Orvosi Hetilap, 1957. szeptember (98. évfolyam, 35-39. szám)
1957-09-15 / 37. szám - EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNY - Braxatoris Rudolf: Az 1957. évi keletszabolcsmegyei poliomyelitis járvány
ORVOSI HETILAP 1957. 37. EPIDEMIOLÓGIAI TANULMÁNY A Mátészalkai Járási Kórház (igazgató: Soós Zoltán dr.) Gyermekosztályának (főorvos: Braxatoris Rudolf dr.) közleménye Az 1956. évi keletszabolcs megyei poliomyelitis járvány Irta: BRAXATORIS RUDOLF dr. Az utolsó években a kultúra magas fokán álló országokban a poliomyelitis (továbbiakban: pl.) mind jobban az érdeklődés középpontjába kerül. Ez alól hazánk sem kivétel, hiszen az idők során nagyobb és nagyobb járványokat észlelünk. A nálunk lezajlott járvány, mely hazánk legkeletibb csúcsát, Szabolcs-Szatmár megye keleti harmadát sújtotta, mind járványügyi vonatkozásban, mind klinikai lefolyás szempontjából példanélküli, ezért a jövőre nézve tanulságos és érdeklődésre tarthat számot. A járvány aránylag szűk területre korlátozva, váratlanul lépett fel s nemcsak mennyiségi, de minőségi jellegét tekintve hazánk eddig legsúlyosabb járványa volt. Hogy nem lett nagyobb tragédia a fellángolásból, az annak köszönhető, hogy szinte az egész ország egészségügyi apparátusa megmozdult betegeink ellátása és a járvány leküzdése érdekében. Történelmi visszapillantásunkban Bókay János már klasszikussá vált látnoki szavait idézzük, melyeket az 1911. évi országos járvány után írt (abban az évben 397 megbetegedést észleltek az országban) és amiket 1912 óta több szerző szó szerint idéz: „a XX. századnak szomorúan érdekes sajátossága, hogy a gyermekhűdés eddig ismeretlen körülmények közrejátszása folytán mindenfelé, többé-kevésbé kifejezetten járványosan kezd jelentkezni.” Azóta több éves kihagyásokkal valóban fokozódnak a járványok hazánkban. 1931-ben már 1038 megbetegedést észleltek. Földrajzi szempontból figyelve eddig főleg az ország keleti és déli részén mutatkoztak nagyobb számban a megbetegedések. A mi területünket eddig úgyszólván megkímélte a gyermekbénulás. 1954-ig hosszabb szünetekkel évente egy-egy pm-es eset jelentkezett, 1954 őszi hónapjaiban 12 megbetegedés történt Mátészalkán és környékén. Ezek közül egy sem halt meg, légzészavaruk nem volt, bénulásuk pedig 1 év múltán után vizsgálataink szerint egy kivételével tökéletesen gyógyult. Területünk talán ennek a megközelítően intakt múltnak szenvedte el most a következményeit. Kórházunk hatósugarába hazánk legkeletibb csúcsának 4 járása tartozik. E négy járás összlakossága 174 000 lélek. Ezen a területen zajlott le a járvány 1956 júniusától kezdődően. A járvány a csengeri járáshoz tartozó, Szamos partján fekvő Szamossályiban kezdődött meg, ahonnan június végén vettünk fel egy 1 éves gyermeket, akit vasúton hoztak kórházunkba. Egy héttel utána a második betegünk porcsalmai volt. Porcsalma az előbb említett Szamossályinak a vasútállomása. A következő héten már 3 gyermek került a kórházunkba egymásután Csengerből, a járás székhelyéről. Csenger 2 km-re van a román határtól és közelében folyik a Szamos. Ekkor már hírek voltak arról, hogy a határhoz közel fekvő román területen sok a pm-es beteg, akiket a szatmárnémeti kórházban ápolnak. A Szamos Szatmárnémetin folyik keresztül. Július hónap folyamán a járvány fokozódott a csengeri járásban, átlépett a vele szomszédos fehérgyarmati járásra is, és a hó végén a mátészalkai járásból is kaptunk egy beteget. A járvány tehát egy centrumból indult ki sugárirányban, úgy mint az 1931. évi országos járvány esetében, ami Heves megyéből indult ki és 1138 megbetegedést eredményezett az országban. Ezt a sugárirányú terjedést külföldi járványoknál is leírták. Augusztusban számszerűit a fehérgyarmati járás dominált már, a csengeriben nem emelkedett a megbetegedettek száma, de a másik két járásban is történt néhány megbetegedés. Szeptemberben minden tekintetben kritikussá vált a helyzetünk. Mind a négy járásban komoly méreteket öltött a járvány; megtörtént, hogy naponta 6-7 beteget is hoztak kórházunkba. Ezt a terhelést kis, 20 ágyas fertőző osztályunk, mely addig is tisztán pm-es betegeket ápolt, már nem bírta, hiszen a létszám már a 30-at is meghaladta. Ekkor sürgősen felszámoltuk a kórház bőr- és nemibeteg osztályát, átállítva a pm-es betegek ápolására. Nemcsak a mennyiségi romlás volt azonban aggasztó, hanem az is, hogy a kezdettől fogva súlyos megbetegedéseket okozó járvány alatt továbbra is sok légzésbénulást láttunk. Mind több és több beteget voltunk kénytelenek a Lászlókórházba is irányítani a fenyegető légzésbénulás miatt. A több mint 300 km-es utat mentőautóval szállított, amúgy is életveszélyben levő gyermekeink nagyon megsínylették, miért is a László-kórház javaslatára október elejétől az Egészségügyi Minisztérium repülőjáratot rendszeresített Debrecen és Budapest között, ami lényegesen javított a helyzeten. Nem sokkal ezután a Minisztérium gyors intézkedése folytán a Hajdú megyei kórház gyermekosztályán, Debrecenben is megindult a légzésbénultak kezelése, attól kezdve oda küldtük életveszélyben levő gyermekeinket. A szeptemberi 78 és októberi 59 megbetegedés után csak november hozta a járvány csökkenését, ami azonban nem szűnt meg teljesen, még ez év februárjában is történtek — ha nem is számottevően — újabb megbetegedések. Ha a járvány mellékelt görbéjét figyeljük, az a kirívó, hogyan tolódott át a két kezdő járás járványa a mátészalkai járásra. Mindhárom járásban megszűnőben volt, mikor Mátészalkán kulminált. 74. 1009