Orvosi Hetilap, 1944. október (88. évfolyam, 41-44. szám)

1944-10-21 / 43. szám - Benedek László - Horányi Béla: Ujabb adat a subforaminalis gerincvelő daganatok kérdéséhez

88. évfolyam, 43. szám. Budapest, 1944. október 21. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1897-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbi Potu­sig: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 129 1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. A budapesti elme- és idegkórtani klinika közleménye. (Igazgató: v. Benedek László ny. r. tanár.) Újabb adat a subforaminalis gerincvelői daganatok kérdéséhez, írták: v. Benedek László dr. és Horányi Béla dr. A magas nyaki (ú. n. subforaminalis) daga­natok az ideggyógyász, a sebész, az orthopaed, sőt a belgyógyász szempontjából is különös kórjelzéstani jelentőségűek. Az orthopaedet rendszerint már a kórkép kezdeti szakában je­lentkező tarkótáji és nyaki fájdalmak (radi­cularis izgalmi tünetek), tarkómerevség (»pro­­tectiv« reflectoros izomtónusfokozódás) és a mély nyaki nyomási érzékenység érdeklik, amelyek csont és izületi folyamatok téves kór­­ismézésére vezethetnek. Alább­ közlendő ese­tünkben is a beteg orthopaediai tanácsra 6 hó­napon át rögzítő készüléket viselt güm­ős csont­folyamat, chronikus myositis, izomrheuma dia­­gnosisokkal. A belgyógyászhoz a gyom­or­­vágásra irradiáló reflexizgalom következtében támadó gyomorhypermotilitas és hypersecre­tio vezetheti a beteget, mint Cushing egyik esetében (men in geoma­ sorozatának 158. sz. esete), ahol a gyomorpanaszok állottak a klini­kai kép előterében úgyannyira, hogy még sebé­szi beavatkozás is történt a gyomron. De az ideggyógyászok körében sem nevez­hető általánosan elterjedtnek a kórkép isme­rete, máskülönben nem történhetett volna meg, hogy a klinika egyik (már közölt) esetében 8 évig, jelen esetünkben pedig 4 évig állott a be­teg előzőleg jónevű bel- és külföldi idegorvo­sok észlelése alatt különböző, az orvosi cselek­vést megbénító diagnosiso­kkal (sklerosis multi­plex, syringomyelia, myelitis). A helyzet, úgy látszik, Amerikában, a neurochirurgia hazájá­ban sem áll máskép. Cashing 313 meningeoma esete közül 4 volt magas nyaki elhelyeződésű, a 4 eset közül kettőnek mindvégig hibás volt a diagnosisa (syringomyelia, sklerosis multiplex, amyotraphiás lateralsklerosis, spinalis trauma), 1 esetben thoracalis daganatot diagnostizáltak, a laminektomiát egy meg nem­­felelő helyen végezték. Csupán 1 esetben sikerült a diagno­­sist élőben megállapítani és sikerrel operálni; ez az eset 12 éves megfigyelési idő alatt mind­végig recidiva-mentes maradt. Az említett té­vedéseket érthetővé teszi a bonyolult neuroló­giai tünetegyüttes, amelyhez a nyúltvelő közel­sége, a supralaesionalis tüneteket előidéző liquor-dynamikai és mechanikai tényezők ki­alakulása, a daganatnak nyúlványokkal az öregükön át a hátsó scalába való felkúszása (ú. n. spinocranialis daganatok) vezethetnek. Régebben közölt 3 esetünk és az alábbiakban közlendő további esetünk mégis arra mutat­nak, hogy a kórkép szem előtt tartásával, kü­lönösen pedig az időfactor figyelembevételé­vel, a tünetek egymásutánjának gondos mérle­gelésével a kórisme még klinikai segédeszkö­zök (myelographia) nélkül is megállapítható. Valószínű, hogy a subforaminalis daganatok gyakrabban fordulnak elő, mint azt az iro­dalmi adatok alapján gondolnék; sok esetnek valószínűleg hibás lesz a diagnosisa mindvé­gig. Különben nehéz volna megérteni, hogy a budapesti elme- és idegkórtani klinikán nem egészen egy esztendő leforgása alatt 4 subfora,­­­minatis daganat-esetet észleltünk. Talán az ér­deklődés különleges irányától függ a diagno­sis gyakorisága. A subforaminalis daganatok tünettanát il­letőleg Bogorodinsky az irodalmi és saját ese­tei alapján a következő tünetek együttes elő­fordulását tartja jellegzetesnek: a tarkóizom­­zat tónusfokozódása, a tarkó alatti izomzat mély nyomási érzékenysége, a vállöv és a felső végtagok fonákérzései, az accessorius ellátta nyaki izmok paresise, a felső és alsó végtagok környéki vagy központi jellegű bénulása, fel­felé terjedő érzészavar, esetleg a trigeminus területére is ráterjedve, ritkábban hypoglossus­­bénulás, Horner-tünetegyüttes, sphincter-zava­­rok, légzési nehézségek. Kivételesen agyi, kis­­agyi supralaesionalis, illetve thoracalis és lum­balis infralaesionalis jelenségek is előfordul­hatnak, az utóbbiak még degeneratív sorvadá­sok formájában is. Symmonds és Meadows a Bogorodinsky által jellemzőnek tartott tünete­ken kívül még 3 olyan tünetre hívták fel a fi­gyelmet, amelyek a mi tapasztalásaink szerint is igen értékesek, ha nem is döntő jelentősé­gűek: 1. A kulcscsonton a vibratiós érzés hiá­nya (pallanaesthesia), 2. a második cervicalis dermatoma­­területén hypaesthesia és hypal­­gesia, 3. a fejnek a daganat­­helyével ellenkező oldalra h­ajlítása fájdalmas az érintett felső

Next