Orvosi Hetilap, 1950. december (91. évfolyam, 49-53. szám)

1950-12-10 / 50. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Scsupak, B. N.: A perifériás vérkeringés szerepe a vérkeringési elégtelenségek patogenezisében

T­OVÁBBKÉPZÉS ORVOSI HETILAP 1950. 50. A »A.A. Bogomoljec akadémikus« nevéről elnevezett és a Dolgozók Vörös Zászló Rendjével kitüntetett kievi orvosi intézet Belgyógyászati klinikájának (Igazgató: Sztrazseszko D.N. akadémikus) közleménye A perifériás vérkeringés szerepe a vérkeringési elégtelenségek ipatogenezisében Irta: SCSUPAK B. N. (Szovjetszkaja Medicina 1949 11. 8—xo. — Az Orvostudományi Dokumentációs Központ anyagából.) A vérkeringés elégtelenségeinek kifejlődésében vezető szerepet játszik a szív. A szívelégtelenség a vérkeringés zavarát idézi elő és ezen zavar meg­növekedése arányában megbomlik a kötőszöveti anyagcsereforgalom és a szöveti gázcsere. Más szóval az anyagcsereforgalom megbomlását a haemodynamikus zavar előzi meg. De ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról a szoros és bonyo­lult kapcsolatról, mely a szív és a perifériás vér­keringés között fennáll. A ukrán belgyógyászok I. kongresszusán N. D. Sztrazseszko professzor azt mondotta: A vérkeringés elégtelensége a leg­különfélébb és amellett a legbonyolultabb momen­tumok alapján fejlődhet ki, melyek nemcsak a szívnek, mint a vérkeringés legfőbb motorjának morfológiáját és funkcióját változtatják meg, hanem ugyanilyen módon az egész arteriális, vene­­zus és kapilláris rendszer és a szövetek működését is­. Ez volt az álláspont további munkáiban és ugyanezt fogadták el munkáiban a többi hazai kardiológus is (Lang, Krusakov és mások). Felmerül annak a kérdése, hogy megelőzheti-e a perifériás vérkeringés zavara a szívelégtelenséget ? Az irodalomban megérdemelt figyelmet szentelnek e lehetőségnek. Sztrazseszko akadémikus »A keringési disztró­­fiáról« című munkájában ezt írja :* »Be kell vallani, hogy minél zavartabb az anyagcsere, annál állandóbb a vér összetételének megváltozása, bármily eredesű legyen is az , de abból a szempontból, hogy ez a nem normális összetételű vér mossa át a myokardiumot is, lehetetlen, hogy ne tükröződjön vissza ennek tevékenységén és működési képességén ez a zavar, mely gyengeségének forrása és oka lehet­. A vérkeringési dekompenzációban szenvedő betegnél nem mindig oldható meg az a kérdés, vájjon elsődleges-e a haemodynamikus zavar, vagy megelőzi-e azt a szív megbetegedésétől független, különböző fajtájú kórfolyamatok által előidézett anyagcserekárosodás. Azt hisszük, megérdemelt figyelemben része­síthető dolgozatunk, mely olyan egyénekre vonat­kozik, akik addig egészségesek voltak, míg fel nem lépett náluk a heveny szív- és érelégtelenség. Megfigyelésünk alatt olyan nagyobb ibetegcsoport * Klinicseszkaja Medicina 1945 N0112. * állott, kik megmászták a Nagy Honvédő Háború idején a Kaukázus 4000 méter magas hegy­gerinceit. A mászás nagy testi megerőltetés és rendkívüli neuro-pszichikai élmények mellett ment végbe. Bár ezek az emberek először másztak meg ilyen magasságot, teljesen jól érezték magukat és sikeresen teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Közülük csak néhányan betegedtek meg és ezekre a megbetegedettekre térünk ki jelen dolgozatunk­ban. Miben nyilvánult ez a megbetegedés, amiről megemlékezünk? A hegyek közötti tartózkodás 2—3. napján egész testük pedémássá vált (arc, karok, lábak, törzs). A betegek nehézlégzésről és szívdobogásról panaszkodtak. Érvelésük szapora, ritmikus: szívhangok a becsgyúcson tompák voltak. Szívdilatációt és a jobb szívhatárok kiszé­lesedését csak egyes esetekben észleltük. A vér­nyomás úgy a megbetegedés kezdetén, mint a további méréseknél normális volt. A légzőszervek és a hasűri szervek részéről kóros elváltozás nem volt kimutatható. A megismételt vizeletvizsgálatok kóros eltérést nem mutattak. A megbetegedettek közül egy sem szenvedett azelőtt a szív- és ér­rendszer, a tüdők vagy a vesék megbetegedéseiben. Igen figyelemre méltó az a körülmény, hogy amint a betegek a magaslatról lejjebb ereszkedtek, lassan kint eltűnt a vizenyő és néhány nap múltán lényeges javulás állott be egészségi állapotukban. A betegeknek semmiféle panaszuk nem volt s a korábban objektíve megállapított elváltozásokat nem észleltük. Állapotuk annyira megjavult, hogy minden nehézség nélkül el tudták végezni nagy testi megerőltetéssel járó munkájukat. A leírt klinikai lelet szerint, mely kizárta a glomerulonefritist, és az alimentáris disztrófiát (élelmezésük magas kalóriájú és teljes értékű volt) a megbetegedési adatok alapján akut szív és érrendszeri dekompenzációt állapítottunk meg. A megbetegedés erre volt visszavezethető. Hogyan képzelhető el a szív- és érrendszeri elégtelenség patogenezise? A megbetegedést a betegeknek magaslati tartózkodásával hozzuk kap­csolatba. Amint ismeretes, a magaslati helyeken a szervezetre ható tényezők közül a legfontosabb az oxygén partiális nyomásának csökkenése. A korábban említett magasságban ez annyira csök­kent, hogy természetesen hypoxygenaemiát idé­zett elő. Feltehető, hogy a hypoxaemia volt az­ zál.

Next