Orvosi Hetilap, 1940. július (84. évfolyam, 27-30. szám)

1940-07-27 / 30. szám - MELLÉKLET - Orvostudományi Közlemények

1940. 7. szám. ORVOSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 205 faj; a tüdőnedvnek mikroskopos vizsgálata, (zsírcseppek, zsírcsomók, laphámsejtek, cholesterinkristályok, larygó a magzatvízből, mekoniumtestek) szükséges. De egészen negatív esetben sem lehetetlen intrauterin asphyxiának a kizárása, mert nem feltétlenül szükséges az, hogy magzatvízaspiratio történjék s ezért azután erőszakos halál felvételére nem vagyunk jogosultak. Újszülöttek pemphigusa is okozhat halált, anélkül, hogy belső szervi elváltozást találnánk. Ne tévesszük össze a pemphigus hólyagokat másodlagos égési sérülésekkel! Elvérzés a köldökzsinórból szerfelett ritkán fordul elő, mert a köldökerek igen rugalmasak, össze- és visszahúzódnak, azonfelül dugóhúzószerűen megcsava­­rodottak, majd meg a magzati vérkeringés megváltozá­sával egyidőben i­s minél erősebben lélegzik az új­szülött — az elvérzéses halál a lekötetlen köldökzsinór­csonkból alig-alig fordul elő. Az, hogy a köldökzsinór­csonk a hullaszemle alkalmával vagy a boncolás idején lazán volt átkötve, vagy leszorítva, nem számít semmit sem, mert a mumificatióval kapcsolatosan vész el a csonk nedvtartalma. Minél éretlenebb az újszülött, annál nagyobb a valószínűség arra, hogy vérezhetett a köldök­­zsinórból. Ilyen esetekben nem is elvérzéses halálról, hanem atelektasiáról, tüdőgyulladásról, hörghurutról van szó, amely elváltozások a kisvérkört befolyásolják hátrányosan. A hirtelen halálesetek második csoportja az, ahol —­ mégpedig legtöbbször iaült — beteges elváltozások észlelhetők, amelyek azonban megtalálhatók olyanokon is, akik nem e szervek hasonló, vagy még súlyosabb elváltozása miatt haltak meg. Ezekben az esetekben a leletet kiegészítjük orvosi tapasztalatainkkal, amely szerint ilyen és ilyen elváltozásokkal bíró emberek hir­telen meghalhatnak, különösen, ha a megismert elvál­tozásokhoz alkalmi okok járulnak. A tárgyilagosan ki nem mutatható alkalmi okok közé soroljuk a testi túl­­erőltetést, félelmet, ijedtséget, a vérkeringés fokozott megterhelésével együttjáró életmegnyilvánulásokat, eről­tetett székelési közösülést, különösen akkor, ha a szív­­izomzatban már vannak idült elváltozások. Szerepe van ezenkívül a hőmérséklet és a légnyomás változásainak is; anatómiailag látható elváltozás a hószám állapota, a gyomor emésztési állapota, amikor a nyálkahártya egyenletesen vérbe, nyálkával dúsan fedett s esetleg a tápnedvet szállító erek teltsége is nagyon jól látszik. Közismert az is, hogy nem elégséges szívizomzatú em­beren epekő-, vagy vesekő­ roham is hirtelen halált okozhat. Viszont azt is tudjuk, hogy egészen szorosan beilleszkedő vese-, vagy epekövet találunk olyanokban is, akik amiatt sohasem panaszkodtak. Egyetlen egy görcsös epekő, vagy vesekóroham is vezethet hirtelen halálhoz. A háborúban szerzett tapasztalatok nagy óva­tosságra intenek, mégis azt kell mondanunk, hogy bi­zonyos pathologiás, szerzett, vagy veleszületett állapo­tok, mint csecsemőkorban az angolkór, későbbi korban a lymphatikus alkat, a véredényrendszer fejletlen volta esetén a váratlan halál könnyebben következik be. A status thymikolymphatikusnak nevezett állapotot gyak­ran okolják azok, akik a szervezetben talált elváltozá­sokat nem tudják kellőképen értékelni. A megmaradó thymust gyakran szerepeltették a halál okául, akkor, amikor a halál igazi oka fertőző betegség, zsirembolia, salvarian-oltás, narkosis-halál, vízbeli hirtelen halál, fé­­regnyulványláb, stb. volt. Nincsen semmi okunk azt mondani, hogy a status thymikolymphatikus csoportba tartozó egyének állítólag csökkentebb értékűek volná­nak olyan értelemben, hogy külső ártalmakra nagyobb ellenhatással válaszolnak. Épen a háború mutatta azt meg, hogy annyi fiatal, a huszas években lévő egyén minden ártalom nélkül viselte végig azokat a hatalmas, seregestül tornyosuló benyomásokat, amelyek napról­­napra leselkedtek rájuk, anélkül, hogy egy is meghalt volna közülük. Épen ezért a status thymikolymph­ati­­kust csak nagyon óvatosan emlegessük hirtelen halál­esetekkel kapcsolatban, ugyanígy vagyunk az erek hypoplasiájával is. A felhágó aorta kerülete 2.8—7.2 cm között váltakozik, ha tehát pl. 55 mm-es kerületet találok, az még nem szól amellett, hogy ennek a sze­mélynek hirtelen kellett meghalnia. Hogy azonban való­ban feszülés alatt állanak az erek, azt egyrészt az inti­mén található zsíros csíkokból és foltokból, majd meg abból állapíthatjuk meg, hogy az iliaca communisnak ágyából kikészítése után azokat egy-egy oltócsapással átmetszve, a két metszési vég azonnal és nagy távol­ságra ugrik vissza (8—10 cm-re). A koponyacsont var­ratainak idő előtti elcsontosodása szintén kikerüli a gya­korló orvos figyelmét. Jelentősége van a hirtelen halál eseteiben, jóllehet azzal a biztossággal amit büntető­ügyekben megkövetelnek az embertől, nem nyilatkoz­hatunk, mégis ismerjük azt, hogy a koponyacsontok varratainak idő előtti elcsontosodása központi tünetek között néhány pillanat alatt halálhoz vezethet, úgy hogy az alkalmi okot sokszor nem is tudjuk megtalálni. Amíg a varratok öregkorban is nyitva vannak, addig ezekben az esetekben a varratok cikk-cakkjai elmosódottak, kü­lönösen kétoldalt, a koponyacsontok vékonyak, tömö­rek, a csontélek és az ujjas benyomatok erősek. Nem szükséges, hogy emellett a koponya körfogata feltűnően kicsiny legyen. Fontossága abban van, hogy nem ritkán előzetes bántalmazásokra vezetik vissza ilyenkor a hir­telen halált. A keményburkon a pachymeningitis hae­morrhagica hol cerebralis tünetek nélkül, hol ilyen tünetek között zalik le; az agynyomás és izgalmi jelen­ségek évekig fennállhatnak, s hirtelen halálhoz vezethet­nek. Barna vagy barnavörös, rétegezett alvadék a ke­ményburok belső felületén az agy felületének teknőszerű benyomódása elég a kórisme felállításához. Sérüléses vér­zést nem tévesztünk össze vele, mert ilyen nagy sérüléses vérzés a lágyrészek vagy csomók sérülése nélkül nincs. Az agy vérbősége és vizenyője jelentkezhet kezdődő meningitisben, az izzadmány genyes agyhártyagyulla­dásban, kocsonyás meningitis tbc-ben, gyors lefolyású esetekben alig észrevehető, s ha levegőn állni hagyjuk az agyat, akkor még ez a csekély kezdeti elváltozás is kisebb lesz. Az agyhártyák megvastagodásának akkor van jelentősége, ha az a homloklebenyen van (gondol­ni lehet paralysisre), ilyenkor roham alatt vagy guta­­ütésszerű kép mellett állhat be a halál. Autointoxicatió­­ban az agyon vérbőség és vizenyő észlelhető. Legtöbb­ször olyan gyermekekről van szó, akik fejfájás, hányás, öntudatlanság tünetei között néhány óra alatt meg­halnak agybénulásban. Tömeges bélsáv a vastagbélben, anélkül, hogy más, említésre méltó elváltozás volna a nyálkahártyán és néha acetonszag érezhető. Agydaganat vagy idült hydrokephalus, élősdiek a koponya, ill. az agy belsejében, szintén vezethetnek hirtelen halálhoz, anélkül, hogy meg tudnák mondani, hogy ezek az egy­­állapot­ú vagy lassan haladó folyamatok miért épen akkor lettek halálossá. Eskórosabban megtalálhatjuk az Ammon-szarvak sklerosisát; eskóros roham, így már az első is vezethet hirtelen halálhoz; van éjjeli roham is! Néha a nyelven fehér heget találunk. Ezt nem sza­bad összetéveszteni a fogak lenyomatát mutató, halvá­­­nyabb területekkel. A nyelv lepedékességét sem lehet marásra visszavezetni, hiszen a nyelvnek epithelje ásvá­nyi savakkal történő, halálos mérgezésben is csak na­gyon kicsinyfokú edzést mutat.

Next