Orvosi Hetilap, 1951. október (92. évfolyam, 40-43. szám)
1951-10-07 / 40. szám - Hedri Endre - Szemző György - Zsebők Zoltán: A vagotomia késői eredményeiről
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM, 40. SZÁM, 1951. OKTÓBER 7. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár : LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Budapest, V., Akadémia u. 3. Tel.: 129-380. 97. m. o., 128-376. M. N. B. egyszámlaszám 1 936-343. A Budapesti Orvostudományi Egyetem 11. sebészeti klinikájának (igazgató: Hedri Endre dr. egyet. ny. r. tanár) és a Főváros Tanácsa emésztőszervi műszeres vizsgálatok osztályának (főorvos: Szemző György dr. egyet. m. tanár) közleménye. 90 A vagotomia késői eredményeiről* írta: HEDRI ENDRE dr., SZEMZŐ GYÖRGY dr. és ZSEBŐK ZOLTÁN dr. Két és negyed évvel ezelőtt, 1948 márciusában beszámoltunk 64 vagusresectióról és 45 betegen a műtétutáni első 30 évben észlelt közvetlen eredményekről. Előadásunk összefoglalásában a következőket mondottuk: »A műtét értékéről nyilatkozni egyelőre csak pillanatfelvétel alapján lehet. A vagotomia után a gyógyulás az esetek jórészében bekövetkezik, egy részükben azonban elmarad. A betegek közül sokan mellékhatásokkal fizetnek a fekélypanaszok megszűnéséért. Az eredmények értékelése betegek és orvosok szerint különböző ... Azt hisszük, hogy a vagotomiáról végleges eredményt majd csak 8—10 év múlva lehet alkotni.« Összefoglalónkból arra lehetett következtetni, hogy az az időtájt talált állapothoz képest két irányban vártunk eltolódást. Egyrészt reméltük, hogy a mellékhatások csökkenni fognak, másrészt tartottunk attól, hogy a mellékhatások csökkenésének is meg lesz az ára, és hogy mindaz, ami a csökkenésnek volt előidézője, egyszersmind visszaállítója lesz annak az állapotnak, amely a tulajdonképpeni fekélykészség lényegét, kórélettani alapját képezi. Előadásunk óta 2 és negyed év telt el. Ez alatt az idő alatt a panaszokkal jelentkező betegeket ismételten felülvizsgáltuk. 1950-re pedig elhatároztuk összes vagotomizált betegeinknek . A Sebész-szakosztály 1950. június 22-iki ülésén tartott előadások nyomán, rendszeres felülvizsgálatát a késői eredmény szempontjából. A vagotomia irodalma közben tetemesen megnövekedett, aminek oka az, hogy azóta kb. 11.000 ilyen műtétet végeztek és a vagotomiák többnyire 20—30—50 esetre vonatkozó ismertetésekben kerültek közlésre, a szerzők közül pedig többen folytatólag közölték tapasztalataikat és közlésre kerültek egyes speciális, a vagotomia kérdésével kapcsolatos bonctani, kórélettani, röntgenológiai, gastroskopiai és egyéb megfigyelések. Ilyen körülmények között az irodalom ismertetése során csak a lényeges adatokat közölhetjük. A legértékesebb állásfoglalások a symposion-szerű összejöveteleken alakultak ki. E symposionok közül legjelentősebb a leningrádi Pirogor társaság 1949-ben tartott konferenciája, amelyen Filatov, Szmirnov és Krüger, Jelszarovszkij, Kondratyev és Nyezsajeva, Brohovics, Szozon-Jarosevics, Vojt és Antonova, Petzko, Levitan és Jahnics tartottak előadásokat, illetve hozzászólásokat. A konferencián kialakult felfogást az elnöklő Dzsanelidze foglalta össze a következőképpen: »A peptikus fekély megoldására rendelkezésre álló műtéti módszerek nem elégítenek minket ki és kénytelenek vagyunk új utakat keresni a gyomorfekély gyógyításához. Resectióval megfosztjuk a beteget gyomrának felétől vagy negyedétől, ezért természetesnek látszott olyan új módszernek 1281