Orvosi Hetilap, 1953. augusztus (94. évfolyam, 31-35. szám)
1953-08-23 / 34. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Károlyházy Gyula: A streptomycin hatása kísérleti alloxandiabetesben
EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Budapesti Orvostudományi Egyetem II. sz. Belklinikájának (igazgató: Haynal Imre dr. egyet. tanár) közleménye A streptomycin hatása kísérleti alloxandiabetesben Írta : KÁROLYHÁZY GYULA* Egyre több adat szól amellett, hogy a streptomycinnek antibioticus hatásán kívül megfelelő adagolásban i a belső secretiós rendszerre is van hatása, így ismeretes Nesheim, Luecke, Miller és mások közléseiből (1, 2, 3), hogy fiatal tengeri malacok növekedése streptomycin hatására nagy mértékben fokozódik. Moore és társai ugyanezt észlelték csirkén (4). Mosonyi és társai (5) egészséges nyulakon, majd subacut bacterialis endocarditisben szenvedő betegeken is kimutatták, hogy huzamos streptomycin-kezelésre a vérzsírszint emelkedik és súlygyarapodás, hízás lép fel. Ezt több olyan esetben is észlelték, amikor az antibioticus hatás nem is volt kielégítő. Ismeretes, hogy a huzamos streptomycinkezelés hypertrichosist (Fonó) (6) és striákat (Boquien) (7) hozhat létre. Utóbbi két adatra támaszkodva Mosonyi és munkatársai úgy vélik, hogyaz általuk észlelt súlygyarapodás és vérzsírszintemelkedés oka a hypophysishypothalamusrendszernek a streptomycin-adagolás következményeképpen létrejövő functiováltozása. A hypophysis szerepe diabetesben közismert. Young tartós diabetest hozott létre hypophysis mellsőlebeny kivonattal. Houssay pancreas-fosztott kutyák diabetesét hypophysis kiirtással nagy mértékben javítani tudta és ketosis ilyen állatban egyáltalán nem jött létre. A Young által előállított diabetogen hatású hypophysiskivonat fiatal állatok növekedését fokozta, sőt Young a diabetogen hormont a növekedési hormonnal azonosnak tartja (8). A növekedési hormon és a diabetogen hormon kapcsolatára utal a Cushingkórosok, akromegáliások és hypophysaer óriások gyakori diabetese is. Ismeretes továbbá, hogy a diabetikusok egy részében, különösen a fiatalkori acidosisra ,hajlamos esetekben lipaemia lép fel (9). A streptomyeinnek növekedést, hízást és lipaemiát okozó hatását tekintetbe, véve, a diabetes egyes vonatkozásban hasonló tünetei alapján,azt tűztük ki célul magunk elé, hogy megvizsgáljuk, váljon a streptomycinhatásnakkitett állatok diabetese a szokásostól eltérő módon zajlik-e le, illetve, hogy van-e 3 skeptomycinnek befolyása a hypophysis szénhydrát-anyagcserére ható hormonjai termelésére. Laboratóriumi állataikon (a kutya kivételével) a diabetogén hormon hatása csak akkor mutatható ki, ha a pancreast részlegesen eltávolítjuk, illetve más módon sértjük (10). Ellenkező esetben ,a beta-sejtek hypertrophiája a diabetogen hormon hatását kivédi. Ezért kísérletünkben alloxánnal enyhén mérgezett patkányokat használtunk, melyekben a »/^«-sejtek hypertrophiája már nem jöhet létre. .A patkányok először több héten keresztül napi 0,01—0,05 g/kg streptomycint kaptak subcutan. Azután két részletben alloxanit kaptak intraperit, mégpedig az első alkalommal 100, a másodikalkalommal 140 mg/kg-ot. A két alloxan-injectio között egy hét telt el, amely időalatt a streptomycin-kezelés tovább folyt. A streptomycin adagolása azért ingadozott ilyen széles. Határok között, miért erre vonatkozó irodalmi adatot nem találtam. Átlagosan naponta 25—35 mg/kg-ot kaptak az állatok. Az alloxan adása azért volt két részletben indokolt,mert irodalmi adatok szerint enyhe diabetes előidézésére — amire kísérletemben éppen szükség volt — a többszöri kisebb dosisok alkalmazása jobban bevált. Fentiadagolás jól táplált állatokra vonatkozik. A condition fenntartása érdekében ■az első alloxandosis után a vegyes moslékon kívül másodnaponként 100 ccm tejből, 50 g vajból és 25 g cukorból készült keveréket kaptak az állatok gyomorszondán keresztül, 2,5 ccm-t/100 g. Ez azért fontos, mert az állatok alloxanérzékenysége nagy mértékben függ táplálkozásuktól (a rosszul táplált állat érzékenyebb) (11) és mert éheztetett állaton megszűnik a diabetogén hormon sziget sejteket sértő, hatása (Young). Megemlítjük, bár természetes, hogy az állatoknak diabetesük folyamán bőven kell, hogy víz álljon rendelkezésükre. A második alloxandosis után Három nappal meghatároztukaz állatok vércukrát és megvizsgáltuk vizeletüket cukorra és acetonra. A továbbiakban figyelemmel kísértükaz állatok élettartamát. A kísérlethez három egymásután következő kísérleti sorozatban összesen 39 egy törzsből származó patkányt használtunk fel, 20 kapott streptornycm■kezelést + alloxant, 19 pedig controllként szolgált és csak alloxant kapott. A 20 streptomycinnel kezelt állat közül súlyos diabetest kapott 10, ketosis lépett fel hét esetben, elpusztult 9. A 19 controllállat közül súlyos diabetes lépett fel három esetben, ketosis lépett fel egy esetben, elpusztult egy. Megjegyezzük, hogy súlyosnak azt a diabetest tekintettük, amelyben a vércukor 500 mg% fölé emelkedett. (A patkányok diabetesében 8—900 mg% körüli vércukorérték sem ritka és az 500 mg%-os értéken aluli patkányok diabetesükből néhány hét, esetleg hónap alatt általában teljesen meggyógyultak.) A következőkben a három kísérleti sorozatot részletesen ismertetjük. I. sorozat: 6—6 darab, 190—230 g súlyú nőstény patkány. Az állatok háromheti streptomycinkezelést kaptak a fenti adagolásban. A streptomycinnel kezelt 6 állat közül súlyos diabetest és ketosist kapott , és a negyedik—ötödik napon mind a három elpusztult. A 6 controllállat között sem súlyos diabetes, sem ketosis, sem exitus nem fordult elő (lásd az első táblázatot). * A II. sz. Belklinikán szervezett szigorló szakkör tagja.