Orvosi Hetilap, 1940. április (84. évfolyam, 14-17. szám)

1940-04-06 / 14. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kiss Pál: Halálos szívzavar tonsillitis után

84. évfolyam. 14. szám. Budapest, 1940. április 6. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HÖGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, MISKOLCZY DEZSŐ, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, VÁMOSSY ZOLTÁN, VIDAKOVITS KAMILLÓ, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, FELELŐS SZERKESZTŐ : VÄMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM; Kiss Pál: Halálos szívzavar tonsillitis után. (177—173. oldal.) Nagy József: A ricinus-olajjal érzékenyített comptement- kötési reactio klinikai értékéről kankós betegeken. (179 —181. oldal.) Puder Sándor: Kísérletes vizsgálatok a dermatopulmonalis reactióról. (181—183. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (29—32 oldal.) Irodalmi szemle: (183—184. oldal.) Könyvismertetés: (185. oldal.j Lapszemle: (186. oldal.) Vegy'es hírek. Hetirend: (186. oldal és a borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Pázmány Péter Tudományegyetem gyermekklinikájának közleménye. (Igazgató: Hainiss Elemér ny. r. tanár.) Halálos szívzavar tonsillitis után.* Irta: Kiss Pál dr. egyet, magántanár klinikai adjunctus. Néhány évtizeddel ezelőtt a tonsillitiseket még ko­moly betegségnek tekintették s a kezelésre, valamint az utókezelésre vonatkozó orvosi tanácsokat megtartották. A mai gyors életben ez teljesen megváltozott. Mindenki tudja ugyan, hogy különösen tonsillitis follicularis után a szíven, vesén és az ízületekben igen komoly utóbeteg­ség jöhet létre, mégis szinte minden nap tapasztaljuk, hogy alig szűnt meg a 39—40°-os láz, a gyermeket má­ris felkeltik s egy-két nap múlva iskolába küldik. Ügy gondolom, hogy ez a könnyelmű felfogás döntően bele­játszik, hogy az utóbbi időben mind gyakrabban észle­lünk tonsillitisek után szívzavarokat. Már régen gyűjt­jük az anyagot, amelynek felhasználásával az ilyen man­dula eredetű szívzavarok gyakoriságára rá óhajtunk mu­tatni. Nagy anyagunk alapján hangsúlyozni szeretnők, hogy e tonsillitisek után aránylag gyakran végleges anatómiai torzulás (hegek) marad hátra nemcsak szív- belhártyán, hanem a szívizomban is. A most közlendő gyászos eset figyelmeztet arra, hogy a régi idők óvatos­sága mennyire indokolt volt s hogy mennyire fontos mind a szülők, mind az iskola előtt teljes szigorral ér­vényt szerezni a helyes orvosi felfogásnak. N. Z. 13 éves fiút 1938 november 30-án mutatták be rendelésünkön. Kórelőzménye: mostani betegségéig semmi­lyen komolyabb betegségen nem ment át; családi, környe­zeti és fejlődési kórelőzménye a rendestől nem tért el. Je­len betegségéről a szülők és az. észlelő orvos elmondották, hogy 2 hétel ezelőtt tonsillitis follicularison ment át, ez 39°- on felüli lázat okozott. 4 nap múlva láztalan lett, felkelt. 6. nap iskolába küldötték. Az iskolába járás 4. napján éjtszaka erős fejfájása, hányingere, újabb láza (38.2°) támadt, úgy hogy megint ágyban maradt. E második betegsége óta 4 nap telt el, ezalatt folyton gyengült, elesettebb lett, panaszai fo­kozódtak. Bemutatása előtt 20 órával éjjel tonusos-clonusos görcsrohama volt, rövid időre elvesztette eszméletét. Azon­nal orvost hivtak, aki halálos sápadtságot, váltakozva gyér és szapora pulsust tapasztalt. Elmondotta, hogy 3 ilyen ro­*) A Magyar Gyermekorvosok Társasága XX. bemutató ülésén tartott előadás nyomán. ham alkalmával jelen volt s a fenti tüneteken kívül a ro­ham alatt hörgést, szájhabzást is észlelt. A diagnosist sziv- blockra tette s ezért szállította a gyermeket klinikánkra. Az eddigi szívkezelés belsőleg adott véritől- és eardiazol- ból valamint izomba adott camphor olajból állott. Digitálist be­tegsége alatt nem kapott. A felvételi állapot: sápadt, fakó színű, fáradt, karikás­szemű gyermek. A tüdő és hasi szervek vizsgálata eltérést nem derített ki. A szívcsúcslökés kinnebb és lennebb volt: a szívtompulat minden irányban nagyobb, a szívhangok fel­tűnően tompák, azonban tiszták voltak, nagyfokú arhythmiát észleltünk. Vérnyomása 115/95 Hg mm. Vizeletében a fehérje erősen positiv, a későbbi vizsgálat szerint a vizelet fehérje- tartalma 5%o, az üledékben látóterenként 10—15 fehér-, sok vörösvérsejt. Vizsgálat alatt vizelési ingere támadt, amint felült vi­zelni elsápadt, hátrahanyatlott az ágyra, halottsápadt és fakó színű lett, elvesztette eszméletét. Fejét opisthotonus tartásban hátraszegte s pár pillanatig így maradt, akkor arca hirtelen kipirult, karjait lassan kis hullámú clonusos rán- gások közben behajlitotta, majd pár clonusos rángás szaladt végig testén. E roham alatt a szívműködés rhythmusa rend­kívül változott: hol megszámlálhatatlanul szapora szívhan­gokat, hol rendkívül gyéren, arhythmiásan követve egymást hosszú szünetekkel hallottunk egy-egy szívhangot. Pulsusa a roham alatt nem volt tapintható. Ezen általunk észlelt roham talán fél-, vagy háromnegyed percig tartott, utána a gyermek visszanyerte eszméletét, a roham előtti arcszinét s azonnal beszélgetni kezdett. A kórelőzmény, a vizsgálatkor talált lelet és az ál­talunk is észlelt roham milyensége alapján Morgagni— Adams—Stokes-féle tünetcsoportra kellett gondolnunk. Anélkül, hogy e kérdés irodalmával foglalkozni akar­nék, csupán utalok arra, hogy mig a régebbi irodalom Morgagni—Adams—Stokes-féle „betegség”-ről emléke­zik meg s a kórképet egységes okra vezette vissza, ad­dig ma nem „betegség”-ről, hanem Morgagni—Adams— Stokes-féle tünetcsoportról beszélünk. Sőt még egysé­gesnek sem tartjuk a közvetlen okot, hanem létrejötté­nek mechanismusa szerint 3 alakot különböztetünk meg aszerint, amint: 1. az ingerületvezető rendszer, 2. a szív fali izomzata, vagy 3. a központi idegrendszer elválto­zása a döntő oka a tünetcsoport kialakulásának. Esetünkben a szív ingerületvezető rendszere ana­tómiai tönkremenésének lehetőségét az elektrokardio- graphia alapján kizárhattuk (1. ábra felső sor.) A felvé­tel egyes időszakaiban 2—3 szívrevolutio is következett egymás után, mikor az ingerületvezetés teljesen rend­ben zajlott le. Az electocardiographiás felvétel további szakaszai aztán világosan rámutattak, hogy a Morgagni- Adams—Stokes-féle tünetcsoport létrejöttének okát azon

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék