Orvosi Hetilap, 1941. október (85. évfolyam, 40-43. szám)
1941-10-11 / 41. szám - MELLÉKLET: Orvostudományi Közlemények
sokat tárt fel: a dúcsejtek teste zsugorodott, szögletes alakú, megkisebbedett, a nyújtványok egyáltalában nem követhetők; néha alig lehet eldönteni, hogy erősen scleroticus és csonka idegsejttel, vagy túltengő gliaelemmel állunk szemben.. Bizonyos számbeli megfogyatkozás is kétségtelen. Kifejezett gliaszaporulat áll fent, mely a pusztuló dúcsejtek által szabadon hagyott parenohymát kitölti és nodulus residualisokra emlékeztetve, az idegsejtcsonkok körül tömörül. Mindez úgy az átnézetes, mint az erősebb nagyítású ’mikrophotogrammokból szembeötlően kitetszik (C., 7. ábra). Tekintettel a daganat részletes impraegnatiós feldolgozására, a hypothalamus és thalamus egyes elemeinek, dúcainak állapotát nem volt módunkban tovafutó sorozatban követni és ezeket illetőleg csupán a szabadszemmel történt megfigyelésre vagyunk utalva, melyek szerint a III. agykamra fajzata a törzsdúcok környező szakaszával együtt megsemmisült; ebből következik, hogy a nuci, anterior thalami szintén pusztult mind a két oldalon, vagy legalább is súlyos nyomás alatt állott a mammillothalamicus nyaláb benne végződő szakaszával együtt. A központi fekvésű daganat szövettanilag egyébként az erek mentén a környezetet is infiltráló polaris spongioblastomának, a keményagyburok daganata fibrosus meningiománnak (»fibroblastic type«, Bailey—Cushing), a felső ikertelepek zugának daganata sarcomatosusan elfajult fibroma mollenak, a bőralatti csomók serege pedig Schwann-sejtekből álló neurinomának bizonyult; mindezen leleteket nem részletezzük, miután ezek értelmezésükkel együtt az említett dolgozat tárgyát alkották. A fent leírt első esetünkben a kültakaró tápláltságának bevezető zavarai a látóterek defektusával együtt arra utaltak, hogy az agyvelő hypothalamicus szakasza sérült elsősorban és a tüneti kifejlődés a szemfenéki lelettel egyetértően újdonképzett szövet, daganat kialakulása, mellett szóltak, tekintettel a bőralatti tumorok jelenlétére, elsősorban a közponi Recklinghausen-megbetegedés felvétele kínálkozott, bár ennek ellene szólt az exciudált bőralatti csomócska szövettani lelete, mely nem fibromát, vagy neurínomát, hanem a környéki Recklinghausen I. megbetegedés esetében feltétlen ritkább zsírdaganatot, lipomát mutatott. Tipomák ritka daganatfajtaként a központi idegrendszer, a nagyagyvelő területén is előfordulnak, azonban ezeket nem környéki zsírcsomókkal való társulás, hanem a nagyagyvelő fejlődési zavaraihoz való kapcsolódás jellemzi. Ismeretes, hogy a zsírdaganat fellép a corpus callosum részleges vagy teljes hiánya esetén a defectus helyén, de ép corpus callosum esetében is előszeretettel ennek környékén, a dorsalis felszínen helyezkedik el. Bostroem szerint 23 eset közül a lipoma 10 esetben, Lorenz szerint 28 eset közül szintén 10 esetben a corpus callosumon ült. Jelen esetünkben azonban a hypothalamus és vidékének bántalma állt az előtérben, tehát valószínűbb volt, hogy más daganatfajtával állunk szemben. Ezt igazolta a sella kivetített röntgenfelvétele, amely úgy a török nyeregben magában, mint felette intensív mész,árnyékot mutatott és ezzel az Erdheim-féle daganat, a kraniopharyngeoma fennállását igazolta; a szövettani vizsgálat az életben tett fajlagos kórismét (»Arthiagnose«) minden alátámaszthatta. A daganatfejlődés oki mozzanatai szempontjából mindenesetre figyelemreméltónak tartjuk a lipomáknak és a kraniopharyngeomának egy esetben való, egyszerre történő fellépését; az, ilyen észleletek nyomatékosan utalnak arra, hogy a szövetújdonképzés megindulásában helyi, talán inkább provocatív vagy konstellatív tényezőkön kívül az összorganismus daganatképző hajlama, a Benedek és Biedermann által hangsúlyozott »tumordispositio« milyen mélyreható szerepet játszik. Ugyanezen, tumordispositio szerepét tárja szemünk elé a 2. eset is, melyben szintén különböző csíralevelek származékainak daganatképzését láttuk; az eset ilyenformán bizonyos fokig túllépte a Recklinghausen f. megbetegedés kereteit, bár ezzel úgy tünettani, mint szövettani szempontból gyakorlatilag egyezőnek mondható. Miután ezen eset szövettani vonásaival, a centralis diffus schwannosissal szemben tehető összehasonlításokkal már máshelyen foglalkoztunk, a jelen közlés kereteiben csak arra, utalunk, hogy a tüneti kép részint a pupillareflexív valamely helyén történt sérülésére, továbbá a hypothalamus, illetve a corpus mammillare rendszerének bántalmára utalt, mint azt az 1. esetben is észlelhettük; két esetünknek tehát közös vonása, hogy az időanmesticus syndroma mint góctünet bontakozott ki. 6. ábra. 2. eset. A corpus mammillare átnézetes képe: súlyos dúcsejtpusztulás és gliaszaporulat. Haem. eos. festés, 130-szoros nagyítás, 7. ábra, 2 eset. A corpus mammillare pusztulása erősebb nagyítással: dúcsejtkiesés, gliaburjánzás és neuronophagia. Haem. eos. festés, 585-szörös nagyítás.