Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)
1956-09-30 / 40. szám - KRITIKAI TANULMÁNY - Balogh Károly: A szájüregi carcinomák klinikai pathológiája
ORVOSI HETILAP 1956.40. utóbbi irodalmi adatok megkísérelték ezt a beosztást az orális tumorokra is alkalmazni. Véleményünk szerint azonban a beosztás alapját képező, csupán a szövettanra épített szemlélet a szájüregi tumoroknál nem állja meg a helyét. A szájüregi rosszindulatú tumorok többsége laphámrák, mégis különbözőképpen viselkedik az egyforma histológiai felépítésű tumor, ha az az alsóajkon, vagy pl. a nyelven, vagy a buccán fordul elő. A daganatok felosztásának szükségét érezte Kellner akadémikus is. Nagy tapasztalatán alapuló szellemes osztályozása azonban még mindig histológiai alapon nyugszik, ami az előbb vázoltak alapján nem segíti eléggé minden esetben a klinikust. A mi felosztásunknak alapja az, hogy míg a daganat a lágyrészekben lokalizálódik, jobb prognózisú, mintha az a csontban van. Éppen ezért megkülönböztetünk: I. lágyrészekben és II. csontban elhelyezkedő tumorokat. A lágyrésztumorok közt is van fokozati különbség, mert pl. rosszabb kilátású a nyelvben, vagy a sublinguális tájékon kifejlődött carcinoma, mint a felső vagy alsó ajak tumora. Ezek szerint a lágyrész-tumorok súlyossági sorrendje a következőképp alakul: 1. alsó ajak, 2. felső ajak, 3. gingiva, palatum, buccalis nyálkahártya, 4. a nyelv elülső kétharmada, 5. nyelvgyök, sublinguális tájék. Helyesnek tartjuk az általánosító »szájüregi rák« helyett az egyes szájképletek szerint csoportosítani és részletesen ismertetni ezek klinikai tulajdonságait. Az alsó ajak rákja kb. 95%-ban férfiakon fordul elő, 40-ik életéven túl. Legnagyobb részben elszarusodó laphámrák. A szájzug és a középvonal között az ajakpíron szokott kifejlődni. Kiváltó tényezők: dohányzás, hosszú és állandó szabadban tartózkodás, napfény, szél, por, hideg, idült ceilitis. Az említett hatásokra hyperkeratosis, kiszáradás, berepedések, idősült fekélyek támadhatnak. Három klinikai formában szokott jelentkezni: exophyticus alakban, ennél az ajak megvastagodik, kiterjedten beszűrődik, kifekélyesedés csak kis területen van. Ulcerativ formában, mely már kezdetben pörkökkel fedett fekélyeket alkot, a fekély alapja kemény, duzzadás nincs, a növekedés lassú. Verrucosus formában, mely az ajakpír szélén jelenik meg, egyenetlen felszínű, lassan növekszik, nem fekélyesedik ki, nem terjed mélybe (10, 11). Leggyakoribb a fissurákból keletkező, pörkkel fedett tömött alapú fekély vagy göb. Az alsó ajak rákjai viszonylag később okoznak áttételt. Elkülönítő kórisme szempontjából fontos tudni, hogy a cheilitis angularis nem jár beszűrődéssel, a syphilises fekély indurált szegélyű, de az alapja tiszta. Az ajakrák elhelyezkedése kedvező, mert könnyen hozzáférhető és sugárérzékeny, műtéti eltávolítása aránylag egyszerű. A korai diagnózist elősegítheti az, ha a beteg korán észreveszi a gyógyulni nem akaró sebeket — mert vérzékeny és többnyire a táplálkozást is zavarja — és el is megy orvoshoz. A felső ajak rákja A felső ajkon lényegesen ritkábban fordul elő carcinoma, mint az alsó ajkon. Rodé (12) szerint a szövettani elváltozás és az elhelyezkedés között bizonyos összefüggés van, a felső ajkon ugyanis a basocellularis, az alsón a planocellularis rák fordul elő többször. A felső ajak rákja gyorsabban nő és rosszabb prognózisú az alsóénál. Gingiva Az íny körülírt rákos burjánzását ritkán van alkalmunk észlelni, mert a betegek rendszerint akkor jelentkeznek, amikor már a csonttal összefüggő destruktív folyamatok vannak előtérben. A szájpadi nyálkahártya gingivának számít, ahol papillomák keletkezhetnek, amelyek ritkán, tartós inger következtében rosszindulatúvá fajulhatnak. Külön figyelmet érdemel a gingiván előforduló melanoma. Többnyire az elülső fogak gingivális részén látjuk, tehát ott, ahol a pigment lerakódás normális körülmények között is mutatkozik. Külföldi szerzők (13) és ennek a kérdésnek kiváló hazai ismerője, Bodé Iván megegyeznek abban, hogy melanomából biopsiás anyagot venni csak akkor szabad, ha azt közvetlenül műtét követi. A buccalis nyálkahártya rákja Gyakran a fogsorok záródási vonalának megfelelően a szájzug környékén, vagy az alsó és felső molarisoknak megfelelő áthajlásban keletkezik. Csaknem mindig dohányosokon, bagózókon fordul elő, leginkább azonban leukoplakiás foltok elfajulásából indul ki. Klinikai megjelenése lehet leukoplakiás infiltratio, verrucosus és ulcerativ forma. Általában lappangva, fájdalom nélkül keletkezik és ezért a beteg legtöbbször már szétesett fekéllyel és regionális nyirokcsomó áttétellel keresi fel az orvost. Nyelvrák 80—90%-ban 50 évnél idősebb férfiakon fordul elő. Kiváltó tényező leukoplakia, éles fogak mechanikus iritációja, syphilis; 30%-ban Wassermannpozitív betegeknél találjuk. Az irodalom a syphilist praedisponáló tényezőnek tartja. Ez a felfogás oda vezet, hogy az antilueses kúrától várják a javulást és elmarad, vagy túl késői időre tolódik a biopsia. A nyelv szélén rendszerint felületes erosio, fekély alakjában jelentkezik, amit fogak benyomata, vagy prothézis is okozhat. Ép hámmal fedett csomó, göb alakjában inkább a nyelv izomzatában támad, mely csak később esik szét. A nyelv szélén tehát ép hámmal fedett alakban nem szokott jelentkezni a rák. A nyelv gyöki részén lymphoepithelioma, epidermoid tumor a gyakori, melyet a ritka struma baseos linguae-től kell elkülöníteni. Elkülönítés céljából szóba jöhet tbc., syphilises primar affectio. A fekélyek nem különösen jellegzetesek. A fekély renyhe gyógyulása mindig rákgyanús. Az időbeli viszonyokra, a biopsia fontosságára a kazuisztika során már kitértünk. Sokszor