Orvosi Hetilap, 1956. április (97. évfolyam, 14-18. szám)
1956-04-01 / 14. szám - A GYAKORLAT - Pruzsinszky István: A tetanus fertőzés megelőzésének problémái az ambuláns sebészetben
ORVOSI HETILAP 1956. 14. meglazította a javallatok komoly mérlegelését, minek folytán megsokasodott az antitoxin adagolás. Ennek további következménye kettős. A testi munkát végzők gyakran sérülő rétege rövid egymásutánban többször kapott tét antitoxint, így számottevő részük már a különböző állatokból származó szérumokkal szemben is túlérzékenyítve van, átesett szérumártalmakon is, ami további antitoxinos védelmüket megakadályozza. Ezen esetek újra igazolják azt az ismert tényt, hogy a tömegek gyógyításában a megfontolt kiválogatás nélküli szérumadagolás hosszabb időn át nem vihető keresztül, legalább is a természetes vagy kevéssé átdolgozott állati gyógysavóval nem. A tömeggyakorlat pedig csak ritkán használ erősen sűrített immunglobulin tartalmú, ártalmas fehérje fractióktól megtisztított antitoxin oltóanyagot. A gyógyító orvosnak elég védőoltás utáni agyidegbénulást vagy agyvelőgyulladást (vírus?!), életveszélyesen súlyos anaphylaxiás shockot vagy hirtelen halált csak egyszer látnia, hogy egész gyakorlatán át jobban féljen a szérum meggondolatlan javallásától, mint az előírások szigorától, vagy a műhiba pertől.. . (Legyen szabad itt emlékeztetnem Milkó V. prof. rokontárgyú, igen tanulságos cikkének* 2 tragikus haláleset példájára, vagy Pálffy György dr. cikkére**, melyben a szérumok és vaccinák utáni súlyosabb idegrendszeri szövődmények 14 esetéről számol be.) A másik folyamatos következmény a sérültek fokozódó vonakodása a védőoltásoktól. Saját munkahelyemen ennek 4 fő okát ismertem meg. 1. A mai nagyiramú élet siető ideges emberének sokszor nincs ideje, avagy türelme ahhoz, hogy — ha a rendelésen végre sorra jutott — még külön 2 órát (túlérzékenységet jelző próbák esetén még többet is) várjon a Beszedka szerinti adagolások céljából. Vonakodnak a többszöri szúrástól is. 2. Félnek a szaporodó szérumártalomtól, amivel várakozó társaik gyakran rémítgetik is. • 3. A védőoltások sűrű alkalmazása sok egyszerű embernek megingatta a hitét azoknak komoly hatásosságában és szükségességében. 4. Az orvos rábeszélő lehetősége (a tömegren- delésen) igen kevés. Tanulságos felemlítenem, hogy szakrendelésünkön 1954. I. 1-étől—1955. XII. 31-éig 5502 sérült saját aláírásával tagadta meg a javasolt tét, védőoltások elfogadását. (A korábbi években kezelt sérültjeink hasonló adatait azért nem állítottam öszsze, mert idevonatkozó sorsukat nem követhettem nyomon. A fertőző beteg statisztikai. azokat már nem név szerint tartja nyilván.) Helyes tájékoztatás érdekében azonban szükségesnek látom a fenti pontosan nyilvántartott adataimhoz még az alábbi szám szerint fel nem jegyzett adatokat is hozzácsatolni: 1. a nagyszámú alá nem íratott megtagadást; 2. a sok — próbaoltások közben — önkényesen elmaradottat; 3. a különböző szérumokkal szemben egyaránt túlérzékeny egyéneknél szándékosan abbanhagyott antitoxin oltásokat. Az ilyen esetek száma (a jelzett időn belül) szűkösen 1500-ra becsülhető. De akár az aláírott 5500, akár a kiegészített 7000 legyen is a védoltásokból kimaradottaknak elfogadott száma, mindenképpen elgondolkoztató adatok ezek. Mert hisz a sérülteknek nem egy válogatás nélküli sorozatából, hanem a védoltásra eleve kiválasztottjai közül összegeződtek! Jelentőségük még hatványozódik, ha tekintetbe vesszük, hogy rendelésünk (a legnagyobb forgalmú budapesti sebészeti szakrendelés) korántsem fővárosias jellegű, illetve beteganyagú. Az újonnan csatolt külváros túlnyomórészt kövezetlen utcáinak, kertes udvarú házainak többnyire háziállatot is tartó lakóit, azonkívül 20 községnek és több mezőgazdasági településnek népét látjuk el. Beteganyagunk zöme ipari vagy gazdasági munkás. Igen sok a nehézipari, bőséges a marha-, sertés- és lóvágóhídi dolgozók száma, utóbbiak között a nyersbőr, szőr-, nyersbél-feldolgozó munkás. Sérültjeink legnagyobb része tehát baleseti vagy fertőzési szempontból a veszélyeztetettek csoportjába sorolható. (Külön megemlítésre méltó, hogy a vágó-, hídiak legtöbbje úgyszólván »testületileg« visszautasítja a tét védőoltásokat.) A fent tárgyalt nagyszámú védoltásban nem részesült sérült közül 2 betegedett meg tetanusban (0,36, illetve 0,28 ezrelék!). Milyen lehetőségeket valószínűsítenek a fenti adatok? 1. Vidékünkön a tényleges tét,veszedelem kicsi.2. Fölöslegesen gyakran javasoltuk az antitoxint. 3. A szakszerű első sebellátás és további kezelés megelőző képessége egymagában is kiváló jelentőségű. 4. (A tapasztalat is igazolja, hogy a kiterjesztett betegbiztosítás igényessé nevelte a közönséget, így kis sérüléseikkel is gyorsan jönnek sebészi ellátásra.* A sérülésenkénti antitoxinos megelőzés nehézségeit áthidalni, ártalmait kiküszöbölni, a mindenkori védettséget biztosítani az aktív immunizálás hivatott, így az anatoxin bevezetése igen nagy horderejű volt. A felnőttkori anatoxin megelőzésnek eddigi hazai módszere azonban a gyakorlat tapasztalatai szerint nem céltörő. A felnőttek (kivételezettektől eltekintve) jelenleg csak sérüléseik kapcsán, tehát csak esetlegesen alkalmilag kapják meg az I. anatoxin védoltást. A további adagolás pedig csak az egyén együttműködő jószándékára van bízva (mert csak tanácsolt, de nem kötelező). A hiányosság akkor kezdődik, amikor a sérült az antitoxinnal együtt az anatoxint is elutasítja. Ha pedig az I. anatoxint megkapta, azt nem folytatja. Szakrendelésünkön gyűjtött megfigyelésem szerint a sérülteknek legfeljebb csak 10%-a jelentkezik utóbb a II. anatox. védőoltásra. Az 1 év múltán beadandó III.-ra pedig megkezdése óta előttem eddig mindössze 4 egyén jelentkezett. . . így csak ritkán érhetjük el a védettségnek azt a megbízható fokozatát, ami újabb sérülés esetén, az antitoxin! * O. H. 1950. évi 3. sz. ** Népegészségügy, 1953. évi 11. sz.