Orvosi Hetilap, 1950. február (91. évfolyam, 6-9. szám)
1950-02-19 / 8. szám - Dienes Gábor - Simon Miklós: Gümős allergia folytán keletkezett szembetegségek gyógyítása nagyadag D2-vitaminnal
ORVOSI HETILAP 1950. 8. kezeltünk klinikánkon keratoconjunctivitis ekrematosával, 1949 áprilisában jelentkezett felvételre. Jobb szem : Szarun számos elmosódott szélű, áttűnő macula, 9 óra irányában paracentrálisan kölesnyi, alávájt szélű, mély fekély. Bal szem : Limbusban 3 és 9 óránál gombostűfejnyi infiltrátum, melyekhez sectorszerű ereződés húzódik. Szarin itt is számos macula. Egy hétig diétán, quant-besugárzáson kívül csupán scopolamin és dionin-borsav helyi kezelést kapott. Tekintve, hogy szemeinek állapota "rosszabbodott, a fenti kezelés mellé napi 3 X1/3 tabletta D2-vitamint iktattunk be. Három nap múlva a fénykerülés, könnyezés csökkent. Nyolc nap múlva a fekély a jobb szarun teljesen kitelődött és behámosodott. Jiai szem infiltrátumai felszívódtak. A beteget hazabocsátva, otthonra napi 3 X1/3 tabletta D2-vitamint rendeltünk. 5. Három éves fiú gyermek a legsúlyosabb fénykerüléssel került klinikánkra 1949 áprilisában. Szemhéjai duzzadtak, szárukon centrálisan több mákszemnyi infiltrátum. Két heti eredménytelen helyi és általános kezelés után vezettük be a D2-vitamint naponta tabletta mennyiségben. Egy hét múlva a szemek békülni kezdtek, a fénykerülés, könnyezés megszűnt. Két hét múlva néhány maculával gyógyultan bocsátottuk haza. Otthonra napi 8 tabletta D1-vitamint rendeltünk. A D2-vitamin kezelés kapcsán ismeretes, hogy a nagyadagú elárasztás a hypervitaminosis felé vezet. Kórbonctani adatok szerint a D2 hypervitaminosis elsősorban az edényrendszer calcificatiójában nyilvánull meg. A D2-vitamin túladagolás a szervezet Ca/PO4 egyensúlyát képes megzavarni, ami esetleg az egyes szervekben jelentkező meszesedésben jut kifejezésre. A klinikailag észlelhető hypervitaminosisra utaló tünetek elsősorban gastrointestinális eredetűek (anorexia, nausea, vomitus). Jelentkezhetnek idegrendszeri elváltozások, zsibbadás, depressiók, meningeális tünetek is. öt kezelt esetünkben két ízben láttunk étvágytalanságot és hányingert, amely a gyógyszer néhány napos kihagyása után minden esetben megszűnt. Az esetleges kellemetlen kezdeti melléktünetek a D2-vitamin antagonistájának az A-vitaminnak adagolásával sikeresen kiküszöbölhetők. Megfigyeléseink alapján egyelőre nem helyezkedhetünk végleges álláspontra az adagolás kérdésében. Véleményünk szerint a D2-vitamin a gyógyulás bekövetkeztéig, esetlegesen kevés ideig még azon túl is adagolható. Mi a gyógyulást az uvea tuberkulotoxikus megbetegedéseinél 500 tablettával értük el. Aránytalanul kisebb mennyiség látszott elégségesnek az ekzemás megbetegedéseknek gyógyításánál. Ezenkívül az adagolás esetenként is elbírálandó (kor, testsúly, belsőszervi gócok, általános állapot). Fokozatos elővigyázatosság ajánlatos a gyermekeknél, kik — mint az irodalmi adatokból is ismeretes — a felnőttekhez viszonyítva a D2-vitamin kezelést rosszabbul tűrik. Minden esetünkben a D2-vitamin kezelés előtt elvégeztük a szokásos laboratóriumi vizsgálatokat (mellkas rtg., vv-test süllyedés, Mantouxreactio, vérkép, vizelet és üledék vizsgálat, testsúlymérés). A tüdő rtg. aktív folyamatot egyik esetben sem mutatott. A vérképben kóros eltérést nem észleltünk. Vesék részéről elváltozás nem volt kimutatható. Mantoux R. 1 :10.000 hígításban mindegyik betegnél erősen positív volt. Két ekzemás betegünknél az intracutan adott physiologiás konyhasó felszívódási idejét gyorsaltnak találtuk. A laboratóriumi vizsgálatokat a kúra folyamán 3 hetenként ismételtük meg. A kezelés alatt a tüdőben aktiválódásra utaló elváltozást egyik esetünknél sem tapasztaltunk. A vv-test süllyedés kezelés alatti kezdeti gyorsulását normális érték követte, sőt egyeseknél a süllyedés a kezdeti értékhez képest a kúra végén javulást mutatott. A Mantoux R.-k a kezdeti értékhez képest részint erősödtek, részint enyhültek. A megismételt intracutan adott physiologiás sóoldat felszívódási ideje a beteg javulásával együtt növekedett. Betegeink testsúlyában kismértékű 1—15 kg-os apadás következett be a kúra befejezéséig. Első és 3. betegünknél gócreactiónak minősíthető fellobbanásokat észleltünk. A gócreactió 1. betegünknél iridocyclitis, 3.-nál scleralis gócok képében jelentkezett. Hasonló jelenséget észleltek a lupus D2-vitamin kezelése közben is. Hatásmechanismus: A D2-vitamin hatásmechanismusára vonatkozó adatok nem egységesek. Egyesek szerint a massiv D-vitamin kezelés nem-specifikus ingertherápiának fogható fel, melynek lényege a szervezet gümős gócainak izgalma által létrehozott immunitásfokozódásban keresendő. Mások a D2-vitaminnak szövetdehidráló képességéről emlékeznek meg, amit alátámaszthatunk azon megfigyelésünkkel, hogy főként a nedvdús folyamatok reagálnak legjobban a fent leírt therápiára. Charpy a kezelés alatt megnövekedett phosphatasoknak tulajdonít nagy jelentőséget, melyek a szervezet enzymatikus működését serkentve, közvetve hatásosak a tbc. bacillusra. Simon és Ury legújabb vizsgálatai szerint a tbc-s szövetek dehydrogenasejára kifejtett serkentő hatásán keresztül — a szövetek anyagforgalmának fokozódását váltva ki, — kedvezőbb helyzetet teremt a gyógyulásra. összefoglalás : Két chorioretinitis disseminata, egy uveitis chronica tuberculosa, két keratoconjunctivitis ekrematosában szenvedő betegük massiv D2-vitamin kezeléséről számolnak be. Megállapításaik szerint a nagyadagú D2-vitamin elárasztás komolyabb mellékhatás, valamint a belső góc aktiválódása nélkül betegeiknél rövid idő alatt lényeges javuláshoz, illetve gyógyuláshoz vezetett. IRODALOM : Charpy : Bill. Journ. Denn. and Syph. 1948. No. 4. — Simon— Ury : Megjelenés alatt. T. HneHew H M. LUhmoh : flenemie r/ia3Hbix őonesHCM BCjie/jcT8ne Ty6epKy/ie3HOM ajvieprHH fiojibimiMH A03aniM emaimtHa D.,. AßTopbi ÄOKJiaabiBaioT o JieBenHH 2-x cayiaeB 6o/ie3neü chorioretinitis disseminata cwhoto cayqaa uveitis chronica tuberculosa h 2-x cayqaeB keratoconjunctivitis ekzematosa, MaccuBHUMii aoiaMH BHTanmaa D2. ilo hx MHeHHio Hacbimenfie öoabinii.MH Acoaivm BBTaMHTO D2 b separanti epos npHBeao k 3HaqnTe.ibno.My yjiyqmeHHio h.hi Bboaopo- BJiemuo Go.ibfibix, 6e3 6o/iee cepbe3Hhix nofiuqm.ix, aBaettaS h tamne 6e3 aKTHBH3annn BHyTpeimero oqara.