Orvosi Hetilap, 1962. augusztus (103. évfolyam, 31-34. szám)
1962-08-26 / 34. szám - KLINIKAI TANULMÁNY - Jakab Tivadar - Gulyás János - Kántor Elemér - Stefanics János: Légzési elégtelenség kezelése tracheotomiával
ORVOSI HETILAP állapotban volt. Bár az előkészítés kapcsán műtét előtt rendeztük a beteg általános állapotát, a műtéti megterhelés a postoperatív szakban cardiorespiratorikus elégtelenség kialakulásához vezetett. Az elvégzett tracheotomia maga ebben az esetben eredményt nem hozott, csak hoszabb ideig tartó mesterséges lélegeztetés segítségével sikerült a cardiiorespiratorikus állapotot rendezni. 3. K. J. 79 éves férfi. Munka közben szállító kocsiról esett le, mely után szúró jellegű mellkasi fájdalom, nehéz légzés lépett fel. Az elvégzett vizsgálatok (rtg.) be. a III—V. borda dislocatio nélküli törését és mediastinalis emphysemát mutattak, továbbá a j. tüdőmezőben gyermektenyérnyi területen foltos árnyékoltságot. Az anamnasisében az elszenvedett sérülésen kívül 3 éve fennálló szívpanaszok és bőséges gennyes köpetürítés szerepelt. Fájdalomcsillapítás, antibioticumok, cardiacumok adása ellenére, állapota fokozatosan romlott. 24 órával a sérülés után a légzés felületes, szapora, ajkakon, körmökön cyanosis, mindkét bázis felett szörészörejek észlelhetők. Pulsus arythmias, tensio 100/70 Hgmm (norm.: 200 Hgmm), halk szívhangok. Tracheotomiát végzünk és időnkénti leszívás mellett oxygént lélegeztetünk be a kanülhöz tartott kathéteren keresztül. Természetesen a megkezdett, fent említett kezelést is folytatjuk. A tracheotomia elvégzése után a cyanosis megszűnt, majd a keringés is rendeződött, a sérülés után 28 nappal gyógyultan távozott. Az idős betegek pulmonális tartalékfunkciói csökkentek, részben az emphysema, részben a mellkasfal öregkori merevsége miatt. Ugyancsak csökkentek a szívtartalék ereje és az érrendszer is kevésbé rugalmas. Kisebb trauma is, különösen ha az a mellkast érte, respiratiós elégtelenséghez vezethet. Az ilyenkor végzett tracheotomia, mint fenti esetünk is mutatja, eredményes lehet. Fontos azonban a tracheotomia korai indicatiója, mert az idős beteg hamarabb kerül irreversibilis állapotba. 4. B. M.-né 23 éves, Hypoglycaemiás coma állapoban került felvételre a II. sz. Belgyógyászati Klinikára. Anamnesisében diabetes mellitus és Cushing-kór szerepelt. A felvételkor a beteg eszméletlen, tensiója 110/70 Hgmm, pulsusa 60/min., időnként bigeminiás, ajka cyanoticus (vércukor 25 mg%). Légzőközpont izgatókat, cardiacumokat, periphereiás szereket kap, majd antibioticumokat és többször megismételten 40%-os Dextroset. Mindezek ellenére állapota fokozatosan romlik. Teljes areflexió áll elő, időnként carpopedal spasmusok, a bulbusok jobbra és felfelé deviálnak, roham alatt a mimikai izmok rángása észlelhető. A felvétel után 9 órával tüdőoedema alakul ki. Ekkor tracheotomiát végzünk. A kanül bevezetése után a leszívást követően a légzés könnyebbé válik. Az időnkénti leszívás az oxygén adása mellett a légzés fokozatosan javul, cyanosisa oldódik, majd a keringés is rendeződik. Természetesen a fent említett kezelést, az ismételten infundált Dextrose oldat adását folytatjuk. Kb. 24 óra múlva abeteg eszmélete is vissszatér. Az alapbetegségének a kezelését követően 41 nappal a felvétel után távozott. Minden eszméletvesztéssel járó állapotban, ha ■az hosszú ideig áll fenn és cardiorespiratorikus komplikáció társul hozzá, a tracheotomiát el kell végezni. Maga a tracheotomia elvégzése a gázcsere jelentős javulását eredményezheti, ha azonban ez nem kielégítő, mesterséges, gépi lélegeztetésre kell áttérni. Az imént vázolt esetünkben, ahol némely hypoglycaemiás comában az általános állapot fokozatos romlása tüdőoedemához vezetett, tracheotomia nélkül csakhamar meghalt volna a beteg. A légcsőmetszés segítségével azonban a megterhelésnek e tényezője, melyet az elégtelen gázcsere okozott, kiküszöbölhető volt. Ezzel az életet közvetlenül fenyegető veszély elhárításával a beteg lehetőséget kapott arra, hogy az erélyes kezeléssel a hypoglycaemiás comából kikerüljön. Mind a 7 esetben végzett tracheotomia fokozatosan kialakuló légzési elégtelenség miatt történt. 2 betegünknél a tracheotomia a légzés átmeneti javulása után eredménytelennek bizonyult. Mindkét beteg súlyos, előrement shock álapotában volt, ahol az egyéb shockellenes kezelésen kívül atracheoformával és a mesterséges lélegeztetéssel jobb oxygén ellátást és széndioxyd kiürülést akartunk biztosítani és ezzel az egyre romló cardiorespiratorikus állapoton javítani. A további 4 esetünkben a tracheotomiával, 1 esetben mesterséges lélegeztetés fenntartásával a kialakult légzési, majd cardialis elégtelenséget sikerrel oldottuk meg. 3 betegnél végleges gyógyulás következett be, 1 beteg a később fellépett komplikáció (újabb ileus) következtében exitált. Egy betegünknél Basedow-kór miatt végzett strumaresectio után súlyos, nehezen befolyásolható thyreotoxicus krízis alakult ki, mely végül cardiorespiratorikus elégtelenséghez vezetett. Az elvégzett tracheotomiát követően a beteg légzése, cardialis állapota rövid időn belül rendeződött. 9 nappal később a többször megismétlődött krízis következtében exitált. A tracheotomia indikációja szempontjából a légzési elégtelenséget 2 csoportra oszthatjuk aszerint, hogy az milyen gyorsan következik be. Hirtelen fellépő légzési elégtelenségnél (asphyxia) a tracheotomia azonnali elvégzése életmentő és természetesen minden körülmények között javall. A másik csoportba tartozó légzési elégtelenség különféle műtétek után legtöbbször mellkasi, koponyasérülések következtében, mély eszméletlenségben, comában lassan, fokozatosan alakul ki. Az ilyen esetekben tartósan fennálló hypoventillatio a gázcsere egyre mélyülő zavarához vezet, melyet a klinikai tünetek, továbbá laboratóriumi és eszközös vizsgálati leletek, különösen előrehaladott állapotban jól tükröznek. A légzési elégtelenség ezen lassan kialakuló formájánál is, ha a kezdeti konzervatív therápia nem jár eredménnyel, a tracheotomia indikálttá válik. Az irodalom és saját tapasztalataink is azt mutatják, hogy ilyen esetben a klinikai tünetek észlelése után, a tracheotomiát korán kell elvégezni. A tracheotomia nem jelent megterhelést, és a gázcsere zavar mélyülése kapcsán fellépő életveszélyt jelentő komplikációkat is az idejében végzett légcsőmetszéssel meg tudjuk előzni. összefoglalás: 1. Szerzők áttekintik a légzési elégtelenség különféle okait és kezelésének lehetséges módjait. 2. Felhívják a figyelmet arra, hogy fenyegető cardiorespirratorikus összeomlásban a tarapheotomia, esetleg gépi lélegeztetéssel is társulva a gázcsere javítására, további therápiás küzdelemre is