Orvosi Hetilap, 1958. október (99. évfolyam, 40-43. szám)
1958-10-26 / 43. szám - KÉRDÉSEK-VÁLASZOK - MEGJELENT - HÍREK
KÉRDÉSEK — VÁLASZOK Kérdés : 1. Részeg sérült esetén, ha az orvos csak beutalót ad és kocsiutalványt nem, ki fizeti a mentőszállítást és változik-e a helyzet, ha az SZTK-orvos kocsiutalványt is ad? , 2. Részegség esetén tartozik-e fizetni az SZTK- sérült az ellátásért? 3. Rendőrség által véralkohol adásra kötelezett személynek kell-e fizetni (és ha kell, mennyit)? M. I. ár. Válasz: Amennyiben az SZTK-orvos, akár a beteglapra, akár a kórházi beutalóra az egyéb diagnózis mellé odaírja a részegséget, úgy a fennálló rendelkezések szerint: a) a részeg ember betegségének első 3 napjára táppénzt nem kap; b) a kórházi ápolási díjat a kórházi ápolásának első 3 napjára meg kell fizetnie. c) A mentőkocsi díját ugyancsak a részeg betegnek kell megfizetnie. Az Orvostovábbképző Intézet, a Fővárosi Tanács Heim Pál Gyermekikórháza és Poliklinikája közreműködésével a körzeti gyermekgyógyász szakorvosok számára előadás-sorozatot rendez. A harmadik előadás tárgya: „A tbc problémáinak újabb szemlélete.” Előadó: Petrányi Győző dr. főorvos (Szabadsághegyi Állami Gyermekszanatórium). Az előadás ideje: 1958. november 4. A negyedik előadás tárgya: „A steroidhormonkezelés értéke és veszélyei.” Előadó: Steiner Béla dr. főorvos (Orvostovábbképző Intézet). Az előadás ideje: 1958. december 2. Az előadások a Kórház kultúrtermében (Bpest, VIII., Üllői út 86) 19 órakor lesznek megtartva.* A Magyar Radiológus Szakcsoport 1958. novemberi 21 és 22-éin a Semmelweis-, illetve Weil-teremben „Ernyőfényképezési Ankét”-ot rendez. Az ankéton az ernyőfényképezéssel kapcsolatos problémák négy témakörben kerülnek előadásra. I. Az ernyőfényképezés optikai, fizikai problémái. II. Az ernyőfényképezés a 1515 ORVOSI HLllLAt* 1958. 43. megforduló beteg észlelésének folyamatosságát és egyöntetűségét érintő problémára a figyelmet felhívni. Az anamnesis felvétele régebben úgy történt, hogy a beteg aktuális megbetegedésére vonatkozó panaszainak történetét mondta el, spontán, avagy bizonyos tendenciát követő kikérdezés eredményeként. Amenynyiben betegsége miatt más orvosok is észlelték, ez az anamnesisben mint nem lényeges szempont per tangentem megemlítést nyert. Az anamnesis felvételének e „szubjektív” (a beteg szempontjából szubjektív) módszere ma, amikor ha chronikusabb lefolyásról van szó, a beteg rendszerint laboratóriumi és röntgenlesetekkel és egy vagy több kórházi zárójelentéssel ellátva kerül újból orvosi kéz alá, revízióra vagy legalábbis kiegészítésre szorul. Amellett, amit a beteg saját magáról elmond és aminek épp az elmondás autenticitása, első kézből való vétele adja meg pótolhatatlan értékét, igen nagy jelentőségűek kezelő orvosainak előző megállapításai, amelyek a leletekből, zárójelentésekből tükröződnek vissza. Ezek az objektív adatok alkotják az anamnesis pilléreit, ezekhez a retrospektív elemzés útján, pozitív vagy negatív értelemben állást kell foglalni és kritikusan be kell azokat építeni a kórisme felállításának gondolatmenetébe. Nem minden esetben helyes az a gyakorlat, amelynek kapcsán az esetből tabula rasa-t csinálva a betegségre vonatkozó vizsgálatkomplexust, amelyet számos alkalommal másutt is elvégeztek, még egyszer megismétlik, holott a régebbi leletek közül egyiket-másikat el lehetne fogadni és be lehetne építeni az aktuálisan folyó kivizsgálási folyamatba. A vizsgálati oekonómia betartása csökkenthetné a rendelések túlzsúfoltságát, másrészt a betegeket mentesíthetné a felesleges zaklatás alól. A kezében vizsgálati leletek garmadát lóbáló beteg sokat idézett példájához úgy foglalnánk állást, hogy a baj talán nem is ott van, hogy a beteg a már megtörtént számos vizsgálat eredményét megőrzi és magával hozza, a hibát inkább orvosa követi el, aki ahelyett, hogy a meglevő leletek áttekintésére időt szánna, azokat újabb vizsgálatok elrendelése által még tovább szaporítja. Nagyon jól tudjuk, hogy a szakrendelések túlzsúfoltsága, az orvosoknak adminisztratív munkával való túitprh°ltsége az orvosi munka ilyen tellegének megvalósítását megnehezíti. Azt is tudjuk, hogy sokak szemében az az írásbeli munka, amelyről szóltunk — és amelyet a továbbképzés eddig csak kevéssé felhasznált eszközének tekintünk — adminisztrációnak, bürokráciának tűnik. Mi azonban valljuk, hogy az orvosi dokumentáció a gyógyító munkában játszó szerepe mellett a továbbképzésnek és önképzésnek is igen jelentős eszköze. A szerkesztőség. d) Ha a beutaló SZTK-orvos a kocsiutalványra (kórházba utalás esetén) az egyéb diagnózis mellé nem írja rá a részegséget, úgy a mentők azt elfogadják, s úgy a részeg emberen nem hajtják be a mentőkocsi díját. e) Rendőrség által véralkohol adásra kötelezett személynek a laboratóriumi vizsgálatért fizetnie nem kell. Incze Ferenc dr. MEGJELENT IDEGGYÓGYÁSZATI SZEMLE 1958. 3. szám Környey István: Jendrassik Ernő emlékének. Perémy Gábor: A pszichoszomatikus működési zavarokról. Simonyi Gusztáv: Látók és vakok alexiája. Varga Ferenc és Méra Endre: A kis töltéses pneumoencephalographia diagnosztikai értéke (összehasonlító vizsgálatok). Kiss Antónia, Afra Dénes és Bornemisza György: Kísérletes és klinikai eredmények tartósított dura homotransplantatumokkal. Majnár Rudolf: Kísérletes demyelinisatio. Leel-Őssy Lóránt: Adatok a multiplex ideghüvelyi daganatok (Recklinghausen-féle betegség „neurofibromatosis”) histopathológiájához. Szirtes Gyula: Krónika. * FOGORVOSI SZEMLE Stomatologia Hungarica. 7. szám Eredeti közlemények: Zoltán János dr.: Tapasztalataink és felfogásunk az arc helyreállító műtéteiben. Tóth Károly dr.: Egyszerű módszer az egyes iskolafogászati rendelések eredményességének megállapítására. I. rész. Tóth Károly dr. és Moldovay Frigyes dr.: Egyszerű módszer az egyes iskolafogászati rendelések eredményességének megállapítására. II. rész. Sohr Andor dr.: Az apliták és egyes endocrin szervek működésének összefüggése. Bruszt Pál dr.: Ellenkező oldalra vándorolt alsó szem fogak idegellátásáról. Külföldi közlemény Dombrády László dr.: Puhán maradó akrilátok használata a protetikában. HÍ R E K