Orvosi Hetilap, 1950. február (91. évfolyam, 6-9. szám)

1950-02-19 / 8. szám - Dienes Gábor - Simon Miklós: Gümős allergia folytán keletkezett szembetegségek gyógyítása nagyadag D2-vitaminnal

ORVOSI HETILAP 1950. 8. kezeltünk klinikánkon keratoconjunctivitis ekrematosá­­val, 1949 áprilisában jelentkezett felvételre. Jobb szem : Szarun számos elmosódott szélű, áttűnő macula, 9 óra irányában paracentrálisan kölesnyi, alávájt szélű, mély fekély. Bal szem : Limbusban 3 és 9 óránál gombostű­fej­nyi infiltrátum, melyekhez sectorszerű ereződés húzó­dik. Szarin itt is számos macula. Egy hétig diétán, quant-besugárzáson kívül csupán scopolamin és dionin-borsav helyi kezelést kapott. Te­kintve, hogy szemeinek állapota "rosszabbodott, a fenti kezelés mellé napi 3 X1/3 tabletta D2-vitamint iktattunk be. Három nap múlva a fénykerülés, könnyezés csökkent. Nyolc nap múlva a fekély a jobb szarun teljesen kitelő­­dött és beh­ámosodott. Jiai szem infiltrátumai felszí­vódtak. A beteget hazabocsátva, otthonra napi 3 X­1/3 tabletta D2-vitamint rendeltünk. 5. Három éves fiú gyermek a legsúlyosabb fény­­kerüléssel került klinikánkra 1949 áprilisában. Szem­héjai duzzadtak, szárukon centrálisan több mákszemnyi infiltrátum. Két heti eredménytelen helyi és általános kezelés után vezettük be a D2-vitamint naponta­­ tabletta mennyiségben. Egy hét múlva a szemek békülni kezdtek, a fénykerülés, könnyezés megszűnt. Két hét múlva néhány maculával gyógyultan bocsátottuk haza. Otthonra napi 8 tabletta D1-vitamint rendeltünk. A D2-vitamin kezelés kapcsán ismeretes, hogy a nagyadagú elárasztás a hypervitaminosis felé vezet. Kórbonctani adatok szerint a D2 hypervitaminosis elsősorban az edényrendszer calcificatiójában nyilvánull meg. A D2-vitamin túladagolás a szervezet Ca/PO4 egyensúlyát képes megzavarni, ami esetleg az egyes szervekben jelentkező meszesedésben jut kifejezésre. A klini­­kailag észlelhető hypervitaminosisra utaló tünetek elsősorban gastrointestinális eredetűek (anorexia, nausea, vomitus). Jelentkezhetnek idegrend­szeri elváltozások, zsibbadás, depressiók, menin­­geális tünetek is. öt kezelt esetünkben két ízben láttunk étvágytalanságot és hányingert, amely a gyógyszer néhány napos kihagyása után minden esetben megszűnt. Az esetleges kellemetlen kezdeti melléktünetek a D2-vitamin antagonistájának az A-vitaminnak adagolásával sikeresen kiküszöböl­hetők. Megfigyeléseink alapján egyelőre nem helyezkedhetünk végleges álláspontra az adagolás kérdésében. Véleményünk szerint a D2-vitamin a gyógyulás bekövetkeztéig, esetlegesen kevés ideig még azon túl is adagolható. Mi a gyógyulást az uvea tuberkulotoxikus megbetegedéseinél 500 tablettával értük el. Aránytalanul kisebb mennyi­ség látszott elégségesnek az ekzemás megbetegedé­seknek gyógyításánál. Ezenkívül az adagolás esetenként is elbírálandó (kor, testsúly, belső­szervi gócok, általános állapot). Fokozatos elő­vigyázatosság ajánlatos a gyermekeknél, kik — mint az irodalmi adatokból is ismeretes — a felnőttekhez viszonyítva a D2-vitamin kezelést rosszabbul tűrik. Minden esetünkben a D2-vitamin kezelés előtt elvégeztük a szokásos laboratóriumi vizsgá­latokat (mellkas rtg., vv-test süllyedés, Mantoux­­reactio, vérkép, vizelet és üledék vizsgálat, test­súlymérés). A tüdő rtg. aktív folyamatot egyik esetben sem mutatott. A vérképben kóros eltérést nem észleltünk. Vesék részéről elváltozás nem volt kimutatható. Mantoux R. 1 :10.000 hígítás­ban mindegyik betegnél erősen positív volt. Két ekzemás betegünknél az intracutan adott physiologiás konyhasó felszívódási idejét gyor­saltnak találtuk. A laboratóriumi vizsgálatokat a kúra folyamán 3 hetenként ismételtük meg. A kezelés alatt a tüdőben aktiválódásra utaló elváltozást egyik esetünknél sem tapasztal­tunk. A vv-test süllyedés kezelés alatti kezdeti gyorsulását normális érték követte, sőt egyeseknél a süllyedés a kezdeti értékhez képest a kúra végén javulást mutatott. A Mantoux R.-k­ a kezdeti értékhez képest részint erősödtek, részint eny­hültek. A megismételt intracutan adott physi­­ologiás sóoldat felszívódási ideje a beteg javu­lásával együtt növekedett. Betegeink testsúlyá­ban kismértékű 1—1­5 kg-os apadás követ­kezett be a kúra befejezéséig. Első és 3. betegünk­nél gócreactiónak minősíthető fellobbanásokat észleltünk. A gócreactió 1. betegünknél iridocyc­litis, 3.-nál scleralis gócok képében jelentkezett. Hasonló jelenséget észleltek a lupus D2-vitamin kezelése közben is. Hatásmechanismus: A D2-vitamin hatás­­mechanismusára vonatkozó adatok nem egysé­gesek. Egyesek szerint a massiv D-vitamin kezelés nem-specifikus ingertherápiának fogható fel, melynek lényege a szervezet gümős gócainak izgalma által létrehozott immunitásfokozódásban keresendő. Mások a D2-vitaminnak szövetdehid­­ráló képességéről emlékeznek meg, amit alátá­maszthatunk azon megfigyelésünkkel, hogy főként a nedvdús folyamatok reagálnak legjobban a fent leírt therápiára. Charpy a kezelés alatt megnöve­kedett phosphatasoknak tulajdonít nagy jelentő­séget, melyek a szervezet enzymatikus működését serkentve, közvetve hatásosak a tbc. bacillusra. Simon és Ury legújabb vizsgálatai szerint a tbc-s szövetek dehydrogenasejára kifejtett serkentő hatásán keresztül — a szövetek anyagforgalmának fokozódását váltva ki, — kedvezőbb helyzetet teremt a gyógyulásra. összefoglalás : Két chorioretinitis disseminata, egy uveitis chronica tuberculosa, két kerato­conjunctivitis ekrematosában szenvedő betegük massiv D2-vitamin kezeléséről számolnak be. Megállapításaik szerint a nagyadagú D2-vitamin elárasztás komolyabb mellékhatás, valamint a belső góc aktiválódása nélkül betegeiknél rövid idő alatt lényeges javuláshoz, illetve gyógyuláshoz vezetett. IRODALOM : Charpy : Bill. Journ. Denn. and Syph. 1948. No. 4. — Simon— Ury : Megjelenés alatt. T. HneHew H M. LUhmoh : flenemie r/ia3Hbix őonesHCM BCjie/jcT8ne Ty6epKy/ie3HOM ajvieprHH fiojibimiMH A03aniM emaimtHa D.,. AßTopbi ÄOKJiaabiBaioT o JieBenHH 2-x cayiaeB 6o/ie3neü chorioretinitis disseminata cwhoto cayqaa uveitis chro­nica tuberculosa h 2-x cayqaeB keratoconjunctivitis ekzematosa, MaccuBHUMii aoiaMH BHTanmaa D2. ilo hx MHeHHio Hacbimenfie öoabinii.MH Acoaivm BBTaMHTO D2 b separanti epos npHBeao k 3HaqnTe.ibno.My yjiyqmeHHio h.hi Bboaopo- BJiemuo Go.ibfibix, 6e3 6o/iee cepbe3Hhix nofiuqm.ix, aBaettaS h tamne 6e3 aKTHBH3annn BHyTpeimero oqara.

Next