Orvosi Hetilap, 1943. augusztus (87. évfolyam, 32-35. szám)

1943-08-28 / 35. szám - Benedek László - Angyal Lajos: Féloldali tremostasia esete

422 ORVOSI HETILAP 1943. 35. szám. Mára mi mutattunk rá elsőizben. (O. H. 1941). Salta­torikus reflexgörcs néven Bamberger a múlt század végén egy sajátságos c­onusos görcsformát írt le, amely elsősorban járás közben az alsó végtagokon jelentkezett A leírás szerint mihelyt a beteg talpá­val a padlót érinti, reflectorikusan ugrándozó, tán­coló mozgások jelentkeznek az alsó végtagok izmai­ban, különösen a lábikraizmok c­onusos rángásai következtében. Hanyatfekve megszűnnek a gör­csös mozgások, némely esetben azonban a talpak érintése a görcsöt fekvő helyzetben is előidézte. Bamberger a kórképet functionális kór származású­nak tartotta és úgy fogta fel, mint a tie különleges formáját, Eulenburg azonban esetében már a köz­ponti coordinatiós készülék elsőleges zavarára gon­dol. Stiefler a bántalmat »Spring-tic« néven ismer­teti, azonban ő a saltatorikus reflexgörcsön kívül más megjelenési formájú és kétségtelenül psycho­gén járási zavarokat is ebbe a fogalmi körbe sorol. Az idevonatkozó közlések legnagyobb részben a múlt századból származnak, amidőn hasonló tüne­teknél még meg kellett elégednünk a jelenségek tüneti leírásával. Bár a ticeknek egy jelentős cso­portja azonban azóta, mint szervn­tje, az extrapy­ramidalis rendszer, főképpen a striatum gócos bán­­talmaiban megoldást nyer, mégis ezen tic-ek között a saltatorikus reflexgörcsről nem történt említés. Mi 1941-ben idült encephalitis esetében typikus saltatorikus reflexgörcsöt ismertettünk. A járás alkalmával megjelenő mozgászavar megfelel a Bam­berger által leírt tüneti képnek: mihelyt a beteg a lábára állt, a gastroknemiásokban clonusos rángá­­sok sorozata indult meg, amely a combizmokra, fő­képpen a feszítőkre és a medence izmaira is kiter­jedt. A rángások ugrándozó, táncoló,­­ szabálytalan jellegűek voltak és a járást nagymértékben akadá­lyozták. Hasonló mozgások hanyattfekve a talp érintése vagy karcolása, sőt a lábujjak vagy a boka passiv mozgatása által is előidézhetők voltak. Egyébként a rángások fekvő vagy ülőhelyzetben általában szüneteltek. Esetünkben a saltatorikus reflexgörcs kétségtelenül az idült encephalitissel volt oki kapcsolatban. A »Spring-tic«-nek Stiefler által ismertetett psychogen alakjait azzal magya­ráztuk, hogy bizonyos agytörzsi szerkezetek vele­született gyengesége következtében az agykérgi gát­lások kikapcsolódása előképzett, agytörzsi mozgás­képek megjelenésére vezet és utaltunk a salzato­rikus tb­-eknek a primitív népek vallásos táncaival való rokonságára. Amint látjuk, a saltatorikus reflexgörcs tulaj­donképpen a szervi tic-eknek egy különleges for­mája. Természetesen az idült agyvelőgyulladással kapcsolatban még más localizált tic-ek is észlelhe­tők, mint pl. az amerikai szerzők által leírt »shimmy-gait«, vagy tremobasia, sőt Bing generali­zált tie néven egy complex mozgászavart is ismer­tet, amelyben azonban igen sok rhytmusos mobilis spasmusos és torsiós elem is található. Felemlítjük, hogy az általunk közölt saltatorikus reflexgörcs esetében is tapasztalhatók voltak torsiós spasmusos mozgáselemek. Végül az encephalitises járászavarok negyedik csoportjában a torsiós-dystoniás elemek vannak az előtérben. Ezek a torsiós-dystoniás jelenségek gyak­ran localizáltak és csak torticollis formájában je­lennek meg, időnként azonban a torsiós spasmus a törzs és végtagizmokra is reáterjed. P. Marie és Lévy pl. egyik esetükben lassú rhytmusú, szabályos, nagy amplitúdójú mozgásokat látott a végtagokban, így a combokban hajlítást adductióval és befelé csa­varással, majd ezt követően az alszárak hajlítását figyelte meg a láb dorsalisflexiójával és ujjmozgá­­sokkal. Hasonló mozgászavarokról számoltak be Bastroem, Adler és Sicard—Paraf is. Krebs egy esetében rhytmusos csavaró mozgások jelentkeztek lassú decontractióval az összes végtagokban. Mi bi­zonyos később kifejtendő megfontolások alapján ide, sorolnánk még Stern complex hyperkinesiseinek egyik csoportját is, amelyben valószínűleg egy vestibularis zavar vezet sajátos torziós és manege­­mozgásokra egyelőre még nem tisztázott okokból. Ezeknek a mozgásoknak az okát Parkon és Dere­­vici egy esetben a nucleus dentatus atrophiájában vélte megtalálni, kétségtelen azonban, hogy az encephalitis lethargica a vestibularis magterüle­teit is sokkal gyakrabban bántalmazza, mint aho­gyan ezt eddig gondolták, erre vonatkozóan hivat­kozunk legutóbbi az Elme- és Idegorvosok Egyesü­letének XVI. Értekezletén tartott előadásunkra. Már itt utalunk arra, hogy bizonyos megfontolá­sok alapján ú­gy véljük, hogy az oculogyr rohamok ugyancsak a mozgászavaroknak ez utóbbi csoport­jába lesznek beiktathatók. A postencephalitises járászavarok első két cso­portjával szemben a tic-ek és dystoniák csoportját jellemzi az, hogy itt a kiváltó mozzanat az extero- és proprioceptív ingerekben található meg, továbbá, hogy a mozgásjelenségek fokozásában a mozgás­­intenziónak, a figyelem-ráirányulásnak és az indu­latnak lényeges szerepe van, sőt utóbbi tényezők az önmagukban küszöb alatti ingereket is hatékonnyá tehetik az ingerküszöb leszállításával. A postencephalitises járási zavarok fenti rövid áttekintés után egy esetet ismertetünk sajátságos, a rendelkezésünkre álló irodalomban nem szereplő állás- és járászavarral. A mozgási rendellenes­ség elsősorban állás közben jut kifejezésre és ezért, valamint az észlelhető alaki sajátosságok miatt a tünetet tremostasiának nevezzük el. Az eset kór­rajzi adatait röviden közöljük: V. 31., 31 éves férfi. Családi terheltség nem ismere­tes, Eues© nem volt. 1939 szept. encephalitis epidemieán esett­ át. 1940 január óta egész teste fokozatosan me­revvé vált,, minden mozgás nehezére, esik, beszéde él­ként, meglassullt, akadozó lett, erősein, nyáladzik. Állás közben ba­l lábában sajátságos önkéntes mozgási rend­ellenességet észlel. Jelen állapot: Belső szervei rendben. Pupillái egyen­lőek, jól reagálnak. Ballranézéskor néhány nys­­tingmiformis rángás. Szemm­ozgásai szabadok. Arca lár­vaszerű, mimikátlain. Facialisai jól innerválnak. Fülé­szeti lelete: A ramus cochlearis mk. k. ép. Catorisatio vizsgálatkor i. o. 5­1 mp II. fokú, 15 mp I. fokú, 65 m­p osszn­ys­t­agmus; i. o. 65 mp II. fokú, 40­­mp I. fokú, 105 lap ossznystagmus, tehát­ a bal Vestibularis hyperaes­­thesiás. Az agyidegek részéről más kóros tünet nincs. Az in- es csonthártyareflexek mk. o. jól kiválthatók, clo­nus és kóros reflex nincs. A bőrreflexek kiváltásakor feltűnik az idegen reflexeik általános fokozódása és ki­terjedt volta, a­mi különösen a has- és eremaszer-ref­­lexek vizsgálatakor tapasztalható. Talpreflex j. o. hiányzik, ib. o. renyhén kiváltható­. A mély tailpreflex b. o. gyakran polykimessiás formában jelentkezik. A bal talp ingerlésekor a bal comb izmaiban is ö­sszehúzódá­­sok jelentkeznek távoli idegen reflexeikként. Több ízben észlelhető, hogy a bal talp ismételt és erős exteroceptiv ingereire a ball alsó végtag csípőben és térdben lassú tónusos haj látásba kerül, majd az ágyról lassú rhythmus

Next