Orvosi Hetilap, 1964. október (105. évfolyam, 40-43. szám)
1964-10-04 / 40. szám - Budvári Róbert - Horváth Dezső: A modern anaesthesiologia kockázatai
ORVOSI HETILAP 1875 tart szívmegállást. Az aetheres altatásban előforduló halálesetek aránya is 1:5000, a műtét közbeni szívmegállások pedig 1:2000—1:10 000 gyakoriságban fordulnak elő. Ezres sorozaton aluli esetekből nem tanácsos messzemenő következtetéseket levonni, mint pl. Albrecht (12) teszi, aki 93 esetéből levont következtetései alapján ajánlja nőgyógyászati műtétekben az 1 g-on felüli potenciált barbiturát-narkózist veszélytelen (!) eszköznek. A modern anaesthesia mechanikai jellegű szövődményei közé főleg az altatógépek üzemeltetésével kapcsolatos komplikációk tartoznak. Ezeknek annyiféle lehetősége van, ahányféle gépet, vagy gázt használnak. Az Egyesült Államokban, ahol a cyclopropánt ma is kiterjedten alkalmazzák, ezzel az inhalációs narkotikummal évente átlag 100 műtőrobbanás történik 1—2 halálos kimenetellel (13). Egy másik gépi szövődmény a gázpalackoknak az altatógépbe való fordított bekötése, az oxigénpalackkal elcserélése. Az elmúlt években csak a tudomásunkra jutott esetek közül 2 gázpalackcsere fordult elő hazai viszonylatban halálos kimenetellel! Ezek a gázpalackok pontos jelölésével, szabvány-csatlakozók előírásával stb. elkerülhetők lettek volna. Más gépi zavarok is előfordulhatnak, ha pl. dinitrogénoxid magas víztartalma miatt az altatógép reduktorában pára csapódik le és ott megfagy (14). Az anaesthesia egyéb szövődményei részben az endotrachealis narkózishoz szükséges intubálással, részben az anaesthesia választott módszerétől függetlenül a beteg alkati adottságaival, fennálló betegségével kapcsolatosak. Helytelen sterilizálás, gyors egymásutáni használat miatt az altatógépen át fertőzések terjedhetnek. Az intubáláshoz hangszalagsérülés, légcsőnyálkahártya-gyulladás csatlakozhat. Ha a tubus kicsi, vagy vérrel, nyakkal, gyomortartalommal, idegentesttel elzáródik: respiratoros acidosis, hypoxia, tüdőatelektázia és fulladás is felléphet. A gépi altatással szövődött heveny műtéti halálesetekben eléggé gyakori bencseletként észleljük a tüdők kiterjedt légtelenedését, ezekkel egyidejűleg a szívben néha légembolia is kimutatható. Mindezek a gépi altatás sajátos mechanizmusából adódó szövődmények. Az anaesthesias kockázat egyéb tényezői A gyógyszeres, mechanikai és egyéb szövődményeken felül növelik az anaesthesia kockázatát még azok a tényezők is, amelyek az anaesthesiologia fejlődési nehézségeiből, hazai átmeneti helyzetéből, szervezési hiányosságokból adódnak. A modern anaesthesia térhódítását jellemezte, hogy a hazánkban a kis- és középműtétekben annyira kedvelt helyi érzéstelenítés aránya országos átlagban kevesebb mint felére, sokhelyütt ez alá csökkent. 1942-ben a nagy sebészeti klinikákon még a sebészeti műtétek 86%-át helyi érzéstelenítésben végezték. 1963-ban az ország egyik legnagyobb vidéki kórházában viszont a műtéteknek már csak 18,4%-a történt helyi érzéstelenítésben (15). Miután a nagyműtétek száma nem nőhetett ilyen arányban, nyilvánvaló, hogy általában a kis- és középműtétek jelentős része történt gépi narkózisban. Egyik járási kórházunkban 1958-tól 1963-ig a nyílt kosaras altatásban végzett műtétek száma felére csökkent, az intubálásos gépi narkózisban végzett műtéteké pedig 3%-ról 13%-ra nőtt (16). (Érdemes megjegyezni, hogy itt az altatást az öszszes narkózisoknak csak 58%-ában végezte orvos.) Az anaesthesiologia helyzete, nehézségei sok tekintetben emlékeztetnek a korszerű vérátömlesztés hazai megszervezésének időszakára az 50-es években. Annak idején az OVSZ megalakulása, a véradás megszervezése, a konzervvér átömlesztése teremtette lehetőségek láttán a vér iránti gyógyászati igények rohamosabban növekedtek, mint maga a transzfúziós szervezet. A kellő indikáció nélkül adott ún. „luxus”-transzfúzióknak számos visszahatása jelentkezett súlyos transzfúziós reakciók, halálos szövődmények formájában. Sokan nem értették meg, hogy a vérátömlesztés veszélyei és sterilitási követelményei miatt a műtéti beavatkozással egyenértékű. Másutt a kezdeti igény a beavatkozással járó kockázat tudatosítása után a vérátömlesztéssel szembeni indokolatlan idegenkedéssé fajult. Az egyensúly csak a 8.300—39/1952. sz. ev. miniszteri utasítás — „Előírás a vérátömlesztés gyakorlati kiviteléhez” — megjelenése után kezdett helyreállni és vált a vérátömlesztés biztonságos therápiás eszközzé. Hasonlóképpen az anaesthesiológia hazai megszervezése átmeneti helyzetének főbb jellemzőit a következőkben összegezhetjük. 1. A modern anaesthesiás módszerek biztonságos alkalmazását gátolja, hogy hiány van még képzett szakemberekben, asszisztensekben, megbízható és kellő számú gépi berendezésekben. 1955 óta mindössze 85 orvos szerzett anaesthesiologus szakképesítést, az új anaesthesiás módszerek elsajátítása az orvosok többségénél „autodidakta módon” történt. 2. A modern anaesthesiás módszerek, az ezekkel elérhető műtéti eredmények iránti igény máris túlhaladta az adott lehetőségeket és ebből számos veszélyes aránytalanság keletkezett. Egyes helyeken a képzett anaesthesiologus munkája felszerelés hiányában kihasználatlan maradt, másutt a gépi altatást anaesthesiologus asszisztensekre bízták. Így — paradox módon — a modern anaesthesia speciális orvosi szakismereteket igénylő módszereinek elterjedésével párhuzamosan csökkent az orvosok által kivitelezett anaesthesiák száma. 3. A gépi altatás egyesekben hamis biztonságérzetet keltett, ezért ezen az erősen műszerezett szakterületen tartalékgépek, betegellenőrző, resuscitatiós készülékek beszerzésére, készenlétben tartására, vagyis a jelentkező szövődmények elhárítására nem fordítanak kellő gondot, vagy erre már nincs gazdasági lehetőség. 4. Nem készült még megfelelő szabályzat, előírás, amely megszabná az anaesthesiologusok jogait, kötelességeit, munkaköri határait, a gépi berende