Orvosi Hetilap, 1940. július (84. évfolyam, 27-30. szám)
1940-07-27 / 30. szám - MELLÉKLET - Orvostudományi Közlemények
1940. 7. szám. ORVOSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 205 faj; a tüdőnedvnek mikroskopos vizsgálata, (zsírcseppek, zsírcsomók, laphámsejtek, cholesterinkristályok, larygó a magzatvízből, mekoniumtestek) szükséges. De egészen negatív esetben sem lehetetlen intrauterin asphyxiának a kizárása, mert nem feltétlenül szükséges az, hogy magzatvízaspiratio történjék s ezért azután erőszakos halál felvételére nem vagyunk jogosultak. Újszülöttek pemphigusa is okozhat halált, anélkül, hogy belső szervi elváltozást találnánk. Ne tévesszük össze a pemphigus hólyagokat másodlagos égési sérülésekkel! Elvérzés a köldökzsinórból szerfelett ritkán fordul elő, mert a köldökerek igen rugalmasak, össze- és visszahúzódnak, azonfelül dugóhúzószerűen megcsavarodottak, majd meg a magzati vérkeringés megváltozásával egyidőben is minél erősebben lélegzik az újszülött — az elvérzéses halál a lekötetlen köldökzsinórcsonkból alig-alig fordul elő. Az, hogy a köldökzsinórcsonk a hullaszemle alkalmával vagy a boncolás idején lazán volt átkötve, vagy leszorítva, nem számít semmit sem, mert a mumificatióval kapcsolatosan vész el a csonk nedvtartalma. Minél éretlenebb az újszülött, annál nagyobb a valószínűség arra, hogy vérezhetett a köldökzsinórból. Ilyen esetekben nem is elvérzéses halálról, hanem atelektasiáról, tüdőgyulladásról, hörghurutról van szó, amely elváltozások a kisvérkört befolyásolják hátrányosan. A hirtelen halálesetek második csoportja az, ahol — mégpedig legtöbbször iaült — beteges elváltozások észlelhetők, amelyek azonban megtalálhatók olyanokon is, akik nem e szervek hasonló, vagy még súlyosabb elváltozása miatt haltak meg. Ezekben az esetekben a leletet kiegészítjük orvosi tapasztalatainkkal, amely szerint ilyen és ilyen elváltozásokkal bíró emberek hirtelen meghalhatnak, különösen, ha a megismert elváltozásokhoz alkalmi okok járulnak. A tárgyilagosan ki nem mutatható alkalmi okok közé soroljuk a testi túlerőltetést, félelmet, ijedtséget, a vérkeringés fokozott megterhelésével együttjáró életmegnyilvánulásokat, erőltetett székelési közösülést, különösen akkor, ha a szívizomzatban már vannak idült elváltozások. Szerepe van ezenkívül a hőmérséklet és a légnyomás változásainak is; anatómiailag látható elváltozás a hószám állapota, a gyomor emésztési állapota, amikor a nyálkahártya egyenletesen vérbe, nyálkával dúsan fedett s esetleg a tápnedvet szállító erek teltsége is nagyon jól látszik. Közismert az is, hogy nem elégséges szívizomzatú emberen epekő-, vagy vesekő roham is hirtelen halált okozhat. Viszont azt is tudjuk, hogy egészen szorosan beilleszkedő vese-, vagy epekövet találunk olyanokban is, akik amiatt sohasem panaszkodtak. Egyetlen egy görcsös epekő, vagy vesekóroham is vezethet hirtelen halálhoz. A háborúban szerzett tapasztalatok nagy óvatosságra intenek, mégis azt kell mondanunk, hogy bizonyos pathologiás, szerzett, vagy veleszületett állapotok, mint csecsemőkorban az angolkór, későbbi korban a lymphatikus alkat, a véredényrendszer fejletlen volta esetén a váratlan halál könnyebben következik be. A status thymikolymphatikusnak nevezett állapotot gyakran okolják azok, akik a szervezetben talált elváltozásokat nem tudják kellőképen értékelni. A megmaradó thymust gyakran szerepeltették a halál okául, akkor, amikor a halál igazi oka fertőző betegség, zsirembolia, salvarian-oltás, narkosis-halál, vízbeli hirtelen halál, féregnyulványláb, stb. volt. Nincsen semmi okunk azt mondani, hogy a status thymikolymphatikus csoportba tartozó egyének állítólag csökkentebb értékűek volnának olyan értelemben, hogy külső ártalmakra nagyobb ellenhatással válaszolnak. Épen a háború mutatta azt meg, hogy annyi fiatal, a huszas években lévő egyén minden ártalom nélkül viselte végig azokat a hatalmas, seregestül tornyosuló benyomásokat, amelyek naprólnapra leselkedtek rájuk, anélkül, hogy egy is meghalt volna közülük. Épen ezért a status thymikolymphatikust csak nagyon óvatosan emlegessük hirtelen halálesetekkel kapcsolatban, ugyanígy vagyunk az erek hypoplasiájával is. A felhágó aorta kerülete 2.8—7.2 cm között váltakozik, ha tehát pl. 55 mm-es kerületet találok, az még nem szól amellett, hogy ennek a személynek hirtelen kellett meghalnia. Hogy azonban valóban feszülés alatt állanak az erek, azt egyrészt az intimén található zsíros csíkokból és foltokból, majd meg abból állapíthatjuk meg, hogy az iliaca communisnak ágyából kikészítése után azokat egy-egy oltócsapással átmetszve, a két metszési vég azonnal és nagy távolságra ugrik vissza (8—10 cm-re). A koponyacsont varratainak idő előtti elcsontosodása szintén kikerüli a gyakorló orvos figyelmét. Jelentősége van a hirtelen halál eseteiben, jóllehet azzal a biztossággal amit büntetőügyekben megkövetelnek az embertől, nem nyilatkozhatunk, mégis ismerjük azt, hogy a koponyacsontok varratainak idő előtti elcsontosodása központi tünetek között néhány pillanat alatt halálhoz vezethet, úgy hogy az alkalmi okot sokszor nem is tudjuk megtalálni. Amíg a varratok öregkorban is nyitva vannak, addig ezekben az esetekben a varratok cikk-cakkjai elmosódottak, különösen kétoldalt, a koponyacsontok vékonyak, tömörek, a csontélek és az ujjas benyomatok erősek. Nem szükséges, hogy emellett a koponya körfogata feltűnően kicsiny legyen. Fontossága abban van, hogy nem ritkán előzetes bántalmazásokra vezetik vissza ilyenkor a hirtelen halált. A keményburkon a pachymeningitis haemorrhagica hol cerebralis tünetek nélkül, hol ilyen tünetek között zalik le; az agynyomás és izgalmi jelenségek évekig fennállhatnak, s hirtelen halálhoz vezethetnek. Barna vagy barnavörös, rétegezett alvadék a keményburok belső felületén az agy felületének teknőszerű benyomódása elég a kórisme felállításához. Sérüléses vérzést nem tévesztünk össze vele, mert ilyen nagy sérüléses vérzés a lágyrészek vagy csomók sérülése nélkül nincs. Az agy vérbősége és vizenyője jelentkezhet kezdődő meningitisben, az izzadmány genyes agyhártyagyulladásban, kocsonyás meningitis tbc-ben, gyors lefolyású esetekben alig észrevehető, s ha levegőn állni hagyjuk az agyat, akkor még ez a csekély kezdeti elváltozás is kisebb lesz. Az agyhártyák megvastagodásának akkor van jelentősége, ha az a homloklebenyen van (gondolni lehet paralysisre), ilyenkor roham alatt vagy gutaütésszerű kép mellett állhat be a halál. Autointoxicatióban az agyon vérbőség és vizenyő észlelhető. Legtöbbször olyan gyermekekről van szó, akik fejfájás, hányás, öntudatlanság tünetei között néhány óra alatt meghalnak agybénulásban. Tömeges bélsáv a vastagbélben, anélkül, hogy más, említésre méltó elváltozás volna a nyálkahártyán és néha acetonszag érezhető. Agydaganat vagy idült hydrokephalus, élősdiek a koponya, ill. az agy belsejében, szintén vezethetnek hirtelen halálhoz, anélkül, hogy meg tudnák mondani, hogy ezek az egyállapotú vagy lassan haladó folyamatok miért épen akkor lettek halálossá. Eskórosabban megtalálhatjuk az Ammon-szarvak sklerosisát; eskóros roham, így már az első is vezethet hirtelen halálhoz; van éjjeli roham is! Néha a nyelven fehér heget találunk. Ezt nem szabad összetéveszteni a fogak lenyomatát mutató, halványabb területekkel. A nyelv lepedékességét sem lehet marásra visszavezetni, hiszen a nyelvnek epithelje ásványi savakkal történő, halálos mérgezésben is csak nagyon kicsinyfokú edzést mutat.