Orvosi Hetilap, 1952. december (93. évfolyam, 49-52. szám)

1952-12-28 / 52. szám - Hajnal Richárd: A művi vetélés elleni küzdelem egyes elvi kérdései

ORVOSI HETILAP 1952. 52. akik »tudatosan elzárkóznak az élet örömei elől«. A szocialista társadalomban élő emberek olyanok, akik: »szeretik az életet, az örömet, vidámságot, fris­seséget. Éppen ezért tartózkodniok kell az öröm olyan képzelt forrásaitól, amelyek a testi és szellemi erők felesleges és káros elfecsérelését vonják maguk után!« (Kolbanovszkij). A szocializmus világnézete derűlátó, »életigenlő« világnézet. A szocializmus berendezkedé­sei, intézkedései az élet megbecsülését szolgálják, építkezései életet visznek a pusztaságba, tudományos kutatásai az élet biztosítására irányulnak, az élet új formáit keresik. A szocialista társadalom az emberek új kapcsolatát, új viszonyát hozza létre, amely az »egyén tiszteletén és méltóságán, az egyén szabad­ságának tiszteletben tartásán és teljes kölcsönös bizal­mon alapul« (Kolbanovszkij). A férfi és nő kapcsolata is új tartalmat kap, amelyet egymás tisztelete és tel­­­­jes kölcsönös bizalom jellemez. Ehhez társul a »szere­tett személy sorsa iránt érzett felelősség, a felelősség a születendő gyermekkel szemben«. A művi vetélés sehol sem illik bele ebbe a képbe. Ha megkérdezzük az embereket, hogy miért akarják magzatukat elvétetni, olyan választ kapunk, amely valamilyen formában bizonytalanságot, bizalmatlan­ságot mutat. Az emberek bizalmatlanok saját maguk­kal szemben, társukkal szemben, társadalmukkal szemben. Attól félnek, hogy a gyermek korlátozza szabad mozgásukban, korlátozza az »élet örömeinek élvezésében«, félnek, hogy kapcsolatuk nem elég szi­lárd, nem elég teherbíró és a gyermek meglazítja az érzelmi szálakat. Vagy attól félnek, hogy a gyerme­ket nem nevelhetik megfelelően, a nevelés sokba ke­rül stb. Igen ritkán olyasmit is hallhatunk, hogy nem akarják véletlen, alkalomszerű találkozás következ­ményeit viselni. De akárhogy is indokolják a magzat­tól való szabadulás kívánságát, az indokolás mögött mindig felismerhető a bizonytalanság, bizalmatlan­ság. A kapcsolatok átmeneti, ideiglenes jellegűek és a gyermek ennek az átmeneti, ideiglenes kapcsolat­nak felbontását nehezíti. A polgári társadalom körülményei közt az embe­rek kapcsolatát általában ez az átmeneti jelleg, ideig­lenesség jellemzi. Személyes érdek indítja meg kap­csolatok kötését és a kapcsolatok addig tartanak, amíg a személyes érdek fennáll. A személyes érdek nem esik egybe a társadalom érdekével, és ezért nem is szilárd, nem is tartós az ilyen kapcsolat. Máskor osz­tályérdek irányítja kapcsolatok keletkezését. Ilyenkor a személyes érdek tér el attól és a polgári társadalom berendezései gondoskodnak róla, hogy az osztályérdek kielégítése mellett a személyes érdek — mellékutakon — megtalálja kielégülését. »Ám háborúskodjanak a többiek, te, boldog Ausztria, házasodjk — hirdeti a feudális osztrák uralkodók jelmondata és háziasság­­kötésekkel biztosítja hatalmi helyzetét, tekintet nélkül arra, hogy­ házasságkötéseihez mit szólnak az össze­házasított személyek. A tőkés társadalomban az em­berek kapcsolata laza és a társadalmi kapcsolatok la­zasága tükröződik a személyes kapcsolatokban is. A férfi és nő kapcsolatának lazasága mutatkozik ab­ban, hogy a kapcsolat értelmét alkotó tényezők kü­lön­­külön jelentkeznek. Külön jelentkezik a kapcsolat anyagi tényezője, a termelési és kulturális érdek, a nemi érdek. Az anyagi érdek rendszerint háttérbe szorítja a többit és a kapcsolat tényezőinek egymásra hatása, összefonódása legfeljebb szerelmi tragédiák­ban jelentkezik, amikor az osztály- vagy családi érdek szolgálatába kényszerített szerelmi érzés, nemi érdek megtagadja az engedelmességet. A szocializmus az emberek új szilárd kapcsola­tát teremti meg. A szocializmus »egyesíti az embere­ket, megdönthetetlen morális és politikai egységbe forrasztja össze az egész társadalmat« (Lenin). A ne­mek kapcsolata, férfi és nő kapcsolata ebbe a szilárd egységbe épül bele. Férfi és nő kapcsolatának tar­talma: » ... a termelési és kulturális érdekek azonos­sága és közössége által gazdagított természetes sze­relmi érzés« (Kolbanovszkij). A nemek kapcsolata az embereik kapcsolatának egyik tényezője­­egyik megnyilvánulási formája és helytelen, ha a férfi és nő kapcsolatát annak intim jellege miatt elválasztjuk az emberek közti kapcsolatok elvi­­szempontjaitól. A művi vetélés lehetősége megerősíti a nő és férfi kapcsolatában az átmeneti jelleg, az ideiglenes­ség fenntartását. Ott, a­hol nő és férfi kapcsolatának alapj­a nem a »termelési és kulturális érdekek azonos­sága által gazdagított természetes szerelmi érzés«, hanem fellobbanó vágy vagy pillanatszülte alkalom, ott, ahol a kapcsolatot nem »a szeretett személy sorsa iránt érzett felelősség« jellemzi, a születendő vagy megszületett gyermek mégis kötöttséget, kötelezett­séget jelenthet. De mindaddig, amíg a művi vetélés lehetősége biztosítja, hogy a kapcsolat következményei elháríthatóak, addig nem is fejlődhet ki felelősség a szeretett személlyel szemben. Az a lobogóhajú, fiatal jampec, aki az elmúlt hónapokban bíróság előtt tanú­vallomást tett, bizonyára lázas szavakkal, örök időkre szóló ígéretekkel biztosította 17 éves barátnőjét kitar­tásáról , változatlan szerelméről. De felelőssége a sze­retett­­személy sorsa iránt csak addig terjedt, hogy megszerezte a magzatelhajtó álorvos címét és fel­kísérte barátnőjét annak üzemébe. Bizonyára nagyon sajnálta is a fiatal lányt fájdalmai miatt, de nyugod­tan rábízta az álorvos rozsdás műszereire, mert »nem lehet albérleti szobában családi életet megkezdeni« — ahogy érzelmektől reszketeg hangon felelte a bíró kér­désére. Az albérleti szoba­­rossz kezdés családi élethez, de az álorvos rozsdás műszere, az jó kezdés! A polgári társadalom laza kapcsolataiban elkü­lönülten jelentkezik, önálló jelentőséget kap a nemi élet is. A nemiség önálló létének kifejezésére sze­kszuá­­lis elméletek keletkeznek, amelyekről Lenin megálla­pítja, hogy »többnyire hipotézisek, feltevések­­— és nagyon gyakran önkényes feltevések, a szerzők szemé­lyes szükségletéből fakadnak, abból, hogy saját ab­normális vagy túltengő nemi életüket­­a polgári er­kölcs szemében igazolják vagy tőle elnézést kérh­etek«. »A nemek egymásközti viszonya végre is nem egy­szerű kifejezője a társadalom gazdasága és a fizioló­giai szemlélet által izoláltan elgondolt testi szükség­let kölcsönös viszonyának« — mondta Lenin. Bár­mennyire­­is élettani szükséglet formájában jelentkez­zék a nemi vágy és bármennyire is befolyásolja a­­társadalom gazdaságra ennek a vá­gyna­k kielégítési, levezetési formáit, a nemek viszonyát mégsem szakít­hatjuk ki az ideológiai egészből, mert az »nem m­arxiz-

Next