Orvosi Hetilap, 1943. szeptember (87. évfolyam, 36-39. szám)

1943-09-11 / 37. szám - Bakay Lajos - Benedek László - Juba Adolf: Juxtamedullaris dermoid cysta

446 ORVOSI HETILAP 1943. 37. szám. vecrona az epidermoidok operatív kezelésével kap­csolatban kiemeli ezen képletek nagy hajlamát arra, hogy minden szögletbe és szorosba bekússzanak. Emiatt alakjuk rendkívül változatos lesz. Kiirtásukat az teszi nehézzé, hogy — bár ők maguk falukkal együtt csak nagyon gyengén vannak vascularis,álva­k gyakran, különösen az agyalapiak, a környezeti erekkel összekapaszkodnak.. Emiatt a tumorfal ki­irtása nagy nehézségekbe ütközik és a kiirtás csak részleges lehet. Critchley és Ferguson után Olivecrona is hangsúlyozza a postoperativ asepticus meningitis lehetőségét, amely a cholesterin tartalmú törmelé­keknek a ventriculusok és a subarachnoidealis űrökbe, való behatolásának következménye. A magas lázzal és egyéb alarmáló tünetekkel jelentkező me­ningitis kedvező prognosissal bír, bár egy esetben Olivecrona a IV. agygyomrácsba betört cholesteato­­mához csatlakozott asepticus agyhártyagyulladás nyomán halálos kimenetelt észlelt. Az intracranialis dermoid és epidermoid tumorok mellett ezen daganatféleség másik gyakoribb előfor­dulási helye a gerincvelő alsó szakasza, elsősorban a cauda equina területe; az összes gerincvelői daganato­kat tekintve azonban az itt elhelyezett dermoidok szin­tén rendkívül ritkák. Rasmussen, Bernohan és Adson ismertetik a rochesteri Mayo klinika 557 esetet ki­tevő gerincvelői daganat anyagát 1939-ig bezárólag. A daganatok közt neurofibroma 29% -ban, menin­­geoma 25%-ban, intramedullaris daganat 11.5°/o-ban, sarcoma 100/o-ban, extramedullaris haemangioblas­­toma 8.5%-ban, extramedullaris ependymoma 6%­­ban, chordoma, 4%-ban, különböző extramedullaris daganat kevert összetétellel 6%-ban szerepelt; ugyan­ezen rendkívül jelentős intézet Grafton és Kernohan összeállítása szerint az egész központi idegrendszer területét tekintve összesen 15 veleszületetten epithe­lialis jellegű daganattal, dermoid és epidermoid tu­morral találkozott, melyek közül 14 a koponyában, 1 pedig a gerincvelő területén foglal helyet. Ez az ösz­­szehasonlítás azt mutatja, hogy a magában véve is nagyon ritka dermoid kisebb hányadban helyezkedik el a gerincvelő szakaszán, mint az agyvelőben. Fia­­teau-nak 1911-ben közölt és összesen 213 extra és intramedullaris daganatot felölelő összeállítása 1 intramedullaris és 2 extramedullaris dermoidot, il­letve teratomát említ. A gerincvelői szakaszon fellépő dermoid, illetve teratoid daganatokat többek közt Fraser, Hospi, Go­wers, Trachtenberg ismertetnek. Részletes, 4 idevágó daganatra vonatkozó klinikai és kórszövettani ismer­tetés származik Naffziger­ és Jones-től; ezen szerzők esetei közül a negyedik teljes dermoidnak minősül, míg az első három inkább az epidermoidok körébe tartozik; valamennyi esetben a tumor a­ cauda equina területén helyezkedett el és műtéti eltávolítás tár­gyát képezte. Bradford esetében a daganat már a 3 éves betegnél súlyos tüneteket okozott, míg Grafton és Kernohan tapasztalatai szerint az ilyen tumorban szenvedők átlagos, életkora a műtét alkalmával 22— 23 év, az epidermoidoknál pedig 20 év. A H. de Jong által ismertetett cauda-táji dermoidcysta a hosszú, 11 éves praeoperatív időszakon kívül azzal is kitűnt, hogy viszonylag nagy súlyt, 34 grammot ért el. Miután fejlődési zsavar, hámcsárok el­szóródása alkotja a daganatképződés kiindulási pontját, ért­hető, hogy nem egy esetben más fejlődési rend­ellenességekkel is találkozunk elsősorban a gerinc­oszlop területén. Naffziger és Jones 2 esetükben ta­pasztalták a csigolyák egyes szakaszainak rendellenes kiképzését, H. de Jong pedig a lumbalis 3—5. csigo­lyákra kiterjedő spina bifidát állapított meg. Az elő­zetes fajlagos daganat kórismefelállítása szempont­jából Grafton és Kernohan is jelentősnek tartják a veleszületett fejlődési zavarok jelenlétét. A spinalis dermiodcysta kitűnik ezenfelül a hosszas praeope­ratív időszakával, hogy ez milyen tekintélyes lehet, arra jellemzőek Naffziger és Jones megfigyelései, amelyek szerint az első tünetek jelentkezése és a mű­téti beavatkozás,­ közti idő 16 évet, sőt 32 évet is ki­tehet. A tüneti képben viszonylag gyakran vezető szerep jut az intensív, fájdalmak formájában jelent­kező gyökizgalmi jelenségeknek, melyek lumbal­­punctio alkalmával erősen fokozódhatnak, bár kétség­telen, hogy a daganat különleges elhelyezkedése a tünettan kialakításában éppen olyan alapvető jelen­tőségű, mint a többi extramedullaris, juxtamedul­laris daganatnál. A vena jugularis elszorítására fel­lépő gyökizgalmi jelenségek elsősorban a daganatok­nak általában szokatlan nagyságával kapcsolatosak. Az általunk észlelt és műtéti úton eltávolított der­moid eset klinikai adatai a következők: V. G. 31 é. férfinek 4 év óta a jobb alsó végtagja zsibbad, a bokában kezdődik és lassan felfelé terjed; ugyanezen idő óta izomzata is sorvad. Két é­ve már nehezen jár és az utóbbi időben már csak ülő munkát tudott végezni. Ugyancsak két éve hasogató fájdalmai vannak a csípőjében, melyek kb. 3 hetes időközökben igen erősek, ilyenkor bal alsó végtagja is gyengébb és a vizelete nehezen indul meg. 2 hete a fájdalmak állan­dósultak, a combjába is felsugároznak és ezen körkörös, szorító fájdalmakkal egyid­őben a bal alsó végtagja is gyengébb s mindkét alsó végtagján fájdalmatlan ki­ütések vannak. A jobb­ alsó végtagjában, időnként élénk rángatódzás jelentkezik. Jelen állapot: Bélszervi eltérés nincs. Az agyideg körle­en, a felső végtagok és a törzs mozgató- és reflex­­körében eltérés nincs. Az alsó végtagok izomzata sor­vadt; a jobb alsó végtag comb- és különösen az adduc­­tior-izomzatában kifejezett fibrillatiok. A sorvadt comb­­izomza­tiban elfajulás­ reactio nincs. Az izomerő mind­két oldalt, de főleg a jobb alsó végtagon szenvedett, a paresis eloszlása, praeldilectiós jellegű és a végek felé fokozódó, m. o. kifejezett spinal-automatismus­ok. A jobb alsó végtag tónusa, kissé fokozott. Az­ alsó végta­gokon a térd- és a biceps femoris-reflexek kissé­ lefo­­kozottak; az achilesin reflex m. o- spastikusan foko­zott, ugyanitt m. o. labelonus. M. o. Babinski, Oppen­heim, Rossolimo, Schuchow,ski tünetek. Hasreflexek a felső sexu­anusokban kiválthatók, a középsőkben és alsók­b­an hiányzanak. Jobboldalon L. 1.­461. baloldalon L. 3- tól diszralisan fokozódó hypaesthesia. Helyzet-, mozgás­­érzés m. o. alsó végtagban, az ujjakon hiányzik. A gerincoszlop oisteogrammjaiból kitűnik, hogy a V. lumbalis­ csigolya, hátsó íve, valamint az I. sacralis, csigolyának megfelelő hátsó ív nem zárt, vagyis spoina bifida occulta van jelen. (1. ábra.) A suboccipitalis liquorban issejts­zám 1/3, összfehérje 40 mgr. %, Pándy r. +, colloidgörbék normálisak. A lumbalis lyquiorbian­a, sej­tszám 52/3, az összfehérje 800 mgr. %, a Pándy r. -f+++, a colloidgörbék a parenchyás és meningealis szakaszokban egyaránt kiesést mutatnak. selliafe r. +, Takata-Ara r. +, 3. típusú. A cisternásan beadott lipi­­odol descendens, iár X.—XI. háti csigolya magasságában fennakad. (2. ábra.) A műtét (Prof. Bakay) alkalmával behatolás és­ a gerinccsatorna feltárása a X. háti csigolya magasságá­ban, az összetapadt­ arachnoidalis lemezek közt, a fenn­akadt lipiodolt találják, melyet eltávolítanak. A daga­nat caudal­isiabibian­­nézhető és a XI., valamint, ,a XII. háticsigolyák ívének eltávolítása és a durarmet­szés le­fele írhaló kiegészítése után kerül szem elé: kb. diónyi, sárgás-vörös színű, dudoros és a gerincvelő legalsó szakaszával szorosan ö­sszekapaszkodott csomó (3. ábra), mely egy helyen megreped és belőle sárgás, kenőcsös massa ürül. A daganat egyben történt eltávolítása után az alsó gerincvelő, a cauda equina rostjain és az

Next