Orvosi Hetilap, 1943. szeptember (87. évfolyam, 36-39. szám)
1943-09-11 / 37. szám - Bakay Lajos - Benedek László - Juba Adolf: Juxtamedullaris dermoid cysta
87. évfolyam, 37. szám. Budapest, 1043. szeptember 11. ORVOSI HETILAP Alapította : HARKUSOVSZKY LAJOS 1957-ben. ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. Folytatták ( TARTALOM) Bakay Lajos, Benedek László és Juba Adolf: Juxta medullaris dermoid cysta. (445—447. oldal.) Sebeiz László: A saivós hashírtyagyulladás oka és szövődménye. (447—449. oldal.) Zsakó István: Аъ aranyvirág (chrysanthermium) mint görcsoldó gyógyszer. (449—451. oldal.) A budapesti II. Sebészeti Klinika (igazgató: Bakay Lajos ny. r. tanár) és ideg-elmekórtani klinika (igazgató: Benedek László ny. r. tanár) közleménye Juxtamedullaris dermoid cysta. írták: Bakay Lajos dr., Benedek László dr. és Juha Adolf dr. (Műmelléklettel.) A velőbarázdának velőcsővé való elzáródása, mely az intrauterin fejlődés 3. hetében zajlik le a három elemi agyhólyag kialakulásával együtt, érthető módon számos térbeli eltolódással és a mechanikai viszonyok jelentős eltolódásával kapcsolatos. Ilyenkor — amint erre Bostroem utal — számos hámcsíra, tehát az ectoderma származéka, sodródik a mélyebb kötőszövetes rétegbe és ha a tápláltatása megfelelő marad, daganat-képződés kiindulási pontjává válhat. A hámsejt sajátos tulajdonságaiból érthetően a burjánzó sejtek elszarusodnak és a módosult elemek a csírahám szerepét betöltő kiindulási sejtcsoporttól elkülönülve körkörösen elrendeződnek. Elfajulási termékük a cholesterin, miáltal az elszarusodott képletek kenőcsöis tömeggé alakulnak. Ha a környező kötőszövet, elsősorban a szomszédos agyburkok visszahatását is tekintetbe vesszük, a fenti módon lezártnak mutatkozik az elsodródott epithel-csirokból fejlődő daganatféleségek első csoportja, a cholesteatoma, melyet Bostroem, miután az epidemis embryonalis sejtjeinek leszármazottjáról van szó, epidermoid-nak nevez. Lehoczky az epidermoid megjelölést kizárólag azokra az elsodort hámcsirokból származó cysticus daganatokra alkalmazza, melyek tartalma teljesen elfolyósodott; az idevágó közleményekben azonban az epidermoid megjelölés alatt Bostroem nyomán a cholesteatomák különböző megjelenési formáit értik. Pluripotensebb, vagyis már hámszármazékokat is termelni képes hámcsírák elszóródása, heterotopiája nyomán fejlettebb hámdaganatok, dermoid cysták alakulhatnak ki, melyeknek a hámmal bélelt üregek fajzatában a bőr további epithelialis eredetű alkatrészei, izzadtság- és faggyúmirigyek, különböző Érczy László: Appendicitis és gyomorfekély, mint kanyarós szövődmény. (451—453. oldal.) Irodalmi szemle. (454. oldal.) Könyvismertetés. (457. oldal.) Lapszemle. (458. oldal.) Vegyes hírek. (458. oldali fejlettségű szőrtüszők vannak jelen; mindezt gazdagabb kötőszövetes részesedés egészíti ki, úgyhogy a keresztmetszeti kép a kifejlett egyén bőrátmetszetének jellegével bír. Mind a három csíralevél származékainak együttes részvéte viszont a differentiált teratomák kifejlődését biztosítja. A fejlődéstani mozzanatok tekintetbevételével érthetővé válik, hogy ezek a daganatok az embryonalis hasadékok elzáródási helyeivel kapcsolatosak, tehát u. n. »fissuralis« dermoidok (Brüning és Schwalbe). Kétségtelenül ritka daganatféleségről van szó. B. Bronger adatai szerint az intracranialis dermoidok az összes agydaganatoknak 0,26%-át alkotják, míg Cushing tapasztalatai szerint ez a szám még kisebb és csupán 0.15 %-ot tesz ki; az epidermoidok valamivel gyakoribbak (B. Bronger nyomán 0.6%-ot, Cushing nyomán 1.19%-ot alkotnak az intracranialis daganatok között.) Fenti szerző 1941-ig az irodalomban 62 esetet talált, melyekből 19 került műtétre. Az agyvelődaganatok között Cushing statisztikájában a cholesteatomák és dermoidok együtt 0.7, Adson szerint: 0.6%-kal szerepelnek a »congenital tumors« rovatában, amely utóbbiak összesen Clashing szerint 5.6%-ot, Adson szerint 5.4%-ot tesznek ki; ezek között craniopharyngecmnák 4.6, illetve 3.6, chordomák és teratoinák együtt 0.3, illetve 1.2%-ban vannak képviselve. A stockholmi Serafinter Lasarettet 1937. évi kimutatásai szerint Olivecrona neurochirurgiai klinikáján 212 igazolt agydaganat között congenitalis tumor csak 5 volt (cholesteatome), a medulla spinalis tumorai között pedig csak 1 (chordoma). Az intracranialis dermoidok elhelyezkedése változatos: gyakori viszonylag a suprasellaris tájon (B. Bronger), a substantia perf. ant. területén subpialisan (M. Lua), a cisterna verebello-meduilaris területén (Verdiest és Zeldenroot, Courville és Kimball, Bauditz). Ritkábban helyet foglal a ponsban, vagy az ammonszarv és az agytörzs között is. A cysta-tartalom már az életben kiürülhet a subarachnoidealis liquorürökbe, mikor kiterjedt, idegentest-óriássejtekkel kísért agyburki reactiót, steatosist, meningitiet, továbbá »pseudocystákat« (Bauditz) találhatunk, ali-