Orvosi Hetilap, 1958. november (99. évfolyam, 44-48. szám)

1958-11-23 / 47. szám - Fornet Béla: Friedrich László (1892-1958)

Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8.—Telefon 122—650. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA­: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR XCIX. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1958. NOVEMBER 23. M. N B­egyszámlaszám : 69.915,272—46. FRIEDRICH LÁSZLÓ 1892—1958 Ismét nagy veszteség ért minket, magyar or­vosokat. Szegényebbek lettünk orvostudományunk­nak kiváló képzettségű, szűkebb szakmájában, a gastroenterológiában kimagasló tudású és tapasz­talaté lelkes munkájával. Friedrich László 66 éves volt, utóbbi években sokat betegeskedett is, de­­azért mégis azt mondhatjuk, hogy fiatalon halt meg, mert mindvégig az a kezdeményező készség, az a szervező és alkotó vágy késztette szüntelen tevé­kenységre, amely a valóban nem öregedő szellemet jel­lemzi. Ezért is oly megdöb­bentő számunkra elvesztése. Friedrich László 1892-ben Budapesten született, itt ta­nult, itt szerzett 1914-ben orvosdoktori oklevelet. Az első világháború katonai szolgálata szakította meg kórbonctani tanulmányait, amelyeket Krompecher pro­fesszor mellett 1912—1919. években folytatott. 1919— 1920— ban Berlinben, majd 1921— 1923-ban Frankfurtban dolgozott önkéntes asszisztensi minőségben, és már itt, Bergmann pro­fesszor mellett jegyezte el magát a gastroentero­­logiával, elnyerve a D. Ges. f. Verdaungs u. Stoff­wechselkrankheiten Boas-féle díját. 1923-tól, az Országos Társadalombiztosító Intézet központi gyo­mor- és bél­osztályának vezetőjeként, értékesíti és tovább fejleszti külföldi tanulmányútjain szerzett tudását. 1935-ben Korányi Sándor terjeszti elő magántanári habilitatióra, de ezt az akkori reak­ciós politikai helyzetnek behódoló kar már első fokon elutasítja. Pedig már 1937-ben a Nemzet­közi Gastroenterologiai Egyesület­­ állandó bizott­sági tagja és tagja a D. Ges. f. Innere Medizin és a D. Ges. f. Verdaungskrankheiten egyesületeknek; munkatársa a Kongress Zeintralblatt f. Innere Me­­dizin-nek. A hitleri uralom alól felszabadult Német­országban alakult nemzet­közi jellegű Gastroentero­­logiának mindvégig tagja, utóbb egyik kiadója is volt. 1945-ben nyert közkór­házi főorvosi kinevezést a Korányi Kórházban, 1956- ban pedig a Balassa János kórházban. 1946-ban nyert magán tanári habilitátiót Bu­dapesten. 1953-ban az Or­vostudományok Kandidátusa lett, 1957-ben pedig Kiváló Orvos címmel nyert kitün­tetést. 1948 óta alelnöke a Magyar Gastroenterologiai Egyesületnek, amely­nek megalakításában igen nagy része volt. Az át­szervezés óta az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Belgyógyász Szakcsoportja Gastroenterologus Szak­osztályának volt fáradthatatlan főtitkára, ill. al­elnöke. Hosszú pályafutása során több mint 190 tudo­mányos közleménye jelent meg hazai és külföldi

Next