Orvosi Hetilap, 1959. augusztus (100. évfolyam, 31-35. szám)

1959-08-16 / 33. szám - LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ - Az orvosi orthographia kérdéséhez

ORVOSI HETILAP 1959. 35. 1203 szomszédság miatt, de szerencsére — folytatja a szerző — ennek éppen az ellenkezője történt, nyelvünk ugyanis sokat fejlődött. Először is igaz, hogy fejlődött nyelvünk, de mitől? Én azt hiszem, hogy éppen a szomszédos, meg nem szomszédos nyelvek közvetlen és közvetett hatására. Másodszor volt-e okunk félni például a német nyelvi behatástól? Nyilvánvalóan jó politikai okunk volt ezt tenni, hisz nemzeti létünk forgott kockán. És hasonló okok miatt idegenkedtek az ógörög és latin nyelvőrök is egymás behatásaitól. Ám érvényes-e ez az aggály most is? Hát ez szemlélet kérdése. Mindenesetre tör­ténelmileg kezd elavult fogalommá válni a nezeti fej­lődés perspektívája, különösen a fejlettebb viszonyok közti élő népeknél. Az egyes országok, még ha nem is kicsik önmagukban, de ha azok, annál inkább, egyszerűen nem versenyképesek gazdaságilag a na­­gyobbakkal. Az Egyesült Államoktól a Szovjetunióig azt mutatja a példa, hogy a gazdasági fejlődés és jólét az államszövetségek révén valósítható meg. És az államszövetségek nem az éles nyelvi elhatároltság feladásához fognak-e vezetni vajon? Hát akkor minek akarjuk nyelvünket konzerválni, miért félünk az egészséges egymásra hatástól? És ha félünk, ez nem merő előítélet-e, nem a múlt század ítélete a jövő szá­zad felett? És ugyan ki hiszi, hogy a múlt század fog megmaradni és nem a jövő század eljönni? Mert én nem! Balogh Oszkár úr. Salgótarján, Tbc. Gondozó Int. * T. Szerkesztőség! Eleve meg kell állapítani, hogy a felvetett, és máris széles hullámokat vert probléma megoldása nagyon is aktuális. Bugyi dr., Bárány dr., Bochkor dr. írásainak egyik megállapítása, hogy egy kimerítő Orvosi Lexikon lásson napvilágot. Nem lehet ennek különösebb akadálya, ha olyan lelkes nyelv­művelő munkatársak verbuválódnak, mint a fönt em­lítettek, nem hagyva ki Gábor Aurélt sem, aki, mint írja, évek óta makacs harcot folytat a helyes orvosi írásmódért. Kívánatos, hogy forduljunk elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságához, mint a magyar helyesírás szabályai megalkotójához, tanácsért. Az ő gyakorlatuk a szótár-szerkesztésben egyedülálló. Mint a Magyar Nyelvőr rendszeres olva­sója, ismerem odaadó fáradozásaikat e téren. Az ő át­fogó irányításuk mellett működjenek aztán az orvos­szerkesztők. Még az is lehet, hogy a segítő munka közben jönnek rá a Helyesírás Szabályai egyes pont­jainak módosítására, bár szerintem helyes érzékkel tapogatták ki a követendő utat a helyesírásban. Ne siessük el a könyv kiadását, előbb alaposan meg kell rágni, mielőtt megemésztjük. Egyeznie kell a régóta várt Értelmező Szótár hasonló elemeivel. A kiterjedt munkatársi gárda kezéből kikerülő könyv norma lesz minden kétes esetben. Ott kell lennie en­nek a könyvnek nemcsak a cikk- és tankönyvírók, hanem minden orvos könyvszekrényében és íróasztalán. Valóban nagy szükség van az orvosi szavak és kifejezések egységes szabályozására. Emlékeztetésül hasonlítsuk össze pl. Vámossy Gyógyszertanát (a klasszikus írásmód túlzott használata) Issekutz Gyógy­szerek és gyógyítás c. könyve III. kiadásával (majd­nem teljesen fonetikus írásmód), ez utóbbinál már nem tudtam megállni, hogy ne helytelenítsem az or­vosi kifejezések fonetikus írásában elkövetett szokat­lan túlzást. Ha iránymutató szótár áll rendelkezésre, ilyen eltérő orthographia nem lesz többé orvosi kiad­ványokban. Foglalkozzunk hát behatóan orvosi nyelvünk csi­nosításával, nemcsak a helyesírás terén, hanem a meg­felelő jó magyar szó terjesztésével is, így hosszabb időre megalapozzuk a jövő nemzedék számára az utat, melyen ők is járni fognak. A későbbi kiadások az azután köztudatba ment és polgárjogot nyert módo­sított írásmód és kifejezés bővítése és tökéletesítése lenne. Célszerű volna, ha a könyv szerkesztése közben fölmerülő egyes problémákat közölnék az orvosi nyil­vánossággal az Orvosi Hetilapban, annak „Orvosi nyelvművelés” rovatában. Bizonyára lesz visszhangja. Megtörténtek az első lépések, az elvek tisztázása után induljon meg a munka az Orvosi Lexikon szer­kesztőségében! (Bőséges alapot szolgáltat Bugyi dr. cikke az előzetes állásfoglalásra!) Felhívnám egyúttal az illetékesek figyelmét az or­vosi könyvekben, kiadványokban sűrűn fellelhető sajtóhibákra. Komoly, tudományos könyv, s bosszantó sajtóhibák zavarják a könyv olvasását. Külföldi ki­adású könyvekben nem tudtam felfedezni hasonló fo­gyatékosságot. Kifejezem abbeli kívánságomat, hogy a magam részéről is szívesen állok rendelkezésre egy ilyen irá­nyú könyv megjelenéséhez. Bíró Lajos dr. körzeti orvos, Kunágota* T. Szerkesztőség! Szeretnék reflektálni Bugyi Ist­ván dr. „Orvosi Orthographia” című kiváló tanulmá­nyára. Az általa olyan nagy körültekintéssel és ala­possággal átgondolt probléma mindannyiunk előtt év­tizedek óta „végleges” megoldásra váró kérdés. Tud­juk és érezzük azt a lehetetlen helyzetet, hogy egy könyvön belül vagy egy szaklapon, sőt egy cikken be­lül ugyanazok a szavak és kifejezések (néha fonetiku­san, néha nem) többféleképpen szerepelnek. Ez a téma olyan nagy jelentőségű, hogy időnként felmerült az a gondolat, hogy az Akadémia vagy az Egyetem filológiai szakértőivel karöltve kellene ennek a végleges rendezését szorgalmazni. Az orvosi stílus, és orthographia szempontjából egyaránt. Bugyi István cikkében százszázalékos igazságok vannak, így első helyen kell megemlíteni azt a helyes álláspontot, amelyet a tulajdonnevek írásával kapcso­latban elfoglal. Ugyanolyan abszolút igazság az is, amelyet a gyökszó­ különböző nyelvű kifejezéseinek tanulságos összehasonlításával világít meg. Itt azt szeretném megemlíteni, hogy kimaradt a szótárirodalom egyik ilyen irányú legkitűnőbb, legala­posabb munkájának megemlítése. Veillon világhírű háromnyelvű „polygott” szótára, amely angolul, fran­ciául és németül közli az azonos orvosi szakkifejezé­seket. (Megjelent Bernben, M. Hans Huber kiadásá­ban 1950-ben. Címe: „Medical Dictionary — Medizi­nisches Wörterbuch — Dictionnaire Medical”.) Bugát Pálnak 1843-ban megjelent híres „Termé­szettudományi Szóhalmaz”-át komoly nyelvújítói for­rásmunkának tekintjük. A Bugyi dr. által felsorolt számos kiváló orvoson kívül azonban ne feledkezzünk meg Csapodyról, Jendrassikról, Vámossyról és Alapy Henrikről sem, akik több ízben emeltek szót az orvosi stílus magyartalansága és pongyolasága ellen. Egyéb­ként a nem orvos Bábel László, Tempefői, Búzás De­zső, Simonyi, Szinnyei Ferenc, Putnoky Imre írásai, valamint a Baranyai- és Tolnai-féle szótár álltak se­gítségünkre. Az talán túl egyszerű volna, hogy csak azokat az idegen szavakat használjuk, amelyek nélkülözhetetle­nek, mert nem tudjuk egyelőre megfelelő magyar szó­val helyettesíteni. Még mindig helyesebb ilyen eset­ben az idegen szavak használata, mint egy új „erő­szakolt” magyar szó megteremtése. Bizonyos vagyok benne, hogy minden szaklap szerkesztőjének komoly gondot okoz egy-egy cikk el­olvasása után az, hogy miképpen lehetne saját lap­ján belül a cikkek stílusát és orthographiáját egysé­ges nevezőre hozni. Vámossy Zoltán éveken át panaszkodott, hogy mi­lyen nehéz „napszámos munkát” végez, amikor ki­javítja a kéziratok orthographiai hibáit és magyaro­sabbá teszi a stílusát. Kigyomlálja a germanizmuso­­kat és egyes szerzők ,,nyelvnyomorító” stílusát. Alapy Henrik kiválasztott egy-egy szót és kifeje­zést, amelyekről hosszú példázatokkal bizonyította be azok magyartalanságát, ő, a klasszikus és modern

Next