Orvosi Hetilap, 1941. október (85. évfolyam, 40-43. szám)
1941-10-25 / 43. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Combinalt saltatorikus reflexgörcs
85. évfolyam. 43. szám Budapest, 1941. október 2. ORVOSI Alapítállal MAHRIISOVK/KY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LF.NHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BF.RDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Benedek László és Angyal Lajos: Combinati saltatoribus reflexgörcs. (555—556. oldal.) Kluge Endre: Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése. (556—559. oldal.) Ballagi István: A dermatomykosisok fajlagos gyógyítása. (559—560. oldal.) Karády István és Varga Sándor: A thyreotoxikus coma gyógyítása kéreghormonnal. (560—562. oldal.) A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Combinati saltatorikus reflexgörcs.* Írták: Benedek László dr. és Angyal Lajos dr. Saltatorikus reflexgörcs néven Bamberger a múlt század végén egy sajátságos conusos görcsformát írt le, amely elsősorban járás közben az alsó végtagokon jelentkezett. A leírás szerint mihelyt a beteg talpával a padlót érinti, reflectorikusan ugrándozó, táncoló mozgások (»springende, hüpfende, tanzende Bewegungen«) jelentkeznek az alsó végtagok izmaiban, különösen a gastrokneimusok conusos rángásai következtében. Könnyebb esetekben a beteg lábujjhegyen még meg tud állni, ilyenkor a sarkak görcsösen felhúzódnak. Hanyattfekve megszűnnek a görcsös mozgások, némely esetben azonban a talpak érintése a görcsöt fekvő helyzetben is kiváltotta. Bamberger egyébként negatív idegrendszeri lelet mellett betegein általános neuropathiás vagy hysteriás alkatot talált fokozott reflexingerlékenységgel, a kórképet functionális kór származásúnak tartotta és úgy fogta fel, mint a tie különleges formáját. Erlenmayer és Kast a functionális kórszármazás mellett a kórkép megjelenését fertőző betegség után is észlelte, de előfordult a bántalom balett-táncosnőkön, mint foglalkozási neurosis, valamint a háború alatt is, mint egy sajátságos neurotikus dysbusia. Az említett szerzőkön kívül még többen ugyancsak a betegség psychogén származása mellett foglalnak állást, velük szemben azonban Eulenburg esetében a központi coordinatiós készülék elsődleges zavarát véli. Észlelése szerint a görcsök időnként a törzs- és arcizmokra is ráterjednek. A Bumker Foerster kézikönyvben Stiefler a bántáimat »Springtic« néven ismerteti, azonban a saltatorikus reflexgörcsön kívül ő más megjelenési formájú és kétségtelenül psychogen kórszármazású járási zavarokat Kassay Dezső: Osteoma orbitale operált esete. (562— 563. oldal.) Irodalmi szemle. (563—566. oldal.) Lapszemle. (566. oldal.) Vegyes hírek. (566—567. oldal.) Hetirend. (567. oldal.) is a Springth fogalmi körébe sorol, így pl. Gurón és Gilles de la Tourette eseteit. Az utóbbi szerzők által leírt járási zavar abban mutatkozott, hogy a beteg futás- vagy járás közben "hirtelen letérdelt vagy más váratlan, bizarr, ismétlődő mozgást végzett. Ugyancsak Stiefler említi meg Meige és Feindel közleménye nyomán, hogy más világrészekből származó közlések még különösebb ugráló tkeket is leírnak, amelyekben a közös tünet abban található fel, hogy a betegek hirtelen váratlan, ugrándozó mozgásokba kezdenek. Ilyen ugráló tiek az amerikai irodalomban Beard által ismertetett »jumping«, a maláji szigetek bennszülöttein O’Brien által leírt »latah«, a szibériai törzseken Hammond által észlelt »meriacheiye«, az ani törzsnél előforduló »imubneco« (Sokaki), a madagaszkári »mmaneniana« (Ramisiray). A felsorolt közlések legnagyobbrészt a múlt századból származnak, tehát abból az időből, amidőn a hasonló tüneteknél még meg kellett elégednünk a jelenségek phaenomenologiai leírásával. A ticeknek egy jelentős csoportja azóta, mint szervi tie, ia,z extrapyramidalis rendszer, főképpen a striatum gócos bántalmaiban agypathologiai megoldást nyert, azonban ezek között a saltatorikus reflexgörcsről nem történt említés. Lehet ugyan, hogy a tünetet idült enkephalitisek kapcsán észlelték, de ebben az esetben valószínűleg a dyskinesiák és a paradox kinesiák csoportjába sorolták be. Alábbiakban egy idült enkephalitises betegünkön előforduló saltatorikus reflexgörcsöt ismertetünk. K.., 25 é., 1941. II. 13—V. 16-ig ápolták a klinikán. Kórelőzmény: Családi terheltség nincs, 2 testvére egészséges. Születése rendes volt. Anyja előadása szerint a beteg nehezen tanult meg járni, jobb lábát kissé húzta. Bár a jobb lába mindig gyengéé volt, azonban 9 éves koráig társai játékában rendesen részt vett, játszott, futbalozott, szaladgált. 9 éves korában 2 hétig tartó, nagy lázzal és állandó aluszékonysággal járó betegségen esett át. Félév múlva észrevette, hogy járása fokozatosan romlik, nehezen tud egyensúlyt tartani, gyakran hátraesik. A járásromlás először a jobb, majd 1 év múlva a bal alsó végtagon jelentkezett, ekkor már gyakran előfordult, hogy nem tudott egyhelyben megállni, testsúlya előre vagy hátra döntötte, ilyenkor néhány lépést kellett előre vagy hátra tennie, hogy * A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályában V. 5-én tartott előadás.