Orvosi Hetilap, 1962. augusztus (103. évfolyam, 31-34. szám)
1962-08-05 / 31. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Farkas György - Hódy László: A felső testfél pulsusanomáliáinak differentiáldiagnosztikája
OVÁBBKÉPZÉS Budapesti Tanács János Kórház-Rendelőintézet, IV. Belosztály A felső testfél pulsusanomáliáinak differentiáldiagnosztikája Farkas György dr. és Hótfy László úr. A felső testfél pulsusanomáliái gyakran igen tarka tüneteket mutatnak, ami sok esetben szükségessé teszi szemész-, gégész-, orthopaed-, röntgen-, ideggyógyász- vagy sebész-szakorvos véleményének a kikérését. Mind a vélemények összegezéséből kell felépíteni az elkülönítő kórismét, ami nem mindig könnyű és egyszerű feladat. Ezért indokoltnak látszik a kórképek differentiáldiagnosztikájának tárgyalása. Robert Adams (1848) közlése az első, amely a felkar pulsushiányáról számol be. Takayasha egy ismeretlen aetiológiájú képet körvonalazott, mely jellemző szemfenéki tünetek mellett az aortaív nagy ágainak obliterationával jár. A II. Angiológiai Kongressus a trunci supraaortici elzáródását Martorella Fabre-syndromának nevezte, mely tehát — ha aetiológiája ismeretlen — M. Takayashunak nevezhető. (Synonymák: young femal arteritis, branchial arteritis, 18; arteritis epiaortica, 12; pulseless disease, 5; reversed coarctation, 11); ha pedig tüneti, úgy talán leghelyesebb a tüneti aortaív-syndroma (ao-tv-s) névvel illetni. Számos magyar szerző is közölt hasonló eseteket (2, 12, 17, 20, 30, 28). Osztályunkon aránylag rövid idő alatt 5 hasonló esetet észleltünk, ami arra mutat, hogy a kórkép távolról sem ritka. Akkor szólhatunk ap-ív-s-ról, ha az aortaív ágai közül legalább kettő obliterált. Bizonyos körülmények között már egy ág elzáródása is gyanút kelthet. Az aortaív ágai egymáshoz igen közel erednek, úgy, hogy diffus folyamat esetén inkább az a váratlan, ha nem betegszik meg egyszerre több ág. A tünetek csoportosítása legcélszerűbben a testrészek szerint történhet, ami egyben az egyes artériák vérellátási területeit is jelöli. I. A fej vérellátási zavarai (a. carotis communis, interna et externa). 1. Pulsushiány a carotis interna területén (a tonsilla mögött): acut és chronicus központi idegrendszeri tünetek, szemfenéki tünetek, fejfájás, látás- és hallászavarok, synkope. 2. A carotis externa területén: pulsushiány a nyakon, fül előtt, halántékon, occiputon; enophtalmus („halálfej”), trophicus fekélyek az orrsövényen, szájpadon, buccan; a rágóizmok fáradékonysága, fog és hajhullás. II. A karok területén: az a. subclavia, radialis, ulnaris pulsushiánya, a karok fáradékonysága, körmök töredezése, ujjgangraena, cyanosis, sápadtság, paresthesiák. III. A thorax felett: zörej a sternum felett, esetleg máshol a throraxon, bordausuratiók, rendellenes pulsatio, decompensatio. IV. Az alsó végtagokon hypertensio („reversed coardtation”). V. Carouissinus-túlérzékenység, collapsuskészség. VI. Általános tünetek: láz, leukocytosis, gyorsult vrr-süllydés, gammaglobulin-szaporulat, positív serológiai reactiók. Amennyiben teljesen kifejlett avír-s-val állunk szemben, mindkét carotis és karpulsus hiányzik, de a tökéletlen formák ennél gyakoribbak. A pulsus eltűnésének tartósnak kell lennie és az arteria egész hosszára ki kell terjednie. (Ritkaság, hogy mind a négy végtag pulsusa tartósan hiányozzék avíuus esetében, — ennek oka az aortaágaktól proximálisan helyet foglaló coarctatio is lehet — de ilyenkor az alsó végtagok is hypotoniásak.) Az aortaív ágainak a normálistól eltérő elrendezésű eredése nem ritka és a klasszikus ao-ív-sban a nagyerek anomal eredése gyakori. (11, 3, 18, 24). Lehet, hogy ez az ao-ív-s keletkezésének útját egyengeti. Felderítése arteriographiával történik. (Lázat, leukocytosist, gyorsult vrr-süllyedést és agyi tüneteket ,ezek egymagukban nem okoznak.) A carotis externa pulsusa jól tapintható a nyakon, ágai pedig a fül előtt, a halántékon, az occiputon. Az interna a tonsilla mögött a garatban tapintható és e pulsus hiánya — jól tapintható carotis externa-pulsus mellett — a carotis interna körülírt elzáródására mutat (8). Ilyenkor az agy vérellátását az úa. vertebrales veszik át, melyek arteriographiával a subclavia felől ábrázolhatók. Takayashuban az előzményben acut fájdalmat sohasem találunk, mert az elzáródás mindig lassan történik. Ilyenkor rendesen a carotis communis kezdete obliterálódik, ami az esetleges sebészi therápia szempontjából is fontos és egyben azt jelenti, hogy a carotis externa és interna egyszerre záródik el. A carotis thrombosisának leggyakoribb oka az arteriosclerosis, (főként az aortasclerosis) és az aorta-aneurysma (14). Fisher 432 sectióból 28-szor talált 1, vagy 2 oldali carotis-elzáródást, legtöbbször tünetek nélkül. Homolateralis vakság és contralateralis hemiplegia kísérheti nagy fejfájással. A carotis communis és interna egyoldali thrombosisából származó hemiplegia azonban ritka (14). (Talán mert ritkán gondolunk rá?) Gladston (1941) 2 esetben in vivo felismerte.