Orvosi Hetilap, 1952. december (93. évfolyam, 49-52. szám)
1952-12-28 / 52. szám - Hajnal Richárd: A művi vetélés elleni küzdelem egyes elvi kérdései
ORVOSI HETILAP 1952. 52. akik »tudatosan elzárkóznak az élet örömei elől«. A szocialista társadalomban élő emberek olyanok, akik: »szeretik az életet, az örömet, vidámságot, frisseséget. Éppen ezért tartózkodniok kell az öröm olyan képzelt forrásaitól, amelyek a testi és szellemi erők felesleges és káros elfecsérelését vonják maguk után!« (Kolbanovszkij). A szocializmus világnézete derűlátó, »életigenlő« világnézet. A szocializmus berendezkedései, intézkedései az élet megbecsülését szolgálják, építkezései életet visznek a pusztaságba, tudományos kutatásai az élet biztosítására irányulnak, az élet új formáit keresik. A szocialista társadalom az emberek új kapcsolatát, új viszonyát hozza létre, amely az »egyén tiszteletén és méltóságán, az egyén szabadságának tiszteletben tartásán és teljes kölcsönös bizalmon alapul« (Kolbanovszkij). A férfi és nő kapcsolata is új tartalmat kap, amelyet egymás tisztelete és teljes kölcsönös bizalom jellemez. Ehhez társul a »szeretett személy sorsa iránt érzett felelősség, a felelősség a születendő gyermekkel szemben«. A művi vetélés sehol sem illik bele ebbe a képbe. Ha megkérdezzük az embereket, hogy miért akarják magzatukat elvétetni, olyan választ kapunk, amely valamilyen formában bizonytalanságot, bizalmatlanságot mutat. Az emberek bizalmatlanok saját magukkal szemben, társukkal szemben, társadalmukkal szemben. Attól félnek, hogy a gyermek korlátozza szabad mozgásukban, korlátozza az »élet örömeinek élvezésében«, félnek, hogy kapcsolatuk nem elég szilárd, nem elég teherbíró és a gyermek meglazítja az érzelmi szálakat. Vagy attól félnek, hogy a gyermeket nem nevelhetik megfelelően, a nevelés sokba kerül stb. Igen ritkán olyasmit is hallhatunk, hogy nem akarják véletlen, alkalomszerű találkozás következményeit viselni. De akárhogy is indokolják a magzattól való szabadulás kívánságát, az indokolás mögött mindig felismerhető a bizonytalanság, bizalmatlanság. A kapcsolatok átmeneti, ideiglenes jellegűek és a gyermek ennek az átmeneti, ideiglenes kapcsolatnak felbontását nehezíti. A polgári társadalom körülményei közt az emberek kapcsolatát általában ez az átmeneti jelleg, ideiglenesség jellemzi. Személyes érdek indítja meg kapcsolatok kötését és a kapcsolatok addig tartanak, amíg a személyes érdek fennáll. A személyes érdek nem esik egybe a társadalom érdekével, és ezért nem is szilárd, nem is tartós az ilyen kapcsolat. Máskor osztályérdek irányítja kapcsolatok keletkezését. Ilyenkor a személyes érdek tér el attól és a polgári társadalom berendezései gondoskodnak róla, hogy az osztályérdek kielégítése mellett a személyes érdek — mellékutakon — megtalálja kielégülését. »Ám háborúskodjanak a többiek, te, boldog Ausztria, házasodjk — hirdeti a feudális osztrák uralkodók jelmondata és háziasságkötésekkel biztosítja hatalmi helyzetét, tekintet nélkül arra, hogy házasságkötéseihez mit szólnak az összeházasított személyek. A tőkés társadalomban az emberek kapcsolata laza és a társadalmi kapcsolatok lazasága tükröződik a személyes kapcsolatokban is. A férfi és nő kapcsolatának lazasága mutatkozik abban, hogy a kapcsolat értelmét alkotó tényezők különkülön jelentkeznek. Külön jelentkezik a kapcsolat anyagi tényezője, a termelési és kulturális érdek, a nemi érdek. Az anyagi érdek rendszerint háttérbe szorítja a többit és a kapcsolat tényezőinek egymásra hatása, összefonódása legfeljebb szerelmi tragédiákban jelentkezik, amikor az osztály- vagy családi érdek szolgálatába kényszerített szerelmi érzés, nemi érdek megtagadja az engedelmességet. A szocializmus az emberek új szilárd kapcsolatát teremti meg. A szocializmus »egyesíti az embereket, megdönthetetlen morális és politikai egységbe forrasztja össze az egész társadalmat« (Lenin). A nemek kapcsolata, férfi és nő kapcsolata ebbe a szilárd egységbe épül bele. Férfi és nő kapcsolatának tartalma: » ... a termelési és kulturális érdekek azonossága és közössége által gazdagított természetes szerelmi érzés« (Kolbanovszkij). A nemek kapcsolata az embereik kapcsolatának egyik tényezőjeegyik megnyilvánulási formája és helytelen, ha a férfi és nő kapcsolatát annak intim jellege miatt elválasztjuk az emberek közti kapcsolatok elviszempontjaitól. A művi vetélés lehetősége megerősíti a nő és férfi kapcsolatában az átmeneti jelleg, az ideiglenesség fenntartását. Ott, ahol nő és férfi kapcsolatának alapja nem a »termelési és kulturális érdekek azonossága által gazdagított természetes szerelmi érzés«, hanem fellobbanó vágy vagy pillanatszülte alkalom, ott, ahol a kapcsolatot nem »a szeretett személy sorsa iránt érzett felelősség« jellemzi, a születendő vagy megszületett gyermek mégis kötöttséget, kötelezettséget jelenthet. De mindaddig, amíg a művi vetélés lehetősége biztosítja, hogy a kapcsolat következményei elháríthatóak, addig nem is fejlődhet ki felelősség a szeretett személlyel szemben. Az a lobogóhajú, fiatal jampec, aki az elmúlt hónapokban bíróság előtt tanúvallomást tett, bizonyára lázas szavakkal, örök időkre szóló ígéretekkel biztosította 17 éves barátnőjét kitartásáról , változatlan szerelméről. De felelőssége a szeretettszemély sorsa iránt csak addig terjedt, hogy megszerezte a magzatelhajtó álorvos címét és felkísérte barátnőjét annak üzemébe. Bizonyára nagyon sajnálta is a fiatal lányt fájdalmai miatt, de nyugodtan rábízta az álorvos rozsdás műszereire, mert »nem lehet albérleti szobában családi életet megkezdeni« — ahogy érzelmektől reszketeg hangon felelte a bíró kérdésére. Az albérleti szobarossz kezdés családi élethez, de az álorvos rozsdás műszere, az jó kezdés! A polgári társadalom laza kapcsolataiban elkülönülten jelentkezik, önálló jelentőséget kap a nemi élet is. A nemiség önálló létének kifejezésére szekszuális elméletek keletkeznek, amelyekről Lenin megállapítja, hogy »többnyire hipotézisek, feltevések— és nagyon gyakran önkényes feltevések, a szerzők személyes szükségletéből fakadnak, abból, hogy saját abnormális vagy túltengő nemi életüketa polgári erkölcs szemében igazolják vagy tőle elnézést kérhetek«. »A nemek egymásközti viszonya végre is nem egyszerű kifejezője a társadalom gazdasága és a fiziológiai szemlélet által izoláltan elgondolt testi szükséglet kölcsönös viszonyának« — mondta Lenin. Bármennyireis élettani szükséglet formájában jelentkezzék a nemi vágy és bármennyire is befolyásolja atársadalom gazdaságra ennek a vágynak kielégítési, levezetési formáit, a nemek viszonyát mégsem szakíthatjuk ki az ideológiai egészből, mert az »nem marxiz-