Orvosi Hetilap, 1963. december (104. évfolyam, 48-52. szám)

1963-12-15 / 50. szám - Walsa Róbert: Az epilepsiás a közösségben

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 50. SZÁM, 1963. DECEMBER 15 Néphadsereg Egészségügyi Szolgálata Az epilepsias a közösségben Walsa Róbert dr. Az epilepsia (továbbiakban: e.) előfordulásá­nak gyakorisága, a­ betegséggel kapcsolatos isme­retek gyarapodása és az anticonvulsiv szerek fej­lesztése terén elért újabb eredmények indokolttá teszik az epilepsiás beteg (továbbiakban: e.-s) hely­zetének felülvizsgálását közösségi kapcsolatainak és magánéletének számos vonatkozásában. Az e. egy­felől korlátozza a beteget munka- és életkörülmé­nyeinek szabad megválasztásában, másfelől azon­ban csökkennek társadalmi kötelezettségei (pl. mentesül a katonai szolgálat alól, korlátozódhat büntetőjogi felelőssége stb.). Az e.-kérdés iránt megnyilvánuló mérsékelt érdeklődés (13, 43) következménye, hogy nem tu­datosultak eléggé az utóbbi évek therápiás sikerei és a végleges rohammentesség lehetősége. A beteg környezetében, de gyakran az egészségügyi ellá­tásban sem találkozik állapotának helyes szemlé­letével és a szükséges támogatással. Az egységes gondozási és kezelési elvek hiányában a korszerű therapiás próbálkozásokat ismételten keresztezi a therapiás tanácstalanság. A ma is általánosan használt, „klasszikus” el­nevezések, a morbus sacer és az epilepsia az elek­­trofiziológia korában időszerűtlen, de találó szim­bólumai a betegség szemléletének. Helytelen lenne természetesen az elnevezés jelentőségét eltúlozni, részben, mert az ajánlott újabb megjelölések [cerebrális görcsroham, görcskészség, görcsbetegség stb. (21)] sem fejezik ki kielégítően a betegség lé­nyegét, másrészt a cél valójában a diagnosztikai elkülönítés és a tennivalók meghatározása. A felvilágosítás hiánya az e.-sal szemben szá­mos vonatkozásban hátrányos elbánáshoz vezet, amit az Egyesült Államokban végzett közvélemény­kutatás számszerű adatai igazolnak (4). Jelentős szerepe van a közvélemény egészséges befolyásolá­sában a Lennox által alapított „League against Epilepsy”-nek, mely céljául tűzte ki, hogy harcol az e.-st a közösségben megillető helyért. Az e. gyakorisága Az e. népbetegség jellegét számos statisztikai érté­kelés támasztja alá. Háborúk után az össznépesség é­-s megbetegedésének aránya a 2—5%­-ot is meghalad­hatja (2). A megelőzésben jelentékeny szerepet tulaj­donítanak a szülészeti ellátásnak és a csecsemőkori betegségek kezelésének (43), ugyanakkor azonban az ipari és közlekedési balesetek számának növekedése a posttraumás e.-k szaporodásának kedvez. Abszolút ér­tékben az e.-ok számát az egyes szerzők Angliában 100 000—200 000 között (2), Franciaországban 80 000— 150 000 (16), a Német Szövetségi Köztársaságban 200 000 (25) jelölik meg. Konkrét adatokon alapuló becslések a magyarországi e.-sok számát 15 000—20 000-re teszik (1). Lennox és Gibbs szerint az egész Földön mintegy 10 millió e.-s él (24). Az élet folyamán epileptiform rohamot elszenve­dettek száma természetesen ennél jóval nagyobb és kb. az össznépesség 4—6%-át teszi ki (42), túlnyomó részüknél azonban kisszámú (esetleg csak egy) roham zajlik le, többnyire az első életévek folyamán. Ez a magyarázata annak a lényeges eltérésnek, ha az össz­­népességnél előforduló e­-s megbetegedés arányát ösz­­szehasonlítjuk az egyes korcsoportok e­-s betegeinek arányával. Az első életév folyamán 1000 csecsemő kö­zül 16-nál jelentkeztek epileptiform rohamok (ezek közül 10 az első életév végére meg is halt), az 5. életév betöltéséig a gyermekek 6—7°/6-ánál, 7­—14 éves gyer­mekeknél már csak 4'év-ben, «iskoláskorú« gyermekek­nél általában csupán 1,2%e-ben figyeltek meg rohamo­kat (43). Ha a csecsemő- és kisgyermekkori rohamok túlnyomó részéből nem is lesz a későbbiek folyamán fennmaradó e., infantilis convulsiv jelenségek az e.-ok 40%-ánál szerepelnek az anamnesztikus adatok között (3). A katonaköteles korba lépő ifjak közül 4,6— 4,8%n-nél volt manifest­e. (21), hazai tapasztalat sze­rint ez az arány mindössze 1,3%n volt (1). Az USA-ban a II. világháború folyamán minden 200 sorozottból egyet kellett e­­miatt elutasítani (19), a katonaköteles 145

Next