Orvosi Hetilap, 1951. március (92. évfolyam, 9-12. szám)

1951-03-11 / 10. szám - ÚJ GYÓGYSZEREK, ÚJ GYÓGYMÓDOK - Cseley József - Árkosy Tibor: Chloromycetin és chloramphenciol typhus abd.-ban

ORVOSI HETILAP 1951. 10. gés, hányinger, elvétve hányás leginkább nervosus betegeinknél még a közérzetet sem alterálta anynyira, hogy a kezelés folyamatosságát féltenünk kellett volna. Mindössze egy esetben vált szükségessé az adag átmeneti csökkentése. A gyógyszert hatástalan alakban a vese választja ki, azonban rendszeres vizeletvizsgálatok, csakúgy a májfunctiós próbák és az ismételt haemogrammok negatív eredménnyel jártak. Súlyos, reversibilis granulopeniát leírtak ugyan Volini és társai, azonban kérdéses, hogy az »érési folyamatok gátolt voltában, mennyi a Chloromycetin szerepe? Eseteinkben az anaemiát jól meg tudtuk magyarázni az elhúzódó súlyos állapottal, ill. a bélvérzésekkel (könnyen javultak), a közismert leukopenia pedig minden esetben fokozatosan, a typhus gyógyulásával párhuzamosan megszűnt. X. Recidiva három esetünkben lépett fel, egyszer ismételten is. A haemocultura nem, ellenben a vizelet, ill. széklet- és vizeletből kitenyészett a ty. bacillus. A gyógyhatás frappáns volt ismételt adagoláskor is. XI. Irodalmi adatok szerint, amit tapasztalataink alapján fenntartással fogadunk, bacillusgazdaság chloromycetinkezelés után practice nincs. Ha ez valóban így alakul, ennek szociális és epidemiológiai jelentőségét egyelőre fel sem lehet mérni egy rövid beszámoló keretében. Lehetséges, hogy kevés anyagot juttattunk a beteg szervezetébe, talán elkéstünk az adagolással, mert az köztudomású, hogy kialakult bac. hordozókra több kísérlet szerint teljesen hatástalan a massiv kúra is (Rumbal és Moore). Vizsgálatainkat kiterjesztjük ebben az irányban is, ha elegendő anyag áll majd rendelkezésünkre. XII. Ez az oszlop az ápolási napok számát mutatja. Ha kiegészítjük ezeket az anamnesticus adatokkal, megerősíti állításainkat az esetek és az idei járvány súlyosságát illetően. XIII. Az utolsó columnában önként adódik a a védőoltások jelentőségének kérdése. Csak három oltott egyén szerepel betegeink sorában ; mi is hangsúlyozzuk az aktív immunizálás jelentőségét, amit egészségügyi kormányzatunk is nyomatékosan foganatosít a veszélyeztetett területeken. Innen hívnánk fel azonban illetékesek figyelmét, hogy a jövő évi tv.-saison előtt központilag gondoskodnunk kell a megfelelő mennyiségű Chloromycetin tartalékról. Ezzel lényegesen megkönynyítik az e. n. dolgozók munkáját, jóval előbb jut munkaképes állapotba a beteg és családja, csökken a bac.-gazdák száma, de szocialista szempontból is követelhető szükséglet, hogy a dolgozók egészségét a tudomány mai állása szerint védjük meg. Eddig is kaptunk már hazai készítményt, amely hatásosságában és toxicitás szempontjából méltó társa lehet majd a külföldi productumoknak, azonban a folyamatos előállításban, esetleg alapanyagban kezdeti nehézségek lehetnek. Foglalkoznunk kell még a lethalis esetekkel. A sectiós leletek egyrészt multiplex perforatiót, diffus peritonitist, másrészt savóshártyaalatti, kiterjedt nyálkahártyaalatti vérzéseket mutattak acut myocardium degeneratio mellett. Az első elvesztett beteg csak laparatomizált perforatio után jutott chloramphenicolhoz és összesen 700 g-ot kapott. A másodiknál typhus toxicosis terminális állapotában kíséreltük meg a szert nyújtani ugyanannyi összmennyiségben. A perforatióról szólva, az antibioticumok synergismusának különösen jó hatásáról olvasunk Farinaud-nál. Másik eset is ismeretes, ahol conservativ kezeléssel (Chimyc. streptomyc. penic.-stransfus.) sikerült a beteget több napos coma ellenére életben tartani bélátfúródás esetében. A perforatio és a peritonitis-peritonismus korai cliff, dg.-a igen nehéz feladat. Intézetünkben általánosan ismert, mily alapos megfigyelést igényel a perforatio első tüneteinek felismerése és értékelése. Mily minimális az a tünettöbblet, amiből még a műtétre alkalmas időben fel kell állítani az átfúródás diagnózisát ; a késedelmes műtét kilátásai ma is rosszak. Az említett, műtét nélkül gyógyult eseteket szerencsés véletlennek tulajdonítanánk, valószínű, hogy peritonismusok, kisebb peritonitisok következtében összenövések keletkeztek és az ide perforáló bélrészlet letokolódott. A chloromycetin-kezelés eddigi felfogásunkat a perforatio korai dg.-a esetén a kórházunkban kidolgozott speciális technikával végzett műtéti ellátás szükségességének kérdésében nem változtatja meg, sőt reméljük, hogy az eddigi 30% sikeres műtéti arányszám (24 eset Pázsit) jelentékenyen emelkedni fog. Joggal állíthatjuk, hogy az egyik sokszor rettegett acut fertőzőbetegség a typhus abdom. kezelésében hazai viszonylatban épúgy, mint külföldön, döntő fordulat állt be. Az átlag 10% mortalitást, melynek ingadozásai mindkét irányban elég nagy latitűdöt mutattak (1932 : 31%, 1939 : 5%), reális számítások alapján egytizedére csökkenthetjük. Ha ehhez még a bac.gazdaság kialakulásának megakadályozását, valamint az ápolási napok számának várható lényeges csökkenését hozzászámítjuk, valóban nem túlzás »döntő fordulatról« beszélni. Összefoglalás: 1. Meggyőződésünk, hogy az új antibiotikum alkalmazása a legjelentősebb haladás a ty. abdban megbetegedett egyének gyógykezelésében és nagy távlatokat nyújtó eljárás a járványok végleges felszámolására irányuló erőfeszítések szempontjából. 2. A tg. abd. legkorszerűbb kezelésének tekintendő a chloromycetin (chloramphenicol) csepptransfusióval, vitaminokkal, mellékvese-hormonokkal, cardialis támogatással — lehetőség szerint alkalmazott liberális diaetával — perforatio esetén korai műtéttel kiegészítve. 3. A magyar racem syntheticus készítmény biztató kezdeti sikereket mutat külföldi készítővel összehasonlítva (Parke, Davis & Co.). 4. A következő évi járványra kellő tartalék beszerzésével, ill. előllításával kell felkészülnünk, ami által a mortalitás lényeges csökkenése érhető el országos viszonylatban.