Orvosi Hetilap, 1959. március (100. évfolyam, 9-13. szám)
1959-03-15 / 11. szám - Bartha Ferenc: Dr. Iványi Frigyes (1916-1959)
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 11. SZÁM, 1959. MÁRCIUS 15. ORVOSI HETILAP DR. IVÁNYI FRIGYES (1916—1959) Tragikus halálával a magyar szocialista egészségügy egyik fáradhatatlan és következetes harcosa távozott az élők sorából. A felszabadulás óta a kommunisták soraiban, a legnehezebb feladatokat vállalva dolgozott azon, hogy az orvosok és az egészségügyi dolgozók felismerjék a felszabadulás nagy jelentőségét, közelebb kerüljenek a párthoz, meglássák a szocializmusban a magyar nép felemelkedésének egyetlen lehetséges útját és a szovjet orvostudományban a magyar tudomány szemléleti megújhodásának egyetlen, szilárd, biztos támaszát. Dr. Iványi Frigyes 1916-ban Budapesten született. Egyetemi tanulmányait Bécsben, Laussanneban és Budapesten végezte. Budapesten nyert tisztiorvosi képesítést. 1945-től 1950-ig az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet vezető munkatársa volt. 1950-től a Budapesti Orvostudományi Egyetemen — először a közegészségtani tanszék keretein belül — az egészségügyi szervezés tárgykörében megindította az orvostanhallgatók oktatását. 1953-tól a megszervezett, önálló egészségügyi szervezési tanszék helyettes vezetője lett, majd 1954-től — dr. Weil Emil professzor halála után — a tanszék tényleges vezetője volt. Mint az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet egyik vezető munkatársa, a felszabadulás után ő is kereste az utat, azokat a módszereket, amelyek segítségével az egészségügyi dolgozók nevelését, a káderek kiválasztását a legbiztosabban lehet a szocialista építés szolgálatába állítani. Ennek a kezdeti időszaknak hatalmas eredményei voltak. Neki is része volt abban, hogy az egészségügy területén hatalmas tömegek nagy lelkesedéssel, csaknem teljes számban szervezett dolgozók lettek és sokan megtalálták az utat a párthoz. Az útkeresésnek, az újjáépítésnek, majd a szocialista építés kezdetének ez a lázas, munkával teli időszaka nem volt hiba nélkül. Az eredmények mellett jelentkező hibákat ő sem tudta elkerülni. De kommunista volt és keményen, becsületesen vizsgálta felül ennek az időszaknak eredményeit és buktatóit, tanult belőlük és szívós munkával számolta fel új munkaterületén — a Budapesti Orvostudományi Egyetemen — ezeket a hibákat, ahol 1950-től haláláig dolgozott. Az egyetemi oktatásnak egy olyan helyére került, ahol ismét a kezdés nehéz feladatát kellett elvégeznie. Az egészségügyi szervezés tudománya művelésének hazai megteremtésében végzett nagy jelentőségű úttörő munkát. Kidolgozta az orvosképzés és továbbképzés számára a magyar egészségügy szükségleteinek megfelelő egészségügyi szervezési tananyagot, nemcsak a budapesti, hanem a többi orvosegyetemeken is az egészségügyi szervezés oktatásának alapját. Rövid idő alatt megszervezte az intézet széleskörű és eredményes oktató, tudományos és gyakorlati munkáját. Tudományos munkássága kiterjedt a közegészségtan és egészségügyi szervezés egyetemi oktatásának elméleti és gyakorlati kérdéseire. Egyes betegségek alakulásának epidemiológiai-statisztikai sajátosságain kívül különösképpen foglalkozott az alkoholizmus kihatásainak, az alkoholfogyasztás és a balesetek összefüggésének élettani, psychológiai és statisztikai vizsgálatával, a járóbetegforgalom alakulásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel. Számos tudományos dolgozatában és kandidátusi értekezésében foglalkozott a városi járóbetegellátás modern formájának kidolgozásával és a jelenlegi ellátási forma sajátosságaival. 1958 májusában nyerte el az orvostudományok kandidátusa címet. Az utóbbi években több mint 20 tudományos dolgozata jelent meg. Kiterjedt társadalmi munkát végzett, mint az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Szervezési Szakbizottságának tagja és Egészségtudományi Szakcsoport vezetőségi tagja, valamint a Népegészségügy szerkesztőbizottsága és az Országos Antialkoholista Bizottság tagjaként. Munkájának megbecsüléseként miniszteri elismerésben és a Népköztársasági Érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesült. Az ellenforradalom időszakában egy percig sem ingadozott, az elsők között volt, aki részt vett a párt újjászervezésében. Tragikus halálának hírét — amellyel egy sokat ígérő életpálya tört derékba — fájdalmas megdöbbenéssel fogadták elvtársai, barátai és munkatársai. Munkás életének eredményei — amely megkönnyíti számunkra, hogy sikerrel tovább folytassuk a harcot a szocialista egészségügy keretében az egészségügyi szervezés tudományának felvirágoztatásáért — megbecsült értéke marad a magyar egészségügynek. Bartha Ferenc dr. 32* 381