Orvosi Hetilap, 1962. október (103. évfolyam, 40-43. szám)

1962-10-28 / 43. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Haema­tológia Az »egyszakaszos prothrombin­­idő« meghatározásának klinikai jelentősége. Quick, A. J.: (Mar­­quette University School of Medi­cine, Milwaukee.) Circulation, 1961. 24, 1422—1428. Az általában Quick-időnek jel­zett egyszakaszos prothrombin­­meghatározás történetét, fonto­sabb módosításait, s klinikai hasz­nálhatóságának kérdéseit veszi sorra a módszer leírója, Quick. Megfelelő thrombokinaseval (az általa ajánlott és használt aceto­­nos nyúl-aggyal) állandó (12 sec-es) alvadási idő érhető el em­beri plasmával. A módosítások egyikét sem tartja előnyösnek vagy érzékenyebbnek az eredeti­nél, sőt hibaforrásaik általában nagyobbak. A II., V., VII. X-fak­­torok csökkenését jelzi. Az ún. szabad vagy aktív prothrombin változásával szemben igen érzé­keny, a többi tényezőével szem­ben kevésbé. Egyik faktor hiá­nyát nem kompenzálja egy másik magasabb koncentrációja. Ha több tényező szintje csökkent, ezek ha­tása nem additív. A módszer a prothrombin-komplexus tagjainak vizsgálatára is alkalmas tárolt se­rum, illetve ún. adsorb-plasma (»deprothrombinisált­« plasma) felhasználásával. (Megjegyzés: Quick számos elő­ző közleményében is síkraszáll az eredeti módszer használhatósága és klinikai jelentősége mellett. Sokan osztják nézetét, hogy t. i. az egyszakaszos prothrombin-idő meghatározás az orális anticoagu­lans kezelés laboratóriumi ellen­őrzésére jól használható.) Rák Kálmán dr * Corticosteroidok a haemophilia kezelésében. Trieger N., McGo­vern, J. J.: (Massachusetts Gene­ral Hospital, Boston). New Engl. J. Med. 1962. 266: 432—437. A kapilláris resistentiát fokozó corticosteroidok sokszor jó hatá­súak thrombocytopeniás vérzések­ben, olyankor is, amikor a kerin­gő thrombocytaszám nem változik. Feltehető, hogy a coagulopathiák­­ban is kedvező hatású lehet, anél­kül, hogy az alvadásviszonyokat lényegében befolyásolná. Szerzők szájsebészeti anyagon, foghúzás kapcsán vizsgálták a substitutiós therápia (friss plasma infusiók) mellett bevezetett prednison hatá­sát haemophiliás betegen. 8 hae­mophiliás betegnél az elmúlt évek­ben 16 fogextractio történt. Mind­egyiknél az egyik műtét prednison adása mellett, a másik anélkül tör­tént. Az egyéb beavatkozások azonosak voltak, önkontrollos ex­perimentumról számolnak tehát be, összehasonlították a vérzés, ill. a vérveszteség fokát, valamint az ápolási napok számát. A predni­son dózisa napi 80 mg volt, a be­avatkozás előtti naptól az elbocsá­tásig adagolták. Mindegyik extrac­­tiót ugyanazon operatőr végezte. Eseteik rövid ismertetése után összefoglalják az eredményeket. Steroiddal is kezeltek vérzése lé­nyegesen kisebb volt, az ápolási idő 8,5 nap helyett 6 nap. A hae­­mophiliásoknál jellemző utóvérzé­sek mérsékeltebbek voltak. A prednisolon saját vizsgálataik szerint nem befolyásolja az alva­dási időt, a prothrombin consump­tion s a thrombokinase generá­ciót haemophiliás betegeknél. Az észlelt jó effektus valószínűleg vascularis tényezőn keresztül ér­vényesül. (Ref. megjegyzése: Az utóbbi években néhányan javasolták hae­­mophiliások tartós kis dózisú cor­ticosteroid kezelését, többek kö­zött az ízületi vérzések megelőzé­sére, ill. mérséklésére. Hatásossá­gát illetően egyértelmű vélemény tudomásunk szerint nem alakult meg ki.) Rák Kálmán dr. ★ Gyors tájékozódás a haemostasis heveny zavaráról. G. I. Ingram: (St. Thomas’s Hospital, London). J. Clin. Path. 1961. 14: 356—360. A szerző néhány aránylag egy­szerű vizsgálatot javasol hevenyen kialakuló vérzékeny állapotok el­különítésére. A sémájában sze­replő módszerek klinikai-kórházi laboratóriumokban általában kivi­hetők, elvégzésükhöz egy személy 1—2 órát igényel. A haemostasis acut elégtelenségén alapuló vérzé­kenységek a nőgyógyászatban és a sebészetben a leggyakoribbak. A két legfontosabb kóros állapot, ill. folyamat, a defibrinatio és a fibri­nolysis. Mindkettőt általában szö­veti anyagoknak keringésbe jutása indítja el. Előfordulhatnak külön­­külön és együttesen. A két folya­mat eredménye azonos: thrombo­cytopenia, fibrinogen-, AHG-, i V. faktor-csökkenés. Előfordul még —­ ritkábban — heparinszerű inhibi­tor megjelenése. Az ajánlott vizs­gálatok ezen változások pontos re­gisztrálására alkalmasak. Ezek a következők: 1. thrombocytaszám meghatározás, 2. Quick idő, a ORVOSI HETILAP 2049

Next