Orvosi Hetilap, 1954. július (95. évfolyam, 27-30. szám)
1954-07-04 / 27. szám - REFERÁTUM - Rauss Károly: A csecsemőkori coli enteritis problémái
Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1954. JÚLIUS 4. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA -ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor-u.. 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241 -46 A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetének (igazgató : Ráüss Károly dr. egyet. tanár) közleménye A csecsemőkori coli enteritis problémái* Irta: RÁÜSS KÁROLY dr. Referátumom célja, hogy beszámoljak irodalmi adatok alapján a Coli dyspepsiae (Cd.) okozta megbetegedések vezető bakteriológiai, immunitástani és patogenetikai problémáiról. A referátum közel egy év előtt tartott ismertetéshez (Ráüss) (76), továbbá e tárgykörben írt dolgozatokhoz (Ráüss és mtsai) (27, 60) csatlakozik. E munkákban feldolgozták a Cd. okozta enteritisek 1952. évig terjedő irodalmát és beszámoltunk az általunk észlelt járványosan, valamint sporadikusan jelentkező betegség aetiológiai, járványtani és klinikai tapasztalatairól. Vizsgálataink szerint nem kétséges az 0111 EL és 055 B5 coli serotípusok aetiológiai szerepe járványokban. Az általunk észlelt járvány mintegy 3 hónapig tartott a klinika csecsemőosztályán. Korataviaszi lefolyása, magas kontagiozitása, letalitása, a chloromycetinnel elért gyógyeredmények a külföldi járványokhoz igen hasonlóvá tették. Sporadikus emteritisek ‘/a- ában ugyancsak a Cd. előbb felsorolt típusait találtuk s az összegyűjtött adatok fényében nem kétes, hogy azokat kórokozóknak minősíthetjük a néhány esetben előfordult 026 Be típussal egyetemben. A sporadikus esetek 10°/a-ában Shigellatípusok és elenyésző hányadban Salmonellák voltak a kórokozók. Az esetek 60%-ában azonban ismert kórokozó nem volt tklrmitallható. A sporadikus eriteritisek kóroktana tehát nem egységes. Az antibioticum terápia hatásossága ezen esetekben sem maradt el s így valószínű, hogy a»negatív« esetek kórokozóit is a Gram-negatív baktériumok között kell keresni. A fertőzés terjedésének útjához vizsgálataink újabb adatot * A M. T. A. Enteralis Sectioja 1953. november 18-i ülésén tartott bevezető előadást nem nyújtottak: a kontakt fertőzés mellett a levegő (por) fertőzés lehetőségét sem lehetett kizárni. A sporadikus esetekben a konkrétum, még kevesebb és csak annak valószínűségéről beszélhetünk, hogy csecsemő és felnőtt ürítők a fertőzés továbbítói. Jelen közlemény újabb irodalmi adatokkal, továbbá olyan részletekkel foglalkozik, amelyek az említett ismertetésekben helyet , nem kaphattak. Célja főleg az, hogy rámutasson azokra a kérdésekre, amelyek még megoldásra várnak. A kérdés általános vonatkozásai közül csak anynyit említek meg, hogy a hazai és a külföldi irodalmi adatokból megállapítható az, hogy a Cd. okozta nagy járványok eltűnőben vannak s a betegség néhány esetből álló kisebb kontaktláncolatok, de főleg sporadikus esetek alakjában jelentkezik. Ez a tünet kétségen kívül a szerte a világon alkalmazott praeventív intézkedések és antibioticum terápia eredménye. A derült égenazonban felhőt jelentenek azok a megállapítások, amelyek valamennyi antibiotikummal dacoló törzsek felbukkanásáról számolnak be. Le Minor (1) vizsgálatai szerint Franciaországban teljesen resistens 111, Angliában pedig 55 törzsek fordulnak elő. E megállapítás arra int, hogy éberen figyeljük a resistentia kialakulásának lehetőségét és a terápiára rosszul reagáló betegekből származó törzsek resistentia vizsgálatának elvégzését vegyük programmba. Müller (2) resistens törzsek kialakulásának megelőzésére csak súlyos eseteket kezel antibioticumimsal. A referátum tárgyát a következő fejezetek képezik: 1. Bakteriológiaii diagnosztika. 2. Szerológiai diagnosztika. REFERÁTUM 717 50* 21