Orvosi Hetilap, 1956. május (97. évfolyam, 19-22. szám)
1956-05-06 / 19. szám - Hajós Károly: Fodor Imre (1891-1956)
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIL ÉVFOLYAM 19. SZÁM, 1956. MÁJUS 6. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest VII. Lenin körút 5. sz. Telefon : 223-896-tól 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám : 91.915.263-53 Fodor Imre tanult, kutatott, megfigyelt és tanított, célja volt, hogy mindenkin segítsen. Segített a betegek tízezrein, segített kollégáin, akiknek ügyeit évtizedeken át fanatikus lelkesedéssel és bátorsággal védte, harcolt mindenkiért, akiről gondolta, hogy szüksége lehet tudására és akaraterejére. Medikus évei óta ismerem, csodáltam és sokat tanultam tőle. Kitűnő tanuló volt, számos ösztöndíjat, pályadíjat kapott, a Genersichnél megnyert versenyboncolási pályadíj különös legendája hosszú ideig szájról szájra járt a medikusok között. Mikor első közleménye megjelent, már a jövő ígéretét láttuk benne. Kutatásait a chemiával kezdte, a rendszeres alapiskolát, a tudományos kísérletezés tervszerűségét a Tangl-iskolában sajátította el. Az első világháború utáni körülmények úgy hozták magukkal, hogy az egyetemi pályafutásra hivatott fiatal orvos Korányi Frigyes egyik legkiválóbb tanítványának, Benedikt Henriknek osztályára került. Fodor Imre veleszületett kiváló képességeinek köszönhető, hogy itt is nagyot alkotott és széleskörű, az egész belgyógyászatot átfogó tudományos munkát fejtett ki. A belorvostan minden területéről jelentek meg közleményei; a haematológiában éppúgy otthonos volt, mint a carcinoma, a tuberculosis, vagy az anyagcsere és emésztőrendszeri betegségek kutatása terén. Nagyon nehéz eldönteni, melyik volt a legkedvesebb témaköre, mindenre kíváncsi volt, minden érdekelte és mindent megfigyelt. Átfogó működésében nagyon távol esett a mai túlzásba vitt specializálódás rendszerétől, igaz, ehhez olyan synthetizáló gondolkozó képességre is szükség volt, mint amilyennel Fodor Imre rendelkezett. Nem az volt a célja, hogy minél szűkebb területen alkosson nagyot, hanem, hogy minél tágabb keretek között mindent megismerve, mindent megtanulva legyen az emberiség segítségére. Ez a nagy feladat a már tizenöt év óta romló egészségi állapotát még jobban aláásta. Végtelen dolgozni akarása mellett munkaerejének jó részét a betegsége okozta megterhelés leküzdésére fordította. Ennek ellenére tovább alkotott és szolgálta a magyar orvostudomány fejlődését. Száznál több közleménye jelent meg. Tanulmányai új, önálló megfigyeléssel gazdagították az irodalmat. Közleményeiből kicsillan a nagy klinikus éles meglátása. Közleményeiből tanulunk és gondolatokat meríthetünk további munkákhoz. Ha sok közlemény között mégis valamilyen csoportosításra akarunk törekedni, akkor úgy látszik, a szívbetegségek és a vérkeringés problémáinak kutatása áll előtérben. A szív vérellátásnak zavarairól, a vérnyomás-betegség keletkezéséről, a szívfájdalmak mechanismusáról, a szívdiagnosz Dr. FODOR IMRE 1891 —1956.