Orvosi Hetilap, 1952. november (93. évfolyam, 44-48. szám)
1952-11-02 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Gortvai György - Kalmár Katalin - Simonyi János: Asthma bronchiale kezelése tartós altatással
A Róbert Károly körúti Kórház (igazgató: Krasznai Iván dr.) II. Belosztályának (főorvos: Gortvai György dr.) közleménye Asthma bronchiale kezelése tartós altatással írta : GORTVAI GYÖRGY dr., KALMÁR KATALIN dr. és SIMONYI JÁNOS dr. Mióta egyre inkább módunkban van a szovjet orvostudomány haladását megismerni, mindinkább többet hallunk az altatásos kezelésről, annak psychiátriai, neurológiai és belorvosi alkalmazásáról. Az altatásos kezelés nem véletlen felfedezés, hanem Pavlov és iskolája tervszerű munkájának eredménye. .. P. Pavlov a máligasabbrendű idegtevékenységet a feltételes reflexek módszerével vizsgálva, arra a következtetésre jutott, hogy »a feltételes reflexek belső gátlása és az alvás azonos folyamatok«. Pavlov véleménye szerintaz alvás-védőgátlás helyreállítja a meggyengült agyi tevékenységet, megóvja a kimerült idegsejteket a további felőrlődéstől, a pusztulástól. Kikapcsolja a functionális kapcsolatot a külső receptor és az effector-apparátus között, ezáltal megszűnik a káros feltételes reflexek beépülése. A feltételes reflexekről tudjuk, hogy az egész életen át kísérika szervezetet. Az ember- és állatvilág belső és külső életének számtalan történése a feltételes reflexek egész láncolatát létrehozva, meghatározza a somaticus folyamatokat. A cortexből kiinduló impulzusok, amelyek a belső folyamatokat irányítják, olyan jelentős hatásúak lehetnek, hogy még a feltételnélküli reflexeket is meg tudják változtatni. Beigazolódott ennek fordítottja is, nevezetesen Pavlovnak az a tétele, hogy a belső szervek is küldenek impulzusokat az agyvelőbe. Pavlov (36), Bikov—Kurcin (7). Felmérhetetlen jelentősége van a pavlovi elméletnek a gyakorlati orvostudomány szempontjából. Az alvás eszerint a szervezet védőberendezése, mely megvédi az idegrendszert a túlzott kifáradástól és pathológiás körülmények között létrejött zavarokat is képes megszüntetni. Ismeretes, hogy a tartós altatásos kezelést először az ideggyógyászatban alkalmazták sikerrel (Ivanov, Szmolenszkij (21), Protopopov és sokan mások.) Egyre több szovjet szerző és legújabban több magyar klinikus foglalkozik a belgyógyászatibetegségek tartós altatásos kezelésével. Ezeknek a betegségeknek közös jellemzője az, hogy az ú. n. neuro-vegetatív betegségek közé tartoznak. Az ulcusbetegség altatásoskezelésével főleg Bikov (7) ulcus elméletének ismeretessé válása után foglalkoztak. [Andrejev; (4) Tarajev, Csernyenko; (17) Cholopov; (13) Lavrentyeva; (26) Koninszkij; (22) és sokan mások.] Bikov elmélete szerint ,a mai sekély betegséget úgy kell felfogni, mint a corcito-viscerális feltételes reflexek új, szilárd, rögződött complexumát és mint az agykéreg és a belső szervek közötti kapcsolat újonnan keletkezett pathológiás jellegű integratioját.« Ugyanakkor, amikor a fekélybetegség aetropathogenesisében a tényezőik egész sorával kell számolni, Bikov véleménye szerint »az egész együttest a legfőbb szabályozó központ, az agykéreg dirigálja, amelynek károsodása a betegség kialakulásának tulajdonképpeni oka«. Ami pedig a hypertoniai betegség aetropathogenesisét illeti, G. F. Lang 1948-ban számos kísérletes klinikai vizsgálat alapján megállapítja, hogy »a felsőbb idegtevékenység emotionális sphaerájának negatív jellegű emotiók és affectusok kiváltotta kóros túlerőltetését és traumatisatioját kell a hypertonia betegség legfőbb aetiológiai tényezőjének tartanunk.« Az ulcus- és a hypertonia-betegségen kívül is egyre szaporodnak azoka kísérletek és klinikai megfigyelések, amelyek azt bizonyítják, hogy a corticális indító mechanizmusnak döntő jelentősége van számos más körfolyamat kialakításában. Mi, az asthma bronchiale corticális indító kapcsolatait feltételezve, ezen betegség tartós altatásos kezelését vezettük be. Abból a meggondolásból indultunk ki, hogy a corticális eredetű, vagy a cortex megzavart coordinatiójával összefüggő betegségek gyógyításának során éppen a tartós altatásos kezelés hatásos volta a legdöntőbb bizonyíték az ilyen irányú kapcsolatokra vonatkozólag. Az irodalom áttekintése után megállapíthatjuk, hogy azasthmabronohialét nem tartós altatásos kezeléssel, inkább erős nyugtatással végzik, annak ellenére, hogy számos szerző (B. B. Kogan, M. V. Csernoruckij; (16) K. M. Bikov; (7) I. T. Kurcin (7) stb.] az asthma bronóhialét azon betegségek közé sorolják,amelyekben a cortexnek döntő befolyása van mind abetegség »indításában«, mind annak további lefolyásában. Legutóbb C. A. Levina; (27)és T. M. Tyerlackaza; (27) számolnak be 11 súlyos állapotban lévő Ibrombhialis asthmáiban. szenvedő beteg gyógyszermentes, hypnotherápiás kezeléséről, akik közül 4 tünetmentes lett, 4 beteg panasza csökkent és 3beteg állapota változatlan maradt. Hogy az asthma tartós altatásos kezelésével aránylag kevesen kísérleteznek, annak feltehetően oka lehet, hogy a betegséggel kapcsolatban gyakran fennálló idült hörghurut, emphysema, keringési elégtelenség a kezelés kapcsán szövődményekhez is vezethet. A tartós altatásos kezelés asthma bronchiálénál való alkalmazására két ok késztetett. Először: számosak az asthma psychosomaticus vonatkozásai, akár a betegség indulására, akár annak klinikai lefolyására, a recidivák fellépésének körülményeire gondolunk. Ezeknek jelentőségét nem csökkenti az a felfogás sem, amely az asihmát elsősorban az allergiás megbetegedések közé sorolja és az öröklésnek is szerepet tulajdonít benne, amennyiben az allergiás dispositio öröklődik. Az ú. n. allergiás betegségek tanulmányozásánál feltétlenül számolnunk kell A. D. Adó (2) és M. K. Petrova kísérletes megfigyeléseivel. Ezek szerint »az allergiás reactiokészség fejlődését és lefolyását irányító szervek közül az agykéreg a legfontosabb. A második szempont, amely a tartós altatásos kezelés bevezetésére késztetett, hogy az asthma az a betegség, amelyben talána legtöbb gyógyszert és gyógymódot alkalmazták sikertelenül. Az asthmás beteg gyógyításában mindent megkíséreltek, amit allergiás állapotoknál általában és bátran mondhatjuk, hogy kevés olyan gyógyszer és gyógyeljárás van, amellyel nem próbálkoztak volna. Ismeretes, hogy milyen gyakran ütközik nehézségekbe az asthmások allengénjének kimutatása (inhalációs, étel és egyéb 1253 ORVOSI HETILAP 1952. 44.