Orvosi Hetilap, 1956. április (97. évfolyam, 14-18. szám)

1956-04-01 / 14. szám - A GYAKORLAT - Pruzsinszky István: A tetanus fertőzés megelőzésének problémái az ambuláns sebészetben

ORVOSI HETILAP 1956. 14. meglazította a javallatok komoly mérlegelését, mi­nek folytán megsokasodott az antitoxin adagolás. Ennek további következménye kettős. A testi munkát végzők gyakran sérülő rétege rövid egymásutánban többször kapott tét­ anti­­toxint, így számottevő részük már a különböző állatokból származó szérumokkal szemben is túl­­érzékenyítve van, átesett szérumártalmakon is, ami további antitoxinos védelmüket megakadályozza. Ezen esetek újra igazolják azt az ismert tényt, hogy a tömegek gyógyításában a megfontolt kivá­logatás nélküli szérumadagolás hosszabb időn át nem vihető keresztül, legalább is a természetes vagy kevéssé átdolgozott állati gyógysavóval nem. A tömeggyakorlat pedig csak ritkán használ erő­sen sűrített immunglobulin tartalmú, ártalmas fe­hérje fractióktól megtisztított antitoxin oltóanya­got. A gyógyító orvosnak elég védőoltás utáni agy­­idegbénulást vagy agyvelőgyulladást (vírus?!), élet­­veszélyesen súlyos anaphylaxiás shockot vagy hir­telen halált csak egyszer látnia, hogy egész gyakor­latán át jobban féljen a szérum meggondolatlan javallásától, mint az előírások szigorától, vagy a műhiba pertől.. . (Legyen szabad itt emlékeztetnem Milkó V. prof. rokontárgyú, igen tanulságos cikkének* 2 tragikus haláleset példájára, vagy Pálffy György dr. cikkére**, melyben a szérumok és vaccinák utáni súlyosabb ideg­­rendszeri szövődmények 14 esetéről számol be.) A másik folyamatos következmény a sérültek fokozódó vonakodása a védőoltásoktól. Saját mun­kahelyemen ennek 4 fő okát ismertem meg. 1. A mai nagyiramú élet siető­ ideges emberé­nek sokszor nincs ideje, avagy türelme ahhoz, hogy — ha a rendelésen végre sorra jutott —­ még külön 2 órát (túlérzékenységet jelző próbák esetén még többet is) várjon a Beszedka szerinti adagolások céljából. Vonakodnak a többszöri szúrástól is. 2. Félnek a szaporodó szérumártalomtól, ami­vel várakozó társaik gyakran rémítgetik is. • 3. A védőoltások sűrű alkalmazása sok egy­szerű embernek megingatta a hitét azoknak ko­moly hatásosságában és szükségességében. 4. Az orvos rábeszélő lehetősége (a tömegren-­­ delésen) igen kevés. Tanulságos felemlítenem, hogy szakrendelé­sünkön 1954. I. 1-étől—1955. XII. 31-éig 5502 sérült saját aláírásával tagadta meg a javasolt tét, védő­oltások elfogadását. (A korábbi években kezelt sé­rültjeink hasonló adatait azért nem állítottam ösz­­sze, mert idevonatkozó sorsukat nem követhettem nyomon. A fertőző beteg statisztika­­i. azokat már nem név szerint tartja nyilván.) Helyes tájékozta­tás érdekében azonban szükségesnek látom a fenti pontosan nyilvántartott adataimhoz még az alábbi szám szerint fel nem jegyzett adatokat is hozzá­csatolni: 1. a nagyszámú alá nem íratott megtaga­dást; 2. a sok — próbaoltások közben — önkénye­sen elmaradottat; 3. a különböző szérumokkal szemben egyaránt túlérzékeny egyéneknél szándé­kosan abbanhagyott antitoxin oltásokat. Az ilyen esetek száma (a jelzett időn belül) szűkösen 1500-ra becsülhető. De akár az aláírott 5500, akár a kiegé­szített 7000 legyen is a védoltásokból kimaradot­taknak elfogadott száma, mindenképpen elgondol­koztató adatok ezek. Mert hisz a sérülteknek nem egy válogatás nélküli sorozatából, hanem a véd­­oltásra eleve kiválasztottjai közül összegeződtek! Jelentőségük még hatványozódik, ha tekintetbe vesszük, hogy rendelésünk (a legnagyobb forgalmú budapesti sebészeti szakrendelés) korántsem fővá­rosias jellegű, illetve beteganyagú. Az újonnan csatolt külváros túlnyomórészt kövezetlen utcái­nak, kertes udvarú házainak többnyire háziállatot is tartó lakóit, azonkívül 20 községnek és több me­zőgazdasági településnek népét látjuk el. Beteg­anyagunk zöme ipari vagy gazdasági munkás. Igen sok a nehézipari, bőséges a marha-, sertés- és ló­vágóhídi dolgozók száma, utóbbiak között a nyers­bőr, szőr-, nyersbél-feldolgozó munkás. Sérültjeink legnagyobb része tehát baleseti vagy fertőzési szempontból a veszélyeztetettek csoportjába sorol­ható. (Külön megemlítésre méltó, hogy a vágó-, hídiak legtöbbje úgyszólván »testületileg« vissza­utasítja a tét­ védőoltásokat.) A fent tárgyalt nagyszámú védoltásban nem részesült sérült közül 2 betegedett meg tetanusban (0,36, illetve 0,28 ezrelék!). Milyen lehetőségeket valószínűsítenek a fenti adatok? 1. Vidékünkön a tényleges tét,­veszedelem kicsi.­2. Fölöslegesen gyakran javasoltuk az anti­­toxint. 3. A szakszerű első sebellátás és további keze­lés megelőző képessége egymagában is kiváló je­lentőségű. 4. (A tapasztalat is igazolja, hogy­ a kiterjesz­tett betegbiztosítás igényessé nevelte a közönséget, így kis sérüléseikkel is gyorsan jönnek sebészi el­látásra.* A sérülésenkénti antitoxinos megelőzés nehéz­ségeit áthidalni, ártalmait kiküszöbölni, a minden­kori védettséget biztosítani az aktív immunizálás hivatott, így az anatoxin bevezetése igen nagy horderejű volt. A felnőttkori anatoxin megelőzés­nek eddigi hazai módszere azonban a gyakorlat ta­pasztalatai szerint nem céltörő. A felnőttek (kivéte­lezettektől eltekintve) jelenleg csak sérüléseik kapcsán, tehát csak esetlegesen­ alkalmilag kapják m­eg az I. anatoxin védoltást. A további adagolás pedig csak az egyén együttműködő jószándékára van bízva (mert csak tanácsolt, de nem kötelező). A hiányosság akkor kezdődik, amikor a sérült az antitoxinnal együtt az anatoxint is elutasítja. Ha pedig az I. anatoxint megkapta, azt nem folytatja. Szakrendelésünkön gyűjtött megfigyelésem szerint a sérülteknek legfeljebb csak 10%-a jelentkezik utóbb a II. anatox. védőoltásra. Az 1 év múltán beadandó III.-ra pedig megkezdése óta előttem eddig mindössze 4 egyén jelentkezett. . . így csak ritkán érhetjük el a védettségnek azt a megbízható fokozatát, ami újabb sérülés esetén, az antitoxin! * O. H. 1950. évi 3. sz. ** Népegészségügy, 1953. évi 11. sz.

Next