Orvosi Hetilap, 1959. június (100. évfolyam, 23-26. szám)
1959-06-07 / 23. szám - Horányi Béla: Adatok a cortio-spino-muscularis apparatus kórtanához
AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1959. JÚNIUS 7. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN A Budpesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai Klinikájának (igazgató: Korányi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye Adatok a cortico-spino-muscularis apparatus kórtanához* Irta: HÓRA A Az Orvosi Hetilap 100. évfolyama számára. Nagy örömet, de komoly aggodalmat is váltott ki bennem egyetemünk Rektorától, illetőleg Tudományos Bizottságától kapott feladat, hogy Jendrassik Ernő emlékének tiszteletére vizsgálódásaim köréből előadást tartsak. Nem adta meg nekem a sors, hogy Jendrassik Ernőt, Schaffer kifejezésével élve, a magyar Charcot, életében hallgathassam és így ragyogó fényekben tündöklő emberi és tudományos egyénisége közvetlenül nem hathatott fejlődésemre. De az egész mai magyar neurológiai iskola egyik eszmei kútforrása Jendrassik Ernő. Hazánkban eddig két neurológiai iskola alakult ki: a Jendrassik- és a Schaffer-iskola. A Jendrassikiskola és a Schaffer-iskola idősebb tagjai közvetlenül tanulhattak Jendrassiktól, a nagy mestertől, a Schaffer-iskola fiatalabb tagjait pedig közvetve befolyásolta jelentősen Jendrassik tudományos szemléleti módja. Több ízben elmondotta mesterem, Schaffer Károly, hogy egész tudományos életének talán legfontosabb gondolata, a heredodegeneratiós idegrendszeri betegségek kórszövettani karakterisztikumaira vonatkozó nevezetes Schaffer-féle triás, Jendrassik hatására született meg. Jendrassik nagyjelentőségű conceptiója szerint a változatos klinikai képeket mutató örökletes idegbetegségek tulajdonképpen egyetlen alapvető egységnek, a heredogeneratiónak különböző megnyilatkozási formái. Jendrassik heredodegeneratiós fogalmának bevezetéséig az örökletes idegbetegségek körét csupán egymással összefüggésben nem álló, minden rendszer nélküli casuisticus leírások alkották. Ebben a haosban úgy hatott Jendrassik conceptiója, mint a megváltó ige, hogy az egykorú Merzbacher szavait idézzem. Schaffert megragadta e gondolat monumentalitása. Ha az összes örökletes idegbetegségek egységes alapra vezethetők vissza, akkor talán e betegségeknek van valami közös kórszövettani jellemzője is. Éveken a szerkesztőség felkérésére felajánlott tanulmányát tartó adatgyűjtés és tűnődés után jutott el Schaffer Károly a triás felállításához: a mesodermalis érközőszövet közbejötte nélkül lefolyó tiszta systemás betegségek örökletes eredetűek. Schiffer e tétele szerint valamely idegrendszeri betegség electiv systemás jellege egyben endogenitást is jelent. Mi, a Schaffer-iskola tagjai, a Jendrassik- és Schaffer-féle conceptiók eszmei légkörében nőttünk fel, ezért Jendrassik Ernőben közvetve gondolatformáló tanítónkat tiszteljük. De örömet jelent számomra a mai előadás azért is, mert én, legalább is virtuálisan, Jendrassik Ernő tanszéki utódjának tekinthetem magamat. Jendrassik ugyanis először 1902-ben a számára szervezett Idegkórtani Klinikai vezetője lett. Amikor 1909-ben átvette a belklinikai tanszékét, a Neurológiai Klinika beleolvadt Jendrassik Belklinikájába. Jendrassik ugyanis azt vallotta, mint ezt belklinikai tanszékfoglaló előadásában kifejtette, hogy a neurológia a belorvostan integráns része. Jendrassik nem vallotta Goethe tételét: a korlátozás teremti a mestert. Szerinte a helytelenül felfogott feladat vezet korlátokhoz. A tudomány fejlődése azonban mélységben is, kiterjedésben is ma már olyan fokot ért el, hogy egyetlen ember sem képes teremtő fokon az egész belorvostant és a neurológiát művelni. Ma a tudatos határvonás, az önkorlátozás művészete az alkotás előfeltétele. Ezért több mint fél évszázaddal Jendrassik neurológiai tanszéke után 1957-ben újból különálló neurológiai tanszék létesült egyetemünkön, amely tanszéket szabadjon nekem ma Jendrassik Ernő tanszéke folytatásának tekinteni. Ily módon mint tanszéki utód is áldozhatok ma Jendrassik Ernő emlékének. De az örömömhöz aggodalom társult. Úgy érzem, a vizsgálati eredmények, amelyekről ma beszámolni szeretnék, jelentőségükben nem állnak arányban Jendrassik Ernő nagyságával és nem fejezik ki iránta érzett tiszteletem mélységét. Aggó YI BÉLA dr. * Jendrassik Ernő-emlékelőadás.