Orvosi Hetilap, 1951. március (92. évfolyam, 9-12. szám)
1951-03-11 / 10. szám - ÚJ GYÓGYSZEREK, ÚJ GYÓGYMÓDOK - Cseley József - Árkosy Tibor: Chloromycetin és chloramphenciol typhus abd.-ban
ORVOSI HETILAP 1951. 16. szerzők által javasolt és nálunk Petrovszkij ajánlatára bevezetett csepptransfuziós eljárásról, amely igen hatásosan támogatott bennünket olyan kétségbeejtő esetekben, amikor az enterorrhagiák folyamán elvesztett vér mennyisége a 3000 ccm-t is meghaladta. Az alábbi táblázat (2. ábra) áttekinthetően összefoglalja az eseteket a legfőbb szempontok szerint csoportosítva, mert azegyes kórképek lefolyását nem részletezhetjük. A római számmal (I—XIII.) jelzett oszlopokat egységesen értékeljük ki, összehasonlítva az eredményeket a külföldi irodalmi adatokkal. I. Csak kilenc éven felüli és 40 éven aluli egyének kerültek vizsgálatra. A szer hatásában életkor és nem szerint eltérést nem találtunk. A tolerantia gyermekeknél és felnőtteknél egyformán jó volt. II. A biztos dg.-t minden esetünkben pos.haemocultura és emelkedő Vidal-titerérték biztosítja a jellemző vérkép és az ált. klinikai állapot mellett. III. Mint fentebb említettük, csak ultimum refugiumként nyúlhattunk az új antibioticumhoz, ahol septicus lázmenet, valamennyi betegnél toxinaemiából eredő súlyos ált. állapot s eddigi kezelésünkkel dacoló progressio volt megfigyelhető, vagy egymást követték a tv. közismert szövődményei (hepatitis, glomerulonephritis, enterorrhagia, anaemia, myocardiaesia, peripheriás bénulás, bronchopneumonia, thrombosis, nyálkahártyavérzések, perforatio stb.) IV. Bradley szerint a gyógyszert csak a betegség kezdetén érdemes adni; mi kényszerítve voltunk az ellenpróbát megcsinálni s azt állítjuk, hogy a vitathatatlan jó hatást a kórlefolyás bármelyik stádiumában várhatjuk. Természetes, hogy nem várjuk meg az életveszélyes állapot kifejlődését, de addig, míg a tömeges syntheticus előállításnak nehézségei nincsenek elhárítva, mitigált esetekre nem fog jutni gyógyszer. Ezen a ponton támadt kételyeinket részben eloszlatják azok a közlemények, melyek szerint az anatómiai destructio korai adagolásnál is kifejlődhet. Láztalan napok után is leírtak perforatiót, ill. arrosiós vérzést. Munkaközösségünknek legkorábban a harmadik hét elején és két esetben a hetedik hétben lévőknél volt alkalma a szer hatását kipróbálni. V. Hét esetben adtuk csak az előírt mennyiséget, ami massivabb kezdeti dosis után 60 kg-os felnőttre számítva 20—2-5 g pro die (racemból a kétszerese) folytatólagosan a leláztalanodás után 5-6 napig. A lökésszerű kezdettől egyesek »Herxheimer reactiót« véltek felismerni és a felszabaduló endotoxinok hatására keletkező cardiovascularis collapsust, sőt, hirtelen halált, meningizmus tüneteket, deliriumszerű állapotot írtak le (Iienhamon, Patel). Egy esetünkben hosszabb adagolás után kb. egyhetes láztalanság ellenére tartós zavartság, psychoticus állapot, téves eszmék, hallutinatiók léptek fel, melyek a szer kihagyására alig enyhültek. Ezenkívül a fent leírt tünetekhez hasonlót sohasem láttunk, mindenesetre lökéstherápia nélkül is sikert értünk el. VI. Az előző pont kiegészítéseként megemlítenénk még, hogy a megszakított kúrát is kénytelenek voltunk kipróbálni. Amint a szer elfogyott, a láz újból continua typusban folytatódott és ismételt adásnál csakúgy, mint recidiva esetében ismét hatásosnak mutatkozott. Resistentia kialakulásától nem kellett tartanunk irodalmi adatok alapján, mert ezt még in vitro óvatos hozzászoktatással sem sikerült elérnie Coofeynek és munkatársainak. VII. Jelen pontban az eredményekre térhetünk. A »befolyásolhatatlan« typhusos láz olyan »látványosan«, sokszor critikusan, ritkábban lassúbb oldódással esik le, hogy a szer specifitásáról beszélhetünk. Ami azonban még ennél is fontosabb, a typhusos, apathias beteg öntudata, talán még a lázcsökkenés lecsökkenés előtt feltisztul, gyógyulni akar. A legsúlyosabb eseteket kísérő repedezett, tapadó nyállal, lepedőkkel vastagon bevont nyelv letisztulása objektíve mutatja a javulást és nagyban hozzájárul a beteg közérzetének előnyös megváltozásához. A temperatura normalizálódása valóban több esetben órákban volt mérhető; a jelentkező egy-két kisebb remissio jelentőség nélküli. Ahol a hatás napokra elhúzódott, ott már olyan más szervi elváltozás is kifejlődött (endocarditis, decubitus), aminek gyógyítása más therápiát, ill. hosszabb időt igényel. VIII. A gyógyulás első kritériuma, a haemocultura negatívvá válása minden esetben bekövetkezett. Megnyugtató az a tény is, hogy az ellenanyagképzés folyamatossága, aminek mértékéül a Vidal-reactiót tekintettük, megvan. Az antibiotikumoktól egyesek, a chloromycetin esetében McLemore és Birdsong az immunbiológiai folyamatok hátrányos megváltozását féltették , mintha a gyógyszer feleslegessé tenné, sőt »kizárná« a szervezet közreműködését a gyógyulás folyamataiban. Igaz, hogy a támadási pont nem eléggé ismeretes s a bacteriostaticus hatás, amiről itt is szó van, sem tekinthető tisztázott problémának, de nehezen képzelhető el, hogyan maradhatnak távol a biológiai erők abban a küzdelemben, amely a szervezet egészében folyik. Az excrementumok sterilizálása lassabban történik, sőt, 1. és 12. sz. esetünkben tudomásunk szerint elsőnek bacillusgazdaság kialakulásának lehettünk tanúi chloromycetin kúra ellenére. Az elsőnél a veselaesio már előre jelezte a bacterium csirák megtelepedésének helyét és az eleinte negy vizelet bentléte alatt positivvá lett. (Controllvizsg. folyamatban.) A 12-es betegünk jelenleg is kezelésünk alatt áll. Első ízben 390 g chloromycetint kapott és 15 láztalan nap után négy neg. széklet, vizelet birtokában távozott. Három nap múlva lázasan került vissza, recidiva. Ismét frappáns hatást figyelhettünk meg a lázmenetre és az általános állapotra, de azóta sorozatban kapjuk a pos. szék-i viz leleteket. IX. Számottevő toxicus, vagy nem kívánatos mellékhatásról nem beszélhetünk. Kisebb émely- 302