Orvosi Hetilap, 1964. október (105. évfolyam, 40-43. szám)

1964-10-04 / 40. szám - Budvári Róbert - Horváth Dezső: A modern anaesthesiologia kockázatai

ORVOSI HETILAP 1875 tart szívmegállást. Az aetheres altatásban előfor­duló halálesetek aránya is 1:5000, a műtét közbeni szívmegállások pedig 1:2000—1:10 000 gyakoriság­ban fordulnak elő. Ezres sorozaton aluli esetekből nem tanácsos messzemenő következtetéseket le­vonni, mint pl. Albrecht (12) teszi, aki 93 esetéből levont következtetései alapján ajánlja nőgyógyá­szati műtétekben az 1 g-on felüli potenciált barbi­­turát-narkózist veszélytelen (!) eszköznek. A modern anaesthesia mechanikai jel­legű szövődményei közé főleg az altatógépek üze­meltetésével kapcsolatos komplikációk tartoznak. Ezeknek annyiféle lehetősége van, ahányféle gépet, vagy gázt használnak. Az Egyesült Államokban, ahol a cyclopropánt ma is kiterjedten alkalmaz­zák, ezzel az inhalációs narkotikummal évente átlag 100 műtőrobbanás történik 1—2 halálos ki­menetellel (13). Egy másik gépi szövődmény a gáz­palackoknak az altatógépbe való fordított bekötése, az oxigénpalackkal elcserélése. Az elmúlt években csak a tudomásunkra jutott esetek közül 2 gáz­palackcsere fordult elő hazai viszonylatban halálos kimenetellel! Ezek a gázpalackok pontos jelölésé­vel, szabvány-csatlakozók előírásával stb. elkerül­hetők lettek volna. Más gépi zavarok is előfordul­hatnak, ha pl. dinitrogénoxid magas víztartalma miatt az altatógép reduktorában pára csapódik le és ott megfagy (14). Az anaesthesia egyéb szövődményei rész­ben az endotrachealis narkózishoz szükséges intu­­bálással, részben az anaesthesia választott módsze­rétől függetlenül a beteg alkati adottságaival, fenn­álló betegségével kapcsolatosak. Helytelen sterili­zálás, gyors egymásutáni használat miatt az altató­gépen át fertőzések terjedhetnek. Az intubáláshoz hangszalagsérülés, légcsőnyálkahártya-gyulladás csatlakozhat. Ha a tubus kicsi, vagy vérrel, nyak­kal, gyomortartalommal, idegentesttel elzáródik: respiratoros acidosis, hypoxia, tüdőatelektázia és fulladás is felléphet. A gépi altatással szövődött heveny műtéti halálesetekben eléggé gyakori benc­seletként észleljük a tüdők kiterjedt légtelenedé­­sét, ezekkel egyidejűleg a szívben néha légembolia is kimutatható. Mindezek a gépi altatás sajátos mechanizmusából adódó szövődmények. Az anaesthesias kockázat egyéb tényezői A gyógyszeres, mechanikai és egyéb szövőd­ményeken felül növelik az anaesthesia kockázatát még azok a tényezők is, amelyek az anaesthesiolo­­gia fejlődési nehézségeiből, hazai átmeneti helyze­téből, szervezési hiányosságokból adódnak. A mo­dern anaesthesia térhódítását jellemezte, hogy a hazánkban a kis- és középműtétekben annyira kedvelt helyi érzéstelenítés aránya országos átlag­ban kevesebb mint felére, sokhelyütt ez alá csök­kent. 1942-ben a nagy sebészeti klinikákon még a sebészeti műtétek 86%-át helyi érzéstelenítésben végezték. 1963-ban az ország egyik legnagyobb vidéki kórházában viszont a műtéteknek már csak 18,4%-a történt helyi érzéstelenítésben (15). Mi­után a nagyműtétek száma nem nőhetett ilyen arányban, nyilvánvaló, hogy általában a kis- és középműtétek jelentős része történt gépi narkózis­ban. Egyik járási kórházunkban 1958-tól 1963-ig a nyílt kosaras altatásban végzett műtétek száma felére csökkent, az intubálásos gépi narkózisban végzett műtéteké pedig 3%-ról 13%-ra nőtt (16). (Érdemes megjegyezni, hogy itt az altatást az ösz­­szes narkózisoknak csak 58%-ában végezte orvos.) Az anaesthesiologia helyzete, nehézségei sok tekintetben emlékeztetnek a korszerű vérátömlesz­tés hazai megszervezésének időszakára az 50-es években. Annak idején az OVSZ megalakulása, a véradás megszervezése, a konzervvér átömlesztése teremtette lehetőségek láttán a vér iránti gyógyá­szati igények rohamosabban növekedtek, mint maga a transzfúziós szervezet. A kellő indikáció nélkül adott ún. „luxus”-transzfúzióknak számos visszahatása jelentkezett súlyos transzfúziós reak­ciók, halálos szövődmények formájában. Sokan nem értették meg, hogy a vérátömlesztés veszélyei és sterilitási követelményei miatt a műtéti beavat­kozással egyenértékű. Másutt a kezdeti igény a beavatkozással járó kockázat tudatosítása után a vérátömlesztéssel szembeni indokolatlan idegenke­déssé fajult. Az egyensúly csak a 8.300—39/1952. sz. ev. miniszteri utasítás — „Előírás a vérátömlesz­tés gyakorlati kiviteléhez” — megjelenése után kezdett helyreállni és vált a vérátömlesztés bizton­ságos therápiás eszközzé. Hasonlóképpen az anaes­thesiológia hazai megszervezése átmeneti helyzeté­nek főbb jellemzőit a következőkben összegezhet­jük. 1. A modern anaesthesiás módszerek biztonsá­gos alkalmazását gátolja, hogy hiány van még képzett szakemberekben, asszisztensekben, meg­bízható és kellő számú gépi berendezésekben. 1955 óta mindössze 85 orvos szerzett anaesthesiologus szakképesítést, az új anaesthesiás módszerek elsa­játítása az orvosok többségénél „autodidakta mó­don” történt. 2. A modern anaesthesiás módszerek, az ezek­kel elérhető műtéti eredmények iránti igény máris túlhaladta az adott lehetőségeket és ebből számos veszélyes aránytalanság keletkezett. Egyes helye­ken a képzett anaesthesiologus munkája felszerelés hiányában kihasználatlan maradt, másutt a gépi altatást anaesthesiologus asszisztensekre bízták. Így — paradox módon — a modern anaesthesia speciális orvosi szakismereteket igénylő módszerei­nek elterjedésével párhuzamosan csökkent az or­vosok által kivitelezett anaesthesiák száma. 3. A gépi altatás egyesekben hamis biztonság­­érzetet keltett, ezért ezen az erősen műszerezett szakterületen tartalékgépek, betegellenőrző, resus­­citatiós készülékek beszerzésére, készenlétben tar­tására, vagyis a jelentkező szövődmények elhárítá­sára nem fordítanak kellő gondot, vagy erre már nincs gazdasági lehetőség. 4. Nem készült még megfelelő szabályzat, elő­írás, amely megszabná az anaesthesiologusok jogait, kötelességeit, munkaköri határait, a gépi berende­

Next