Orvosi Hetilap, 1962. december (103. évfolyam, 48-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám - Zsebők Zoltán: Hedri Endre dr. (1893-1962)
2306 ORVOSI HETILAP Uzsoki utcai kórházának sebészeti osztálya, ahol először kerül érzékelhető közelségbe a munkásosztállyal, először ismerkedik meg személy szerint a munkásosztály vezetőivel. Hedri Endre lelkében fogékony talajra találtak ezek az élmények és egyúttal kijelölték további életútját. 1943-ban azonban a fasiszta kormányzat félreállította és eltávolította abból az intézményből, a Koltói Anna baleseti kórházból, amelynek létrehozásában oly sok gonddal, lelkesedéssel és szakértelemmel működött közre. Csak a II. világháború után, annak befejeztével került abba a helyzetbe, hogy visszatérjen abba az intézetbe, amely anynyira szívéhez nőtt és lázas munkával kezdett neki az újjáépítés feladatainak, munkatársakat gyűjtött maga köré és csodálatra méltó energiával építette újjá az intézetet. 1947-ben, a nép állama méltó helyre állította, amikor a budapesti egyetemen sebészprofesszorrá nevezték ki. Ezt követően számos alkalommal élvezte kartársainak bizalmát, kik a Sebész Szakcsoport elnökévé választották, kormányzatunk elismerését, amikor a „Magyar Népköztársaság Érdemrend” V. fokozatával, a „Munka Érdemrend”-del, kiváló orvosi címmel tüntették ki és értékes munkásságát ismerte el a hazai tudományos világ, amikor az „Orvostudományok doktora” címet nyerte el, majd élete legvégén a „Korányi Sándor Társaság” elnökévé választotta. De nemcsak itthon, külföldön is értékelték és nagyra becsülték munkásságát, melynek eredményeképpen a Lipcsei Egyetem díszdoktorrá avatta, a Német Sebész Társaság levelező tagjává választotta. Szinte alig lehet felsorolni tisztségeit, amelyeket viselt s amelyeket sohasem tekintett csupán dekórumnak, hanem feladatoknak, amelyeket a magyar sebészet továbbfejlesztése és nemzetközi elismerése érdekében vállalt. Van valami filmszerű abban, ahogy most, gondolataimban felidézem Hedri Endre életét, múltját, amelyet számos alkalommal elbeszélni hallottam tőle. Ez az életpálya minden volt, csak nem nyugodalmas. Munkája területén minden volt inkább, sem mint kényelemben élő főnök. Az önmagával szemben támasztott követelmények, az emberi teljesítőképesség határáig terjedtek s ha munkatársaival türelmetlen is volt néha, ezt mindig enyhítette az, hogy ő maga fáradhatatlan volt a reá bízott betegek gyógyításában, ha csupán a remény szikrája kecsegtetett azzal, hogy egy emberélet megmenthető. Legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozott, hogy a betegekért érző aggodalma fölötte állt mindennek. Humanista volt, jó ember, akinek a sebészet eszköz volt csupán arra, hogy embertársait az orvostudomány legkonkrétabb eszközeivel, a sebészi beavatkozás módszereivel segítse. Ez a segítőképesség űzte, hajtotta a sokféle, gyakran szinte megoldhatatlannak tűnő sebészi feladatok vállalására is. Az élet legnehezebb pillanataiban is ember tudott maradni, akinek legfőbb törvénye a másikon való segítés volt. Magatartásának körvonalai akkor bontakoztak ki igazán, amikor a műtőasztal, vagy betegágy mellett állt. A betegekről való gondoskodás elkísérte mindenhova s ha távol is volt a klinikától, akkor is változatlanul kezében tartotta a gyógyító munka irányítását. Ez a fáradhatatlan buzgóság jellemezte őt oktatói munkájában is. Előadásait, amelyeket látszólag könnyedséggel adott elő, a legaprólékosabb, gondos és szorgalmas előkészítéssel építette fel. Ha tollat fogott, akkor az a szempont vezette, hogy tanítványainak, munkatársainak továbbadja egy tapasztalatokban gazdag sebészi élet tanulságait. S ha most, életútját felidézve visszagondolunk rá, azt kell mondanunk, nem hiába élt. Bár az orvos munkájának tárgya a romlandó test, mégis munkája halhatatlan azoknak az embereknek alkotásaiban, akiknek egészségét visszaadta. Hedri Endre hangját nem halljuk többé. Ő mégsem néma, mert azok az ajkak, amelyek oly sokszor szóltak hozzánk és oly sokszor hiába, most mikor elnémultak, kimondták a legfőbb igazságot: „az ember múlandó s csak alkotásaiban élhet örökké”. Bár kilobbant a lélek lángja és rombadőlt a test, Hedri Endre szelleme itt él köztünk, munkálkodik könyveinek betűjében, sok-sok tanítványának és számtalan gyógyult betegének mindennapos munkájában. Élete és munkássága jelentős része a szocialista magyar orvostannak s váratlan halála nagy vesztesége a magyar sebészetnek. Zsebők Zoltán dr.