Orvosi Hetilap, 1964. május (105. évfolyam, 18-22. szám)

1964-05-03 / 18. szám - Soltész Lajos: A recanalisatio kérdése chronikus és akut verőérelzáródások esetén

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította :­ MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­5­7-beli Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. Munkatárs: PAPP MIKLÓS D­R. 105. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1964. MÁJUS 3 Budapesti Orvostudományi Egyetem, IV. Sebészeti Klinika (Igazgató: Kudász József dr.) A recanalisatio kérdése chronicus és acut verőérelzáródások esetén Soltész Lajos dr. Balassa János születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A keringés útjának teljes anatómiai helyreállí­tása az obliteralt arteria műtéti recanalisatiója út­ján a modern sebészet törekvéseinek egyik aktuális célkitűzése mind chronicus, mind acut verőérelzáró­dások esetén. Tisztában vagyunk vele, hogy ezen eljárásaink palliatív jellegűek, az alapbetegséget nem befolyásolják. Nem is egyedül álló eszközeink az obliteratio okozta ischaemia veszélyeinek elhárí­tására. Az elzáródott verőérszakasz átjárhatóságá­nak helyreállítása a keringés zavartalanságának biztosítására olyan megoldás, mely felé mindig tö­rekednünk kell. Mégsem folyamodunk mindig ehhez az eljáráshoz. Egyrészt nem minden esetben szükséges, hogy a keringés pályájának anatómiai értelemben vett reconstructioját erőszakoljuk, más­részt a műtétek javallati körét határozott feltételek erősen korlátozzák. I. A compensatio alapelvei verőérelzáródások után. A szervezet az ischaemia veszélyeinek elhárítá­sára kialakítja a collateralis keringés pályáját, me­lyen keresztül az esetek egy részében az elzáródás alatti tájékra annyi vért tud áramoltatni, amennyi elegendő a szövetek bizonyos mértékig korlátolt szükségletének ellátására (1. ábra). A spontán com­­pensatiónak megvannak a morphologiai és functio­nális feltételei. Ha egy régiót két vagy több arté­riás törzs lát el, s ezek közül egyik elzáródik, a töb­biek biztosítani tudják a tájék keringését. Maga­sabb elzáródás esetén (aorta bifurcatio, arteria iliaca, arteria subclavia, stb.), jól fejlett izomzat 52 dús érhálózatból kialakulhat olyan működőképes collateralis hálózat, mely elegendő vért szállíthat a peripheriára, és azt megmentheti az üszkösödéstől. E morphologiai feltételek csak akkor szolgálhatnak kielégítő compensatio alapjául, ha az érrendszer teljesen vagy viszonylag ép, és az elzáródás folya­matának a vasomotóriumra kifejtett hatása bizo­nyos mértéket nem lép túl. Acut emboliás verőér­elzáródás esetén az artériában fennakadt vérrög olyan intenzív regionális érspasmust válthat ki, mely megfelelő anatómiai adottságok mellett is megakadályozhatja functioképes collateralis kerin­gés kialakulását. Mind acut, mind chronicus verőérelzáródások esetén a következményeket morphologiai és func­tionalis tényezők együttesen szabják meg. A mo­dern neurovascularis szemlélet mind acut, mind chronicus verőérelzáródások esetén számol az ér­rendszer különböző mértékű spasmus készségével és az ebből ténylegesen származó különböző súlyos­­ságú spasmussal. A spontán compensatiora irányuló törekvéseket a vegetativumot, vasomotoriumot be­folyásoló neuro- és sympathicophlegicus hatású gyógyszerekkel, célzottan sympathicus blokádok­kal, sebészileg a sympathicus idegrendszeri műté­tekkel elő tudjuk segíteni. Ezekre az alapvető pathophysiologiás ismere­tekre épülnek az ischaemia veszélyeinek elhárítá­sára szolgáló therápiás lehetőségek, bármilyen obli­­teratióról van szó. A recanalisatiós műtétek feltéte­lei ebben a szemléletben másként határolhatók kö­rül az elzáródás pathophysiologiájának különböző­sége miatt chronicus és acut verőérelzáródásokban.

Next