Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)

1956-09-30 / 40. szám - KRITIKAI TANULMÁNY - Balogh Károly: A szájüregi carcinomák klinikai pathológiája

ORVOSI HETILAP 1956.40. utóbbi irodalmi adatok megkísérelték ezt a beosz­tást az orális tumorokra is alkalmazni. Vélemé­nyünk szerint azonban a beosztás alapját képező, csupán a szövettanra épített szemlélet a szájüregi tumoroknál nem állja meg a helyét. A szájüregi rosszindulatú tumorok többsége laphámrák, mégis különbözőképpen viselkedik az egyforma histoló­­giai felépítésű tumor, ha az az alsóajkon, vagy pl. a nyelven, vagy a buccán fordul elő. A daganatok felosztásának szükségét érezte Kellner akadémikus is. Nagy tapasztalatán alapuló szellemes osztályo­zása azonban még mindig histológiai alapon nyug­szik, ami az előbb vázoltak alapján nem segíti­ eléggé minden esetben a klinikust. A mi felosztá­sunknak alapja az, hogy míg a daganat a lágy­részekben lokalizálódik, jobb prognózisú, mintha az a csontban van. Éppen ezért megkülönböztetünk: I. lágyrészekben és II. csontban elhelyezkedő tumo­rokat. A lágyrésztumorok közt is van fokozati kü­lönbség, mert pl. rosszabb kilátású a nyelvben, vagy a sublinguális tájékon kifejlődött carcinoma, mint a felső vagy alsó ajak tumora. Ezek szerint a lágy­rész-tumorok súlyossági sorrendje a következőképp alakul: 1. alsó ajak, 2. felső ajak, 3. gingiva, palatum, buccalis nyálkahártya, 4. a nyelv elülső kétharmada, 5. nyelvgyök, sublinguális tájék. Helyesnek tartjuk az általánosító »szájüregi rák« helyett az egyes szájképletek szerint csopor­tosítani és részletesen ismertetni ezek klinikai tu­lajdonságait. Az alsó ajak rákja kb. 95%-ban férfiakon fordul elő, 40-ik élet­éven túl. Legnagyobb részben elszarusodó laphám­rák. A száj­zug és a középvonal között az ajakpíron szokott kifejlődni. Kiváltó tényezők: dohányzás, hosszú és állandó szabadban tartózkodás, napfény, szél, por, hideg, idült c­eilitis. Az említett hatá­sokra hyperkeratosis, kiszáradás, berepedések, idő­sült fekélyek támadhatnak. Három klinikai formá­ban szokott jelentkezni: exophyticus alakban, en­nél az ajak megvastagodik, kiterjedten beszűrődik, kifekélyesedés csak kis területen van. Ulcerativ formában, mely már kezdetben pörkökkel fedett fekélyeket alkot, a fekély alapja kemény, duzzadás nincs, a növekedés lassú. Verrucosus formában, mely az ajakpír szélén jelenik meg, egyenetlen fel­színű, lassan növekszik, nem fekélyesedik ki, nem terjed mélybe (10, 11). Leggyakoribb a fissurákból keletkező, pörkkel fedett tömött alapú fekély vagy göb. Az alsó ajak rákjai viszonylag később okoz­nak áttételt. Elkülönítő kórisme szempontjából fontos tudni, hogy a cheilitis angularis nem jár beszűrődéssel, a syphilises fekély indurált szegélyű, de az alapja tiszta. Az ajakrák elhelyezkedése kedvező, mert könnyen hozzáférhető és sugárérzékeny, műtéti el­távolítása aránylag egyszerű. A korai diagnózist elősegítheti az, ha a beteg korán észreveszi a gyó­gyulni nem akaró sebeket — mert vérzékeny és többnyire a táplálkozást is zavarja — és el is megy orvoshoz. A felső ajak rákja A felső ajkon lényegesen ritkábban fordul elő carcinoma, mint az alsó ajkon. Rodé (12) szerint a szövettani elváltozás és az elhelyezkedés között bizonyos összefüggés van, a felső ajkon ugyanis a basocellularis, az alsón a planocellularis rák fordul elő többször. A felső ajak rákja gyorsabban nő és rosszabb prognózisú az alsóénál. Gingiva Az íny körülírt rákos burjánzását ritkán van alkalmunk észlelni, mert a betegek rendszerint akkor jelentkeznek, amikor már a csonttal össze­függő destruktív folyamatok vannak előtérben. A szájpadi nyálkahártya gingivának számít, ahol pa­­pillomák keletkezhetnek, amelyek ritkán, tartós inger következtében rosszindulatúvá fajulhatnak. Külön figyelmet érdemel a gingiván előfor­duló melanoma. Többnyire az elülső fogak gingi­­vális részén látjuk, tehát ott, ahol a pigment le­rakódás normális körülmények között is mutatko­zik. Külföldi szerzők (13) és ennek a kérdésnek kiváló hazai ismerője, Bodé Iván megegyeznek abban, hogy melanomából biopsiás anyagot venni csak akkor szabad, ha azt közvetlenül műtét követi. A buccalis nyálkahártya rákja Gyakran a fogsorok záródási vonalának meg­felelően a szájzug környékén, vagy az alsó és felső molarisoknak megfelelő áthajlásban keletkezik. Csaknem mindig dohányosokon, bagózókon fordul elő, leginkább azonban leukoplakiás foltok elfaju­lásából indul ki. Klinikai megjelenése lehet leuko­plakiás infiltratio, verrucosus és ulcerativ forma. Általában lappangva, fájdalom nélkül keletkezik és ezért a beteg legtöbbször már szétesett fekéllyel és regionális nyirokcsomó áttétellel keresi fel az orvost. Nyelvrák 80—90%-ban 50 évnél idősebb férfiakon fordul elő. Kiváltó tényező leukoplakia, éles fogak me­chanikus iritációja, syphilis; 30%-ban Wassermann­­pozitív betegeknél találjuk. Az irodalom a syphilist praedisponáló tényezőnek tartja. Ez a felfogás oda vezet, hogy az antilueses kúrától várják a javulást és elmarad, vagy túl késői időre tolódik a biopsia. A nyelv szélén rendszerint felületes erosio, fe­kély alakjában jelentkezik, amit fogak benyomata, vagy prothézis is okozhat. Ép hámmal fedett cso­mó, göb alakjában inkább a nyelv izomzatában támad, mely csak később esik szét. A nyelv szélén tehát ép hámmal fedett alakban nem szokott je­lentkezni a rák. A nyelv gyöki részén lymphoepi­­thelioma, epidermoid tumor a gyakori, melyet a ritka struma baseos linguae-től kell elkülöníteni. Elkülönítés céljából szóba jöhet tbc., syphilises primar affectio. A fekélyek nem különösen jelleg­zetesek. A fekély renyhe gyógyulása mindig rák­gyanús. Az időbeli viszonyokra, a biopsia fontos­ságára a kazuisztika során már kitértünk. Sokszor

Next