Orvosi Hetilap, 1953. augusztus (94. évfolyam, 31-35. szám)
1953-08-23 / 34. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Weinstein Pál: Az agydaganatok szemészeti diagnosztikája
ORVOSI HETILAP 1953. 34. jön létre. Hypophysis tumorra gyanús minden olyan esetben, ahol ép a látótér, indokoltnak és hangsúlyozottan fontosnak tartjuka látótérnek 1/330, illetve 1/2000 objectummal való felvételét, mert ilyen módon a hypophysis tumoroknak már égése korai szakában ki tudunk mutatni typicus hemianopiát. Ezzel kapcsolatban egy esetet demonstrálok: a fényérzés nélküli bal szemen atrophia nervi optici, a jobb szemen decoloratio papillae volt teljes látásélességgel, szabad látótérrel, nagy sella destructióval. 1/330 objectummal azután a jobb szemen kifejezett temporalis hemianopiát lehetett kideríteni. Műtétkor a bal opticussal összekapaszkodott hypophysis adenoma volt eltávolítható. Az intrasellarisan növő tumorra jellemző az esetek igen nagy számában a bitemporalis hemianopia; néha ez bitemporalis scotomával kezdődik és ilyenkor differentiálnunk kell a III. n agykamra tágulása által okozott bitemporalis scotomától. Vizsgálataink szerint hypophysis tumorok eseteiben gyakran találunk a szemfenéken spontán pulsatiót, amely nem tűnik el a jugularisok leszorítására, tehát penetráló jellegű; ez a jel általában ritkább más helyen székelő tumorok esetén. Minden valószínűség szerint a növekedő intrasellaris tumor nyomást gyakorol a circulus venosus Ridleyre, amely a diaphragma sellae alatt van és amelynek fokozott nyomása áttevődhetik a vena c. ret.-re is és ily módon penetráló vénás pulsatio jön létre. Ebbe a csoportba tartozik egy esetünk, amelyben a beteg látási panaszokkal jelentkezett, amelyet bitemporalis scotoma okozott ép szemfenék és teljes látásélesség mellett. Röntgenfelvételen a sella ballonszerűen excavált. Műtétkor basophil adenomát távolítottak el. Mindkét papillán penetráló pulsatio volt látható előzetesen. A hypophysis tumorok egy része retrochiasmalisan helyezkedik el. Ezen daganatokra jellemző a tractus sérülésekre typicus homonym hemianopia. Amíg a praechiasmalis és intrasellaris tumorok az esetek igen nagy százalékában a már említett decoloratio papillae-vel járnak, addig azirodalmi adatok és saját megfigyeléseink szerint ép szemfenékkel járó hypophysis tumorok nagy valószínűséggel retrochiasmálisan helyezkednek el. Igen fontos adat az is, hogy pangásos papilla csaknem biztosan intrasellaris tumor ellen szól, ellenben felhívja a figyelmet suprasellaris craniopharingeomána, amelyre egyébként jellegzetes a sella területében lévő mészárnyékok jelenléte. Kétes diagnózis esetén segítségünkre szolgál a szemfeszülés vizsgálata, amennyiben hypophysis tumorokban, ahogy arra Imreprofesszor hívta fel a figyelmet,gyakori a szemfeszülés csökkenése. Előfordul az is, hogy a kivájult sella távoleső tumor által okozott agynyomásfokozódás távolhatása következtében jön létre; nehéz a diagnózis akkor, ha egyidejűleg hemianopia is jelen van. Erre vonatkozóan megemlítema következő esetünket. 30 éves férfi beteg fejfájással jelentkezett az idegosztályon. A neurológus nem talált jelentősebb góctünetet. Látásélesség teljes, a papillák kissé elmosódottak, látótérben jobboldali homonym hemianopia. Ezek alapján differenciálnunk kellett suprasellaris tumor és bal temporalis lebeny tumora között. Suprasellaris tumor mellett szólt hemianopiával együttjáró pangásos papilla, temporalis tumor mellett szólt a nem ballonszerűen tágult seila, mint távolhatás következménye és a bal látókisugárzás nyomásamiatt a homonym hemoanapia. Elkülönítő kórismézésben ,segítségre volt az optokineticus nystagmus, amely nem volt kiváltható és ez a temporális tumor mellett szólt, újabbadatok szerint a Wernickeféle hemiamopiás pupillareakció nem értékelhető. Műtétkor a bal halántéki lebenyből mintegy 150 g súlyú daganatot távolítottak el. Az agydaganatok localisátiójára utalhatnak bizonyos szemészeti jelek. Azt már említettük, hogy ha agydaganat esetében ,az egyik szemfenéken physiologiás vénás pulsatiót látunk, akkor a tumor a pulsatióval, ellentett oldalon van. Jó szolgálatot tesz a focalisatióban a mesterségesen kiváltott Bell-tünet viselkedése. Normális körülmények között, ha behunyjuk szemeinket, akkor a két szemgolyó felfelé-befelé fordul, amiről meggyőződhetünk, ha visszatartjuk a vizsgálandó egyén két felső szemhéját és így szólítjuk fel a szemei becsukására; ha ilyenkora jobb szem szabályosan felfel-befelé fordul, de a bal szem felfelé-kifelé, akkor jobboldali localisatióra kell gondolnunk. Valószínűleg a conjugált szemmozgások fokozott tónusáról van szó. Befejezésül szólanunk kell még az ú. n. phakomatosisok csoportjáról, amelybena szemtüneteknek igen nagy kórjelző jelentősége van. E csoportban négyféle elváltozást találhatunk. 1. Sturge—Weberféle haemangiomatosis cerebri. 2. Bourneville-féle sclerosis tuberosa. 3. Recklinghausen-f. neurofibromatosis és 4. Hippel—Lindau-f. angiomatosis retinae, illetve cerebellaris. A Sturge—Weber-kórra jellemző az arc naevus flammeusa az azonos oldali szem glaucomájával és az azonos oldali agyfélteke angiomájával. Ilyen esetet elsősorban a szemész lát, éppen a glaucoma miatt. A Bourneville-f. sclerosis tuberosa rendszerint gyermekeken fordul elő idiótasággal; a szemfenéken, az erek mentén, kötőszövetes elváltozással. A Recklinghausen-f. neurofibromatosisra jellemző testszerte a bőrben csomóképződés az idegek lefutása mentén; hasonló elváltozásokaz agyban is előfordulnak és így a retinán is. Saját esetünkben jól láthatók voltak a retinán körülírt, finoman pigmentált gócos elváltozások. A Hippel—Lindau-féle angiomatosis retinae kórjelző a kisagy hasonló elváltozásaira, ahogy esetünkben is észlelhető volt. Végezetül idézem a nagy Balassa mondását, amely szerint az orvostudomány a sebészet nélkül olyan madár volna, amelynek levágták a szárnyát; ezt a mondást Grósz Emil tovább formálta azzal, hogy az orvostudomány szemészet nélkül olyan madár volna, amelynek kiszúrták a szemét. Mindez annyit jelent, hogy minem a betegséget, hanem a beteget gyógyítjuk és e cél érdekében szükséges a különböző orvosi szakmák összefogása. Azt hiszem, hogy éppen az agydaganatok diagnosztikája az a terület, ahol a legtöbb lehetőség nyílik a rokonszakmák együttes munkájára, gondolva itt aneurológus,agysebész, röntgenológus, fülész és szemész részvételére. Ezen szakmai összefogás szellemében igyekeztem előadásomat összeállítani