Orvosi Hetilap, 1952. december (93. évfolyam, 49-52. szám)

1952-12-28 / 52. szám - Hajnal Richárd: A művi vetélés elleni küzdelem egyes elvi kérdései

Diudapest» V»«­* utca ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-BEN AZ ORVOS -EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM, 1­952. DECEMBER 28. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő : HAVAS ANDRÁS DR * Szerkesztőségi titkár * LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon : 383-198, 383-526 . N. B. Bavszámlaszám : st.878.241-47 A művi vetélés elleni küzdelem egyes elvi kérdései Irta : HAJNAL RICHARD dr. Épül a szocializmus gyárakban, mezőkön, föld alatt és folyók medrében. De az emberek gondolkodás­­módjában is építjük a szocializmust. A szocializmus fejlett politikai és társadalmi rendszere megteremti azokat a hatalmi és tulajdonviszonyokat, amelyek le­hetetlenné teszik a kizsákmányolást és biztosítják minden dolgozni akaró ember számára­­az emberhez méltó élet feltételeit. A szocializmus fejlett gazdasági és termelési rendszere megteremti a javaknak bősé­gét, amely az emberek életszínvonalának egyre ma­gasabb szintjét biztosítja. De az emberhez méltó élet lehetőségeit csak azok aknázhatják ki, a javak bősé­gét azok élvezhetik igazán, akik gondolkodásmódjuk­ban megfelelnek a fejlett társadalom követelményei­nek. Fejlett társadalomhoz, fejlett társadalmi élethez új értékek, új értékmérők kellenek. Olyan erkölcsi értékmérők kellenek és olyan erkölcsi értékrendszer szükséges, amely a szocialista társadalom érdekeinek felel meg. Az erkölcs mindig az osztálytársadalom erkölcse volt. Mindig az uralkodó osztály cselekedeteit igazolta, amelyekkel kizsákmányoló mivoltát erősítette, a ki­­zsákmányoltakkal szemben biztosította. »Ne ölj!« — hirdeti az osztálytársadalom­ egyik erkölcsi törvénye és érvényt szerez ennek az erkölcsi törvénynek, ha a kizsákmányoltak közül valaki éhségében, megalázott­­ságában él. De az osztálytársadalom bűnbocsánatról gondoskodik, ha az uralkodó osztály tagjai uralmuk védelmében ölik a kizsákmányol­takat. »Ne kívánd felebarátod feleségét, házát stb.!« — tanítja az osz­­tálytárs­adalom másik erkölcsi törvénye és megtorolja, ha az elnyomottak közül valaki megkívánja az ural­kodó osztály egyik tagjának feleségét, házát stb. De törvényben biztosítja, hogy a földesúr megkívánhassa jobbágyának feleségét, házát stb. A szocialista társadalomban erkölcsös mindaz, ami a társadalom érdekeinek szolgálatában áll. Er­kölcsös a munka, mert munkával teremtjük meg a javak bőségét. Az ember erkölcsi értékét tehát úgy mérjük, hogy munkáját hogyan végzi. A szocialista társadalom jogaikkal élő emberek társadalma. Az em­berek azért élhetnek jogaikkal, mert mindenki teljesíti kötelességét. (Sztálin.) Az ember erkölcsi értékét tehát úgy mérjük, ahogy az ember kötelességét telje­síti. A szocialista társadalom az emberek kölcsönös segítségnyújtásán alapul. Tehát erkölcsös az, aki vál­lalja a kötelezettségeket és vállalja a felelősséget, amelyet a kötelezettségek teljesítése jelent. A szocia­lista társadalom az emberek nagy tömegeinek, a dol­gozók tömegeinek biztonságos, derűs, bőséges életet teremt. Aki a szocialista társadalom ellen támad, az ellenség, a nép, a dolgozó tömegek ellensége. Erköl­csös tehát az ellenség engesztelhetetlen gyűlölete és megsemmisítése. Az osztálytársadalom erkölcse mindig kettős. Másként érvényes az uralkodó, kizsákmányoló osztály tagjaira és másként a kizsákmányoltakra, elnyomot­takra. Az osztálytársadalom erkölcsének kettőssége áthatja az osztálytársadalom minden területét, minden megnyilvánulását. Áthatja az emberek egymáshoz való viszonyát, megnyilvánul az em­berek kapcsolatában, férfinak nőhöz való viszo­nyában, barátságban, szerelemben, nemi élet felfogá­sában. Az osztálytársadalom körülményei közt az er­kölcsi szabályok kettős érvényessége aszkétákat nevel, akik megvetik az örömöt, az életet, gyűlölik az em­bert. Vagy cinikusokat, kéjenceket nevel, akik nem ismernek eszményeket és nem is törekszenek többre, mint arra, hogy pillanatos kívánságaikat kielégítsék. A szocialista társadalomban nem élnek aszkéták.

Next