Orvosi Hetilap, 1951. március (92. évfolyam, 9-12. szám)

1951-03-11 / 10. szám - ÚJ GYÓGYSZEREK, ÚJ GYÓGYMÓDOK - Cseley József - Árkosy Tibor: Chloromycetin és chloramphenciol typhus abd.-ban

ORVOSI HETILAP 1951. 16. szerzők által javasolt és nálunk Petrovszkij ajánla­tára bevezetett csepptransfuziós eljárásról, amely igen hatásosan támogatott bennünket olyan két­ségbeejtő esetekben, amikor az enterorrhagiák folyamán elvesztett vér mennyisége a 3000 ccm-t is meghaladta. Az alábbi táblázat (2. ábra) áttekinthetően összefoglalja az eseteket a legfőbb szempontok szerint csoportosítva, mert az­­egyes kórképek lefolyását nem részletezhetjük. A római számmal (I—XIII.) jelzett oszlopokat egységesen értékel­jük ki, összehasonlítva az eredményeket a külföldi irodalmi adatokkal. I. Csak kilenc éven felüli és 40 éven aluli egyének kerültek vizsgálatra. A szer hatásában életkor és nem szerint eltérést nem találtunk. A tolerantia gyermekeknél és felnőtteknél egyfor­mán jó volt. II. A biztos dg.-t minden esetünkben pos.­haemocultura és emelkedő Vidal-titerérték biz­tosítja a jellemző vérkép és az ált. klinikai állapot mellett. III. Mint fentebb említettük, csak ultimum refugiumként nyúlhattunk az új antibioticumhoz, ahol septicus lázmenet, valamennyi betegnél toxinaemiából eredő súlyos ált. állapot s eddigi kezelésünkkel dacoló progressio volt megfigyel­hető, vagy egymást követték a tv. közismert szö­vődményei (hepatitis, glomerulonephritis, ente­­rorrhagia, anaemia, myocardiaesia, peripheriás bé­nulás, bronchopneumonia, thrombosis, nyálka­hártyavérzések, perforatio stb.) IV. Bradley szerint a gyógyszert csak a beteg­ség kezdetén érdemes adni; mi kényszerítve vol­tunk az ellen­próbát megcsinálni s azt állítjuk, hogy a vitathatatlan jó hatást a kórlefolyás bár­melyik stádiumában várhatjuk. Természetes, hogy nem várjuk meg az életveszélyes állapot kifejlő­dését, de addig, míg a tömeges syntheticus elő­állításnak nehézségei nincsenek elhárítva, mitigált esetekre nem fog jutni gyógyszer. Ezen a ponton támadt kételyeinket részben eloszlatják azok a közlemények, melyek szerint az anatómiai de­­structio korai adagolásnál is kifejlődhet. Láztalan napok után is leírtak perforatiót, ill. arrosiós vérzést. Munkaközösségünknek legkorábban a har­madik hét elején és két esetben a hetedik hétben lévőknél volt alkalma a szer hatását kipróbálni. V. Hét esetben adtuk csak az előírt mennyi­séget, ami massivabb kezdeti dosis után 60 kg-os felnőttre számítva 2­0—2-5 g pro die (racemból a kétszerese) folytatólagosan a leláztalanodás után 5-6 napig. A lökésszerű kezdettől egyesek »Herxheimer reactiót« véltek felismerni és a felszabaduló endotoxinok hatására keletkező cardiovascularis collapsust, sőt, hirtelen halált, meningizmus tüne­teket, deliriumszerű állapotot írtak le (Iienhamon, Patel). Egy esetünkben hosszabb adagolás után kb. egyhetes láztalanság ellenére tartós zavart­­ság, psychoticus állapot, téves eszmék, halluti­­natiók léptek fel, melyek a szer kihagyására alig enyhültek. Ezenkívül a fent leírt tünetekhez ha­sonlót sohasem láttunk, mindenesetre lökés­­therápia nélkül is sikert értünk el. VI. Az előző pont kiegészítéseként megemlí­tenénk még, hogy a megszakított kúrát is kény­telenek voltunk kipróbálni. Amint a szer elfo­gyott, a láz újból continua typusban folytatódott és ismételt adásnál csakúgy, mint recidiva esetében ismét hatásosnak mutatkozott. Resistentia kiala­kulásától nem kellett tartanunk irodalmi adatok alapján, mert ezt még in vitro óvatos hozzászok­­tatással sem sikerült elérnie Coofeynek és munka­társainak. VII. Jelen pontban az eredményekre térhe­tünk. A »befolyásolhatatlan« typhusos láz olyan »látványosan«, sokszor critikusan, ritkábban las­súbb oldódással esik le, hogy a szer specifitásáról beszélhetünk. Ami azonban még ennél is fonto­sabb, a typhusos, apathias beteg öntudata, talán még a lázcsökkenés lecsökkenés előtt feltisztul, gyógyulni akar. A legsúlyosabb eseteket kísérő repedezett, tapadó nyállal, lepedőkkel vastagon bevont nyelv letisztulása objektíve mutatja a javu­lást és nagyban hozzájárul a beteg közérzetének előnyös megváltozásához. A temperatura norma­lizálódása valóban több esetben órákban volt mérhető; a jelentkező egy-két kisebb remissio jelentőség nélküli. Ahol a hatás napokra elhúzó­dott, ott már olyan más szervi elváltozás is kifej­lődött (endocarditis, decubitus), aminek gyógyí­tása más therápiát, ill. hosszabb időt igényel. VIII. A gyógyulás első kritériuma, a haemo­cultura negatívvá válása minden esetben bekövet­kezett. Megnyugtató az a tény is, hogy az ellen­anyagképzés folyamatossága, aminek mértékéül a Vidal-reactiót tekintettük, megvan. Az anti­­biotikumoktól egyesek, a chloromycetin esetében McLemore és Birdsong az immunbiológiai folyama­tok hátrányos megváltozását féltették , mintha a gyógyszer feleslegessé tenné, sőt »kizárná« a szer­vezet közreműködését a gyógyulás folyamataiban. Igaz, hogy a támadási pont nem eléggé ismeretes s a bacteriostaticus hatás, amiről itt is szó van, sem tekinthető tisztázott problémának, de nehe­zen képzelhető el, hogyan maradhatnak távol a biológiai erők abban a küzdelemben, amely a szer­vezet egészében folyik. Az excrementumok sterilizálása lassabban tör­ténik, sőt, 1. és 12. sz. esetünkben tudomásunk szerint elsőnek bacillusgazdaság kialakulásának lehettünk tanúi chloromycetin kúra ellenére. Az elsőnél a veselaesio már előre jelezte a bac­terium csirák megtelepedésének helyét és az eleinte negy vizelet bentléte alatt positivvá lett. (Controll­­vizsg. folyamatban.) A 12-es betegünk jelenleg is kezelésünk alatt áll. Első ízben 39­0 g chloromycetint kapott és 15 láztalan nap után négy neg. széklet, vizelet birto­kában távozott. Három nap múlva lázasan került vissza, recidiva. Ismét frappáns hatást figyel­hettünk meg a lázmenetre és az általános állapotra, de azóta sorozatban kapjuk a pos. szék-i viz­ lele­teket. IX. Számottevő toxicus, vagy nem kívánatos mellékhatásról nem beszélhetünk. Kisebb émely- 302

Next