Orvosi Hetilap, 1941. október (85. évfolyam, 40-43. szám)

1941-10-25 / 43. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Combinalt saltatorikus reflexgörcs

85. évfolyam. 43. szám Budapest, 1941. október 2. ORVOSI Alapítálla­l MAHRIISOVK/KY LAJOS 1857-ben. Folytatták : ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LF.NHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság­­ HERZOG FERENC, V. BF.RDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ: FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Benedek László és Angyal Lajos: Combinati saltato­ribus reflexgörcs. (555—556. oldal.) Kluge Endre: Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése. (556—559. oldal.) Ballagi István: A dermatomykosisok fajlagos gyógyí­tása. (559—560. oldal.) Karády István és Varga Sándor: A thyreotoxikus coma gyógyítása kéreghormonnal. (560—562. oldal.) A Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és ideg­­kórtani klinikájának közleménye. (Igazgató: Benedek László ny. r. tanár.) Combinati saltatorikus reflexgörcs.* Írták: Benedek László dr. és Angyal Lajos dr. Saltatorikus reflexgörcs néven Bamberger a múlt század végén egy sajátságos c­onusos görcs­formát írt le, amely elsősorban járás közben a­z alsó végtagokon jelentkezett. A leírás szerint mihelyt a beteg talpával a padlót érinti, reflectorikusan ugrán­dozó, táncoló mozgások (»springende, hüpfende, tan­zende Bewegungen«) jelentkeznek az alsó végtagok izmaiban, különösen a gastrokneimusok c­onusos rángásai következtében. Könnyebb esetekben a­ beteg lábujjhegyen még meg tud állni, ilyenkor a sarkak görcsösen felhúzódnak. Hanyattfekve megszűnnek a görcsös mozgások, némely esetben azonban a talpak érintése a görcsöt fekvő helyzetben is kiváltotta. Bamberger egyébként negatív idegrendszeri lelet mellett betegein általános neuropathiás vagy hyste­­riás alkatot talált fokozott reflexingerlékenységgel, a kórképet functionális kór származásúnak tartotta és úgy fogta fel, mint a tie különleges formáját. Erlenmayer és Kast a functionális kórszármazás mellett a kórkép megjelenését fertőző betegség után is észlelte, de előfordult a bántalom balett-táncos­nőkön, mint foglalkozási neurosis, valamint a há­ború alatt is, mint egy sajátságos neurotikus dys­­busia. Az említett szerzőkön kívül még többen ugyancsak a betegség psychogén származása mellett foglalnak állást, velük szemben azonban Eulenburg esetében a központi coordinatiós készülék elsődleges zavarát véli. Észlelése szerint a görcsök időnként a törzs- és arcizmokra is ráterjednek. A Bumker Foerster kézikönyvben Stiefler a bántáimat »Spring­tic« néven ismerteti, azonban a saltatorikus reflex­görcsön kívül ő más megjelenési formájú és kétség­telenül psychogen kórszármazású járási zavarokat Kassay Dezső: Osteoma orbitale operált esete. (562— 563. oldal.) Irodalmi szemle. (563—566. oldal.) Lapszemle. (566. oldal.) Vegyes hírek. (566—567. oldal.) Hetirend. (567. oldal.) is a Springth­ fogalmi körébe sorol, így pl. Gurón és Gilles de la Tourette eseteit. Az utóbbi szerzők által leírt járási zavar abban mutatkozott, hogy a beteg futás- vagy járás közben "hirtelen letérdelt vagy más váratlan, bizarr, ismétlődő mozgást végzett. Ugyancsak Stiefler említi meg Meige és Feindel közleménye nyomán, hogy más világrészekből szár­mazó közlések még különösebb ugráló tk­eket is le­írnak, amelyekben a közös tünet abban található fel, hogy a betegek hirtelen váratlan, ugrándozó mozgásokba kezdenek. Ilyen ugráló ti­ek az ame­rikai irodalomban Beard által ismertetett »jum­ping«, a maláji szigetek bennszülöttein O’Brien által leírt »latah«, a szibériai törzseken Hammond által észlelt »meriacheiye«, az ani törzsnél előforduló »imubneco« (Sokaki), a madagaszkári »mmaneniana« (Ramisiray). A felsorolt közlések legnagyobbrészt a múlt századból származnak, tehát abból az időből, amidőn a hasonló tüneteknél még meg kellett elégednünk a jelenségek phaenomenologiai leírásával. A ticeknek egy jelentős csoportja azóta, mint szervi tie, ia,z extrapyramidalis rendszer, főképpen a striatum gócos bántalmaiban agypathologiai megoldást nyert, azonban ezek között a saltatorikus reflexgörcsről nem történt említés. Lehet ugyan, hogy a tünetet idült enkephalitisek kapcsán észlelték, de ebben az eset­ben valószínűleg a dyskinesiák és a paradox kine­­siák csoportjába sorolták be. Alábbiakban egy idült enkephalitises betegünkön előforduló saltatorikus reflexgörcsöt ismertetünk. K.­­., 25 é., 1941. II. 13—V. 16-ig ápolták a klinikán. Kórelőzmény: Családi terheltség nincs, 2 testvére egész­séges. Születése rendes volt. Anyja előadása szerint a beteg nehezen tanult meg járni, jobb lábát kissé húzta. Bár a jobb lába mindig gyengéé volt, azonban 9 éves koráig társai játékában rendesen részt vett, játszott, futbalozott, szaladgált. 9 éves korában 2 hétig tartó, nagy lázzal és állandó aluszékonysággal járó beteg­ségen esett át. Félév múlva észrevette, hogy járása fo­kozatosan romlik, nehezen tud egyensúlyt tartani, gyakran hátraesik. A járásromlás először a­ jobb, majd 1 év múlva a bal alsó végtagon jelentkezett, ekkor már gyakran előfordult, hogy nem tudott egyhelyben meg­állni, test­súlya előre vag­y hátra döntötte, ilyenkor néhány lépést kellett előre vagy hátra tennie, hogy * A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és ideg­­kórtani szakosztályában V. 5-én tartott előadás.

Next