTER KAMILLÓ JENEY ENDRE FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1897-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM. Illyés Géza: A veseállomány genyedése. (1127—1133. oldal.) Csinády Jenő és Petrányi Győző: Izomfunctiós tanulmány dystrophia musculorum progressivában szenvedő gyermekeken. (1133—1136. oldal.) Dapsy Endre: A koraszülöttek kezelése hormonnal, colostrummal és terhes savóval. (1136—1138. oldal.) Koboz Pál és Kausnitz Erzsébet: Vizsgálatok a vércukor agyi szabályozásáról a gyermekkorban. (1139—1140. o.) Kiss Pál és Fényes István: A Heine-Medcin-kór agykérgi alakjáról. (1141—1142. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (199—202. oldal.) Jankovich László: Szokatlanul elágazó akasztási barázda. (1143. oldal.) Lapszemle: Belorvosiani — Szülészet. — Gyermekgyógyászat. —• Bőrgyógyászat. —■ (1143—1145. oldal.) Könyvismertetés: (1145. oldal.) Egyesületek ülésjegyzőkönyvei. (1145—1147. oldal.) Sz.: Új egyetemi klinikák. 1147—1148. oldal.) Müller Vilmos: Mussolini megmenti az emberiség legszerencsétlenebbjeit. (1148—1149 oldal.) Vegyes hírek: (1149—1150. oldal és a borítólap III. és XV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A veseállomány genyedése. Irta: Illyés Géza dr., egyetemi ny. r. tanár. (Folytatás.) II. Pyelonephritis suppurativa. Ezen csoportba tartoznak azon esetek, hol többnyire az alsó húgyutakban vagy a pyelumban levő fertőzés ascendál a vesére s annak iterstitialis szövetében keletkezik genyedés kisebb-nagyobb kiterjedésben. Miután ezen felhágó fertőzés többnyire valamely már más fennálló húgyszervi betegség szövődményét képezi, érthető, hogy ezen csoportba tartozik a vesegenyedések legnagyobb száma. Felhágó infectionál legközönségesebb bacterium a bact. coli, aztán staphylo- és streptococcusok, de előfordulhatnak a legkülönbözőbb genyedést előidéző baktériumok. Az infectionak a vesébe jutásában legnagyobb szerepe van a vizeletáramlás meglassabbodásának és a vizeletpangásnak, mely első sorban állítható a kiváltó okok közül s amelyet a legkülönbözőbb körülmények idéznek elő. Másik nagy szerep jut a pyelumból való refluxusnak, mert ezen az útón jut be leggyorsabban és legkönnyebben az infectio a veseállományiba. Főleg akkor látjuk ezt fellépni, ha valamely ok folytán a pyelumbeli vizelet hirtelen nyomás alákerül s ha ezen kívül még a szövetek a lobosodás következtében sérülékenyebbek, főleg a papillák körüli formxnyálkahártya az, mely már kis nyomásfokozódás alkalmával megreped. Ilyenkor pyelovenosus refluxus útján direkt a vesébe kerül a bacterium,vagy a még gyakoribb pyelointerstittialis refluxusnál belekerül az infectio az egyenes húgycsatornácskák vagy egyenes véredények körüli laza szövet vagy nyirkrésekbe s sokszor a veseállomány átugrásával feljut egészen a capsula propria alatti nyirküregbe s ott kis tályogokat képez. Ez magyarázza meg azt a tényt, hogy a tályogok inkább fejlődnek ki a kéregállományban, mint a velőállományban, ami pedig ascendáló infectionál természetesebb volna. Ezen tályogok egyike-másika aztán beletörhet vagy egy glomerulus Bowman tokjába, vagy valamely finom húgycsatornácskába, azokkal bejut a velőállományba illetve pyelumba s úgy viselkedik, mintha, haematogén úton került volna a glomerulus Bowman tokjába, illetve a húgycsatornácskákba az infectio. Ez a magyarázata annak, hogy sokszor a kórbonctani készítményen sem lehet az infectio kiindulási helyét megállapítani. Kórelőzmény tekintetében legnagyobb azon eseteknek a száma, hol a vizeletpangást vese- vagy ureterke idézte elő. A kis kő, ha a vesemedencéből belekerül az ureterbe s azt részben vagy egészben elzárja s a pyelum inficialt, elhanyagolt esetekben nemcsak a hólyagban tart utján belekerüljön az iniecuo a veseice, anoi vagy subcapsularis, corticalis tályogok keletkeznek, vagy ha az imnectio a fornix körül kezdődik, úgy a papiliák és környékük elgenyedése indul meg, midőn a helynekkel szélesen közeledő genyedés található. Ha a cortialis tályog vagy egyes veseibeli genygóc áttörik a vesekörüli zsírba, úgy ottan is genyedés fejlődik s a veseköröli zsír tömegében erősen megnő, különösen azáltal, hogy nagyon vizenyőssé válik. A másik gyakori ok a prostata hypertrophia, amely inficiált, elhanyagolt esetekben nemcsak a hólyagban tart fenn vizeletpangást, de ezen pangás retrograd módon felterjed az urétereikre, majd a vesemedencére s onnan alkalomadtán a vesére. Ezen esetek legtöbbször két oldalt lassan tartó genyedések szoktak lenni s ez a leggyakoribb oka a halálos kimenetelnek. Hólyagdaganat, legyen az akár az, uruternyilás körül ülő s azt elfedő vagy papaloma, de még inkább az ureternyilás körül keletkező infiltráló cardioma oka lehet pyelumbeli vizeletpangásnak. Súlyos cystitis tenesmusokkal, vagy ahol brutális és helytelen kezelések a hólyag görcsös összehúzódását váltják ki, előidézhetnek az uréterben antiperistaltikus mozgásokat vagy vesicorenalis refluxust. Nagyfokú elhanyagolt húgycsőszűkület hólyagbeli vizeletpangást tarthat fenn, mely vesicorenalis refluxushoz vezethet. Ezenkívül sokféle ok még a húgycsőtől kezdve fel a vesemedencéig, midőn akár megszűkülés, akár össznyomás, akár az ártér eltömeszelése folytán a vizelet lefolyása akadályozott.