Orvosi Hetilap, 1962. augusztus (103. évfolyam, 31-34. szám)

1962-08-26 / 34. szám - KLINIKAI TANULMÁNY - Jakab Tivadar - Gulyás János - Kántor Elemér - Stefanics János: Légzési elégtelenség kezelése tracheotomiával

ORVOSI HETILAP állapotban volt. Bár az előkészítés kapcsán műtét előtt rendeztük a beteg általános állapotát, a mű­téti megterhelés a postoperatív szakban cardiores­piratorikus elégtelenség kialakulásához vezetett. Az elvégzett tracheotomia maga ebben az esetben eredményt nem hozott, csak hoszabb ideig tartó mesterséges lélegeztetés segítségével sikerült a car­­diiorespiratorikus állapotot rendezni. 3. K. J. 79 éves férfi. Munka közben szállító kocsi­ról esett le, mely után szúró jellegű mellkasi fájda­lom, nehéz légzés lépett fel. Az elvégzett vizsgálatok (rtg.) be. a III—V. borda dislocatio nélküli törését és mediastinalis emphysemát mutattak, továbbá a j. tü­dőmezőben gyermektenyérnyi területen foltos árnyé­­koltságot. Az anamnasisében az elszenvedett sérülésen kívül 3 éve fennálló szívpanaszok és bőséges gennyes köpetürítés szerepelt. Fájdalomcsillapítás, antibioticu­­mok, cardiacumok adása ellenére, állapota fokozato­san romlott. 24 órával a sérülés után a légzés felületes, szapora, ajkakon, körmökön cyanosis, mindkét bázis felett szörészörejek észlelhetők. Pulsus arythmias, tensio 100/70 Hgmm (norm.: 200 Hgmm), halk szív­hangok. Tracheotomiát végzünk és időnkénti leszívás mellett oxygént lélegeztetünk be a kanülhöz tartott kathéteren keresztül. Természetesen a megkezdett, fent említett kezelést is folytatjuk. A tracheotomia el­végzése után a cyanosis megszűnt, majd a keringés is rendeződött, a sérülés után 28 nappal gyógyultan tá­vozott. Az idős betegek pulmonális tartalékfunkciói csökkentek, részben az emphysema, részben a mell­kasfal öregkori merevsége miatt. Ugyancsak csök­kentek a szív­tartalék ereje és az érrendszer is ke­vésbé rugalmas. Kisebb trauma is, különösen ha az a mellkast érte, respiratiós elégtelenséghez vezet­het. Az ilyenkor végzett tracheotomia, mint fenti esetünk is mutatja, eredményes lehet. Fontos azon­ban a tracheotomia korai indicatiója, mert az idős beteg hamarabb kerül irreversibilis állapotba. 4. B. M.-né 23 éves, Hypoglycaemiás coma állapo­­ban került felvételre a II. sz. Belgyógyászati Klini­kára. Anamnesisében diabetes mellitus és Cushing-kór szerepelt. A felvételkor a beteg eszméletlen, tensiója 110/70 Hgmm, pulsusa 60/m­in., időnként bigeminiás, ajka cyanoticus (vércukor 25 mg%). Légzőközpont izgatókat, cardiacumokat, periphereiás szereket kap, majd antibioticumokat és többször megismételten 40%-os Dextroset. Mindezek ellenére állapota fokoza­tosan romlik. Teljes areflexió áll elő, időnként carpo­pedal spasmusok, a bulbusok jobbra és felfelé deviál­­nak, roham alatt a mimikai izmok rángása észlelhető. A felvétel után 9 órával tüdőoedema alakul ki. Ekkor tracheotomiát végzünk. A kanül bevezetése után a le­szívást követően a légzés könnyebbé válik. Az időn­kénti leszívás az oxygén adása mellett a légzés foko­zatosan javul, cyanosisa oldódik, majd a keringés is rendeződik. Természetesen a fent említett kezelést, az ismételten infundált Dextrose oldat adását folytatjuk. Kb. 24 óra múlva a­­beteg eszmélete is vissszatér. Az alapbetegségének a kezelését követően 41 nappal a fel­vétel után távozott. Minden eszméletvesztéssel járó állapotban, ha ■az hosszú ideig áll fenn és cardiorespiratorikus komplikáció társul hozzá, a tracheotomiát el kell végezni. Maga a tracheotomia elvégzése a gázcsere jelentős javulását eredményezheti, ha azonban ez nem kielégítő, mesterséges, gépi lélegeztetésre kell áttérni. Az imént vázolt esetünkben, ahol némely hypoglycaemiás comában az általános állapot fo­kozatos romlása tüdőoedemához vezetett, tracheo­tomia nélkül csakhamar meghalt volna a beteg. A légcsőmetszés segítségével azonban a megterhelés­nek e tényezője, melyet az elégtelen gázcsere oko­zott, kiküszöbölhető volt. Ezzel az életet közvetle­nül fenyegető veszély elhárításával a beteg lehető­séget kapott arra, hogy az erélyes kezeléssel a hypoglycaemiás comából kikerüljön. Mind a 7 esetben végzett tracheotomia fokozato­san kialakuló légzési elégtelenség miatt történt. 2 betegünknél a tracheotomia a légzés átmeneti javulása után eredménytelennek bizonyult. Mind­két beteg súlyos, előrement shock álapotában volt, ahol az egyéb shockellenes kezelésen kívül a­­tracheoformával és a mesterséges lélegeztetéssel jobb oxygén ellátást és széndioxyd kiürülést akartunk biztosítani és ezzel az egyre romló cardiorespiratorikus állapoton javítani. A további 4 esetünkben a tracheotomiával, 1 eset­­ben mesterséges lélegeztetés fenntartásával a kialakult légzési, majd cardialis elégtelenséget sikerrel oldottuk meg. 3 betegnél végleges gyógyulás következett be, 1 beteg a később fellépett komplikáció (újabb ileus) kö­vetkeztében exitált. Egy betegünknél Basedow-kór miatt végzett stru­­maresectio után súlyos, nehezen befolyásolható thyreo­toxicus krízis alakult ki, mely végül cardiorespirato­rikus elégtelenséghez vezetett. Az elvégzett tracheoto­miát követően a beteg légzése, cardialis állapota rövid időn belül rendeződött. 9 nappal később a több­ször megismétlődött krízis következtében exitált. A tracheotomia indikációja szempontjából a lég­zési elégtelenséget 2 csoportra oszthatjuk aszerint, hogy az milyen gyorsan következik be. Hirtelen fel­lépő légzési elégtelenségnél (asphyxia) a tracheoto­mia azonnali elvégzése életmentő és természetesen minden körülmények között javall. A másik cso­portba tartozó légzési elégtelenség különféle műté­tek után legtöbbször mellkasi, koponyasérülések következtében, mély eszméletlenségben, comában lassan, fokozatosan alakul ki. Az ilyen esetekben tartósan fennálló hypoventillatio a gázcsere egyre mélyülő zavarához vezet, melyet a klinikai tünetek, továbbá laboratóriumi és eszközös vizsgálati lele­tek, különösen előrehaladott állapotban jól tükröz­nek. A légzési elégtelenség ezen lassan kialakuló formájánál is, ha a kezdeti konzervatív therápia nem jár eredménnyel, a tracheotomia indikálttá vá­lik. Az irodalom és saját tapasztalataink is azt mu­tatják, hogy ilyen esetben a klinikai tünetek észle­lése után, a tracheotomiát korán kell elvégezni. A tracheotomia nem jelent megterhelést, és a gáz­csere zavar mélyülése kapcsán fellépő életveszélyt jelentő komplikációkat is az idejében végzett lég­csőmetszéssel meg tudjuk előzni. összefoglalás: 1. Szerzők áttekintik a légzési elégtelenség különféle okait és kezelésének lehetsé­ges módjait. 2. Felhívják a figyelmet arra, hogy fenyegető cardiorespirratorikus összeomlásban a tarapheoto­­mia, esetleg gépi lélegeztetéssel is társulva a gáz­csere javítására, további therápiás küzdelemre is

Next