Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)
1941-05-24 / 21. szám - IRODALMI SZEMLE
286 ORVOSI HETILAP 1941. 21. szám. Íyesedik, szétesik és áttéteket képez a bonctani viszonyokból adódóan leggyakrabban a májban, ritkán a tüdőben. A nyirokáttételek az egyes szerzők véleménye szerint aránylag ritkák. Sok esetben a daganat tetemes nagyságot elérve még mindig mozgékony és meglehetősen tünetszegény. Azonban mindezek ellenére már gyógyíthatatlan és műtétre sem, alkalmas. Ennek legfőbb oka, hogy a tünetek nem mindig állanak arányban a daganat nagyságával. Kezdetben, sőt gyakran később is tünet nélkül húzódik meg a daganat. Legfeljebb határozatlan jellegű, a keresztcsont felé kisugárzó kismedencebeli fájdalmak hívhatják fel rá a figyelmet."Nem egyszer találkozunk az ú. n. rejtett alakjával, mikor is a vérszegénységen és lesoványodáson kívül minden más tünet hiányzik. A határozott fájdalmak, székrekedés, véres, vérescafatos szék rendesen az inoperábilitás jelei már. Ezenkívül gyakori nehézségek merülhetnek fel az elkülönítő kórisme szempontjából is, mivel pl. a kifekélyesedett daganat könnyen összetéveszthető kifekélyesedett gamma, vagy végbélkörüli fekéllyel. A nyeles sarkoma polypus adenomatosussal. Ez utóbbi esetben ne mulasszuk el megvizsgálni a daganat nyelét és annak környezetét sem. Durante szerint az operabilis esetek 80%-ából 40% mint ártatlan polypus távolíttatik el és rendesen csak a későbbi szövetvizsgálat deríti ki a rosszindulatúságot. Ami akort illeti, főkép a 4—5—6-ik évtizedben szoktak fellépni. Habár fiatal korban is előfordulhatnak, amit Cederelli, Gozzi, Knedel által leírt 28 éves nő, 128 éves férfi, 81 éves nő esete igazol. A nemet illetőleg férfiakon gyakoribb, Baltzer és Schumann szerint pl. az esetek 92%-a esik a férfinemre. A kórjóslást illetőleg azt mondhatjuk, hogy az esetek túlnyomó részében rossz. Ha még operálható a daganat, akkor csak kiadós csonkolással oldható meg, amikor sor kerülhet a szomszédos szervek, pl. női genitáliák eltávolítására is. A halálozás kb. 22%-ra tehető. Gyógyulás 3 éven túl az operált eseteknek kb. 13%-ában következik be. Teljesen gyógyultnak mondható Bálinak egy esete, amelyben melanosarkoma eltávolítása után 8 év múlva sem történt kiújulás. Nem operálható esetben, ha passage-zavarok állanak fenn, műtétileg meg kell elégednünk anus praeternaturalissal. A nem műtéti kezelésben főszerepet a sugártherapia játszik, mely lehet röntgen, rádium. Ezek azonban legtöbbször csak ideig-óráig tartóztatják fel a folyamatot. Esetünkben, egybevetve a tüneteket és a vizsgálati leletet, csak a röntgengyógymód kerülhetett szóba. A végbelet majdnem 4 hétig besugározták. A harmadik héten a végbélből a daganat eltűnt. Később, 1940 februárjában áttétek jelentkeztek a hasban baloldalt, majd később mindkét oldalt a nyakon; a sugárkezelés ezekre is jó hatással volt. Néhány besugárzás után a daganatok visszafejlődtek. A beteg azóta 8 kg-ot hízott és munkaképes. Az utolsó 4 hétben előbb jobb felkarján, majd bal alkarjának hajlító oldalán keletkeztek az előbbihez hasonló áttétek, melyek egy-két besugárzásra rövidesen eltűntek. Hogy sorsa mi lesz, azt a jövő mutatja meg. Vidéki kortárs szakcikkek helyes és pontos fordítását vállalja. Cím a kiadóban. IRODALMI SZEMLE SEBÉSZET Rovatvezető: ifj. Verebély Tibor és Fedeles Findessen László. A terhesség hatásáról a rosszindulatú daganatok növekedésére. Mankin. (Arch. kimn. Chir. 1993.) Rosszindulatú daganat jelenléte esetén bekövetkezett terhesség a prognosist nem rosszabbítja, a daganat növekedést nem fokozza. Szülés vagy vetélésutáni időben azonban a daganat gyorsabban nő és a kórjóslat romlik. Ezen az alapon nem kívánatos a rosszindulatú daganatban szenvedők graviditása, bekövetkezése esetén elsősorban a daganat kezelése kell hogy az előtérben álljon. A terhesség nem szakítandó meg, ellenbena daganat kiirtása kísérelendő meg. Az a körülmény, hogy a terhesség alatt a rosszindulatú daganat növekedése megáll, a szülés utáni időszakban pedig fokozott növekedésnek indul, a folliculin és lutein ellentétes hatásában keresendő. (F. 8.) Fedeles Findessen László dr. A vertferek falának táplálásáról. Ghitzescu és Robacki. (Arch. kim. Chir. 1993.) A verőerek fala mélység szerint két helyről nyeri táplálékát, az adventitia és az izomréteg külső része a vasa vasorumból, az öszszes többi réteg diffusio útján közvetlen az érlumen felől. Az adventitia tartalmaz nyirokkapillárisokat is, míg az izomréteg termékeit az interstitiális és lacunaris nyirokutakba juttatja. A nyirokkeringésben bekövetkezett zavaroknak az arteriafal vizenyőjének előidézésében van nagy szerepe, és a későbbiekben aseptikus elhalásnak, elfajulásnak, pigment- és mészlerakódásnak lehet az előidézője. Az érfal rugalmassága a fal anyagcseréjének épségétől függ. (F. 9.1 Fedeles Findessen László dr. SZEMÉSZET Rovatvezető: Grósz István. A retinitis albuminurica mint az artériás hypertonia következménye. Prof. Dr. Schieck. (Mitneh. Med. Woch. 1941. 1.) A würzburgi egyetemi szemklinika nyugalmazott tanára, Schieck, ki éppen e téren kiváló szakértő, azt fejtegeti, hogy hypertonia nemcsak retinitis hypertonica, hanem a retinitis albuminurica (angiospastica) előidézésében is döntő tényező, sőt felveti a kérdést, hogy kell-e e két retinitist különválasztani s nem helyesebb-e ugyanazon kórkép két fokozatának tekinteni. Hiszen ha a vörös hypertonia átmegy a sápadtba, a retina képe is átalakul. Volhard az angiospasmusban a retinomalacia okát látja, Schieck ellenkezőleg előnyösnek tartja. Abban megegyeznek, hogy a retinitis gyógyítására a vérnyomás csökkentése a legsikeresebb eljárás. (G. 4.) Grósz Emil dr. Periplichiás érváltozások retinitis pigmentosában. Brown és Whitney. (Arch. of Ophth. 1940 nov. Kilenc retinitis pigmentosos beteg capillarisainak viselkedését vizsgálták a limbusban és a körömágyban; mind a kilenc esetben feltűnő elváltozásokat figyelhettek meg. Az erek kanyargósabbak, spastikusabbak voltak a normálisnál, kaliberingadozásokat mutattak. Az érhártya ereinek hasonló elváltozásaira következtetnek ebből. Az érelváltozásokkal kapcsolatos anyagcserezavarok magyaráznák meg a neuroepithelium pusztulását. (6. 3.) Nagy Ferenc dr. Ophthalmia sympathica és keratitis herpetica. Handimann. (Ophthalm. 99. 3.) Áthatoló sérülés utáni sympathiás ophthalmia egy esetében az uveitist herpeses eredetűnek tartja. A második, szem keratitis disciformis alakjában történt megbetegedését a herpes virus sympathiás átvitelének tekinti. Egy további esetben az elsődlegesen megbetegedett szemen a keratitis disciformis volt, míg a 2. szemen endogén úton létrejött neuritis opticit és központi mély keratitist észlelt. A két szem gyulladása közti kapcsolatot itt is a herpes virus endogen úton létrejött átvitelének tartja. Kísérleti bizonyítékok nincsenek. (G. 5.) Lugossy Gyula dr.