Orvosi Hetilap, 1953. december (94. évfolyam, 49-52. szám)
1953-12-21 / 51. szám - KAZUISZTIKA - Simonyi János - Aranovszky Mária: Electrocardiographiai megfigyelések Adams-Stokes-roham alatt
ORVOSI HETILAP 1953. 51. daganat miatt került felvételre. Bár az emésztő traktusra vonatkozóan semmiféle panasza nem volt, a rutinszerűen elvégzett gyomnor-bél-rtg. tisztázta, hogy a tumor a foramen Morgagnin keresztül a mellüregbe nyomuló colon transversum és ascendens. Mindezekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy minden a rekesz közelében lejátszódó pleuropulmonalis folyamatnál rutinszerűen elvégzendők épp úgy a réteg rtg.-vizsgálatok, mint a gyomor-bél-rtg. Ezzel minimálisra csökkenthető a műtét előtti téves diagnózisok száma. Rámutat továbbá ez a három eset arra, hogy a rekeszsérvek okozta panaszok közül mennyire előtérben állnak a cardialis és pulmonalis panaszok. Még nagy hermáknál is rendszerint háttérbe szorulnak a hasűri szervek laudáltságából, illetve ectopiájából származó panaszok. Álláspontunk szerint a thoraco-abdominális behatolás a sebész számára ugyan könnyűvé teszi a folyamat megoldását, de nagy műtéti megterhelést ró a betegre. Nagy hátránya a rekesz radier irányban való behasításának szükségessége, aminek következtében azeredeti hiátus többszörösére megnagyobbodva képezi műtéti reconstructi tárgyát és magában hordja a recidiva veszélyét. Ezt a behatolást csak azokra az esetekre korlátozzuk, amelyeknél hasi vagy transpleurális behatolásból a folyamat technikailag nem oldható meg biztonsággal és olyan direkt traumás hermáknál, ahol a trauma következtében feltételezhető a hasi és mellűri szervek együttes sérülése. Hasi behatolás indokolt baloldali sérveknél, indirekt traumás és congenitalis vagy szerzett hermáiknál, nagyságra való tekintet nélkül. Thoracalis behatolás végzendő direkt traumás sérüléseknél, valamint a jobboldali rekeszsérveknél. Kivételt képez itt a foramen Margagnin keresztül keletkezett diaphragma hernia, amely hasi behatolásból megoldható. Összefoglalás: Ismertettünk 9 rekeszsérv esetet, amelyek közül 8 került műtétre mortalitás nélkül. Az esetek kapcsán tárgyaltuk a rekeszsérveik klinikumát, differenciáldiagnózisát, műtéti javallatait és kezelését. Feltűnőnek találtuk a cardio-respiratorikus rendszer zavarain alapuló panaszok gyakoriságát. A mellüregi tünetek súlyossága gyakran elnyomja a hasűri tüneteiket. Éppen ezért a vizsgálatoknak a cardio-respiratorikus rendszer panaszai esetén is ki kell terjedniük a gyomor-bél traktus vizsgálataira. A rekeszsérv röntgenülógiailag sokszor utánoz mellüregi folyamatokat, főleg neoplasmákat. A diagnózis felállítása egyenlő a műtéti indicatióval. Meggyőződésünk szerint a thoraco-abdominalis behatolás azokra az esetekre tartandó fenn, amelyek sem hasi, sem thoracalis behatolásból nem oldhatók meg. A thoracalis behatolást részesítjük előnyben jobboldali sérveknél — kivéve a hiatus substernalisban lévő sérveket —, ha direkt thoracalis sérülés történt, vagy ha a műtéti kivizsgálás nem tisztázta a folyamat lényegét. Minden egyéb rekeszsérvnél a hasi behatolást választjuk. IRODALOM: 1. Bernstein: Szovj. Med. 1:19—20. 1949. — 2. Rokoszlavszkij: Szovj. Med. 1:17—19. 1949. 3. Harrington: Am. J. Surg. 2:377—446. 1940. — 4. Kubányi: Orvosi Hetilap 82. évf. 40. sz. — 5. Winter: Magyar Sebészet 2. 1950. A Róbert Károly körúti Kórház (igazgató: Krasznai Irán dr.) II sz. ketosztályának (főorvos: Gortvai György dr.) és a Trefort-a szakorvosi rendelőintézet (igazgató : Egyedi László dr ) cardiologiai rendelésének (főorvos: Hevesi Ferenc dr.) közleménye K A Z U I S Z T I K A Electrocardiographiai megfigyelések Adams Stokes roham alatt (Kamralebegés, kamraremegés, paroxysmalis kamrai tachycardia, asystolia) Írta: SIMONYI JÁNOS dr. és ARANOVSZKY MÁRIA dr. Kamraremegés és -lebegés electrocardiographiás regisztrálása igen ritkán sikerül, mert rendszerint csak a halál előtt rövid ideig, vagy rövid tartalmú Adams—Stokes (A—St) rohamok alatt észlelhetők. Gyakran előzi meg a kamraremegést kamrai extrasystole sorozat, paroxysmális kamrai tachycardia vagy kamralebegés. Ez utóbbiak szerves összefüggésben állnak a kamraremegéssel. Nehezíti az észlelést az is, hogy ilyen esetekben izomrángások, görcsös állapotok zavarják a felvételek elkészítését. Ez az oka annak, hogy viszonylag kis számban jelentek meg ilyen irányú közlemények. A megfigyelt esetek ritkasága miatt tartották szükségesnek a két eset közlését. I. F. P..,nő 64 éves nőbeteg. 1924 óta kezelték »szívbaja« miatt. Elmondja, hogy 1946 óta vannak saíviáj.i fájdalmat 1946-ban készült EKG nem teljes pitvar kamrai dissociatiót mutat (1. ábra). Eszméletét első ízben 1948- ban vesztette el. Az 1949-ben készült EKG-n teljes pitvar kamrai dissociatio látható. 1952-nsl összesen 324 ízben volt a mostanihoz hasonló eszme elvesztéses rohama. 1952 januárjától kezdve a rosszulétei gyakoribbá váltak. Betegünk megfigyelte, hogy a rohamait megelőzően nagy mennyiségű, híg vizeletet ürít. 1952. XII. 31-én eszméletlen alapotban hozták osztályunkra: bőre halott halvány, kissé cyanotikus, érvelésenem tapintható, szívhangok nem hallhatók. Néhány perc múlva spontán jobban lett, arca kipirult, légzése visszatért, eszméletét is visszanyerte, érverése tapinthatóvá vált. Rövid idő után újabb rohamot kapott. A rohamot Cheynel Stokes-légzés vezette be, ezt tejes apnoe követte, szívhangok 2/2 percig nem voltak ha 'ihatok, arcateljesen elfehéredett, szemei »felakadtak«, közben coffeinnt, adrenalint adtunk és mesterséges légzést végeztünk. Intracardialisan adrenalint akartunk adni, de mielőtt beadtuk volna, a szívműködés megindult, légzése és eszmélete visszatért. Betegünkön 1418