Orvosi Hetilap, 1959. március (100. évfolyam, 9-13. szám)

1959-03-15 / 11. szám - Bartha Ferenc: Dr. Iványi Frigyes (1916-1959)

ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: T­R­E­N­CS­É­N­I TIBOR D­R. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 11. SZÁM, 1959. MÁRCIUS 15. ORVOSI HETILAP DR. IVÁNYI FRIGYES (1916—1959) Tragikus halálával a magyar szocialista egész­ségügy egyik fáradhatatlan és következetes harcosa távozott az élők sorából. A felszabadulás óta a kommunisták soraiban, a legnehezebb feladatokat vállalva dolgozott azon, hogy az orvosok és az egészségügyi dolgozók felismerjék a felszabadulás nagy jelentőségét, közelebb kerüljenek a párthoz, meglássák a szocializmusban a magyar nép fel­­emelkedésének egyetlen lehetséges útját és a szov­jet orvostudományban a magyar tudomány szem­léleti megújhodásának egyetlen, szilárd, biztos támaszát. Dr. Iványi Frigyes 1916-ban Budapesten szü­letett. Egyetemi tanulmányait Bécsben, Laussanne­­ban és Budapesten végezte. Budapesten nyert tiszti­­orvosi képesítést. 1945-től 1950-ig az Orvos-Egészségügyi Szak­­szervezet vezető munkatársa volt. 1950-től a Buda­pesti Orvostudományi Egyetemen — először a közegészségtani tanszék keretein belül — az egész­ségügyi szervezés tárgykörében megindította az orvostanhallgatók oktatását. 1953-tól a megszerve­zett, önálló egészségügyi szervezési tanszék helyet­tes vezetője lett, majd 1954-től — dr. Weil Emil professzor halála után — a tanszék tényleges veze­tője volt. Mint az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet egyik vezető munkatársa, a felszabadulás után ő is kereste az utat, azokat a módszereket, amelyek segítségével az egészségügyi dolgozók nevelését, a káderek kiválasztását a legbiztosabban lehet a szocialista építés szolgálatába állítani. Ennek a kezdeti időszaknak hatalmas eredményei voltak. Neki is része volt abban, hogy az egészségügy terü­letén hatalmas tömegek nagy lelkesedéssel, csak­nem teljes számban szervezett dolgozók lettek és sokan megtalálták az utat a párthoz. Az útkeresés­nek, az újjáépítésnek, majd a szocialista építés kez­detének ez a lázas, munkával teli időszaka nem volt hiba nélkül. Az eredmények mellett jelentkező hi­bákat ő sem tudta elkerülni. De kommunista volt és keményen, becsületesen vizsgálta felül ennek az időszaknak eredményeit és buktatóit, tanult belő­lük és szívós munkával számolta fel új munka­­területén — a Budapesti Orvostudományi Egyete­men — ezeket a hibákat, ahol 1950-től haláláig dol­gozott. Az egyetemi oktatásnak egy olyan helyére ke­rült, ahol ismét a kezdés nehéz feladatát kellett elvégeznie. Az egészségügyi szervezés tudománya művelésének hazai megteremtésében végzett nagy jelentőségű úttörő munkát. Kidolgozta az orvosképzés és továbbképzés számára a magyar egészségügy szükségleteinek megfelelő egészségügyi szervezési tananyagot, nemcsak a budapesti, hanem a többi orvosegyete­meken is az egészségügyi szervezés oktatásának alapját. Rövid idő alatt megszervezte az intézet széles­körű és eredményes oktató, tudományos és gyakor­lati munkáját. Tudományos munkássága kiterjedt a közegész­ségtan és egészségügyi szervezés egyetemi oktatá­sának elméleti és gyakorlati kérdéseire. Egyes be­tegségek alakulásának epidemiológiai-statisztikai sajátosságain kívül különösképpen foglalkozott az alkoholizmus kihatásainak, az alkoholfogyasztás és a balesetek összefüggésének élettani, psychológiai és statisztikai vizsgálatával, a járóbetegforgalom alakulásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Számos tudományos dolgozatában és kandidá­tusi értekezésében foglalkozott a városi járóbeteg­ellátás modern formájának kidolgozásával és a je­lenlegi ellátási forma sajátosságaival. 1958 májusá­ban nyerte el az orvostudományok kandidátusa címet. Az utóbbi években több mint 20 tudomá­nyos dolgozata jelent meg. Kiterjedt társadalmi munkát végzett, mint az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Szervezési Szakbizottságának tagja és Egészség­­tudományi Szakcsoport vezetőségi tagja, valamint a Népegészségügy szerkesztőbizottsága és az Orszá­gos Antialkoholista Bizottság tagjaként. Munkájának megbecsüléseként miniszteri el­ismerésben és a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült. Az ellenforradalom időszakában egy percig sem ingadozott, az elsők között volt, aki részt vett a párt újjászervezésében. Tragikus halálának hírét — amellyel egy sokat ígérő életpálya tört derékba — fájdalmas megdöb­benéssel fogadták elvtársai, barátai és munkatár­sai. Munkás életének eredményei — amely meg­könnyíti számunkra, hogy sikerrel tovább folytas­suk a harcot a szocialista egészségügy keretében az egészségügyi szervezés tudományának felvirá­goztatásáért — megbecsült értéke marad a magyar egészségügynek. Bartha Ferenc dr. 32* 381

Next