Orvosi Hetilap, 1962. december (103. évfolyam, 48-52. szám)

1962-12-09 / 49. szám - Zsebők Zoltán: Hedri Endre dr. (1893-1962)

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-ben Szerkesztő bizottság: ALF ÖLD Y ZOLTÁN DR • DARABOS PAL DR. « FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R.­­ SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM 49. SZÁM, 1962. DECEMBER 9 Hedri Endre dr. (1893—1962) Egy láng kirobbant, egy orvos küzdelmes pá­lyájának végére ért, a munkálkodó kéz elejtette a fegyvert, amellyel oly sokszor és sikerrel harcolt a betegség és halál ellen. Hedri Endre professzor 1962. november 11-én meghalt Mint mindig, amikor valaki, akivel évtizedeken át együtt éltünk, együtt dolgoztunk, ki­esik sorainkból, először szinte hihetetlennek tűnik, hogy aki tegnap még velünk volt, ma már nincs többé, így vagyunk most mi, munkatársai, tanít­ványai, kollégái, barátai. Nem akarjuk elhinni, hogy eltávo­zott körünkből. A könyörte­len valósággal szembeszállni azonban nem lehet. A szomo­rúság napjai után az első gon­dolat: a visszaemlékezésé. Életpályája a körorvos otthonából indult el. Apja vi­déki orvos volt, s Hedri Endre már kora ifjúságában úgy lát­ta, hogy követnie kell az apai utat és képességeit, munkaere­jét a beteg emberek szolgá­latába­ kell állítania. A komoly felkészülés jegyében teltek egyetemi évei. Már egyetemi hallgató korában a Kórbonctani Intézetben dolgo­zott, majd hamarosan ott látjuk őt, ahol elsősorban munka és áldozatvállalás várt az ifjú orvosra, a Ró­kus Kórház sebészeti osztályán, Herczl a­ssziszten­s39 feként. Akik ismerték a régi Rókus Kórházat, azok jól tudják, hogy ott kevés idő jutott a pihenésre, ott a munka sűrűjében kellett helytállni. Ez jellemzi az ifjú orvost,­az ifjú embert viszont az a körülmény, hogy már akkor aktív résztve­vője volt a baloldali mozgal­maknak. Mint a magyar ifjúság legjobbjai, ő is a Galilei-kör ha­ladó légkörében érzi magát jól s igyekszik aktív része­se lenni azoknak a törekvéseknek, ame­lyek Magyarország megújulá­sát tűzték ki célul. Azok közé tartozott, akik a haladás erőit tudatosan segítették s akik a humánum alatt elsősorban az emberhez méltó, embertár­saink felé sugárzó segítő gondoskodást értették. A pro­letárdiktatúra bukása után helyesebbnek látszott, ha el­hagyja az országot. Ezt a kény­szerítő körülményt is fejlődése, sebészi kiképzése érdekében igyekszik felhasználni és Európa legjelentősebb sebészei mellett, először Eiselsbergnél, majd Sauerbruchnál, illetve Payrnál keres és talál munka­helyet. Bőven kínálkozik lehetőség arra, hogy külföldön folytassa pályafutását, de a magyar föld hazahívta s a húszas évek derekán már Szegeden, a sebészeti klinikán Vidakovits professzor asszisztense. Élete következő állomása az MTI

Next