Orvosi Hetilap, 1965. június (106. évfolyam, 23-26. szám)
1965-06-06 / 23. szám - Sós József: Gottsegen György (1906-1965)
r ORVOSI HETILAP. »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintend jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA alapítója: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN ! Szerkesztőbizottság: ^ 1 ALFÖLDY ZOLTÁN DR. « DARABOS PÁL DR. « FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. . LENART GYÖRGY DR. * SÓSJÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR . FORRAI JENŐ DP 106. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1965. JÚNIUS 6 Gottsegen György (1906-1965) Munkája tetőpontján egy kongresszusi nemzetközi sikert követő pihenőnapon váratlanul ragadta el a halál. Minden tragikus volta mellett tudós számára szinte dicső halál a legtermékenyebb munkásság idején kilépni az életből úgy, hogy az emberekben a nagyszerűség emléke marad róla. Gottsegen professzor így távozott körünkből május 7-én. 36 éves orvosi munkássága alatt változatos munkakörben fejlesztette ismereteit. Bécsi és párizsi medikusság után Wenckebach klinikáján kezdte orvosi és tudományos munkásságát, majd Darmstadtban és Ratiborban közkórházi orvos volt. Már ekkor, kezdő orvos korában kialakult belgyógyászati és ezen belül kardiológiai érdeklődése. 1931-ben tért haza és kórházi gyakorlat közben 1934-ben a pécsi egyetem honosította diplomáját. 26 éven át 4 kórházban dolgozott, a felszabadulás óta főorvosként. 1947-ben magántanárrá habitálta a budapesti orvoskar „A szíverek és vérképzőszervek funkcionális kórtana” tárgykörből. 1955-ben az orvostudományok kandidátusa és 1961-ben az orvostudományok doktora tudományos minősítést nyerte el. 1957-ben az akkor megszervezett Országos Kardiológiai Intézet igazgatójává, majd 1959- 67 ben az ezzel kapcsolatos IV. sz. Belgyógyászati Klinikára egyetemi tanárrá nevezték ki. Még 1924-ben a magyar Szociáldemokrata Párt tagja lett és a két munkáspárt egyesülésekor az MDP tagja. A Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének alapító tagja. 1963. eleje óta a Budapesti Orvostudományi Egyetem Szakszervezeti Bizottságának elnöke. Kormányelismerését jelenti a Köztársasági Érdemérem arany fokozatával történt kitüntetése (1948). Tudományos munkásságát 134 dolgozata és 2 könyve mutatja. Ebben kiemelkedő a keringésre vonatkozó munkásság, főleg a cardiorespiratorikus problémák iránti érdeklődés. Sokat foglalkozott a tüdővizenyő pathomechanizmusával és befolyásolásával. A strophantinhatás titrálására új módszert ajánlott. Az endocarditis lenta 461 hazai esetét dolgozta fel. Elmélyedt olyan részletkérdésekben, mint a vesebajos haematológiai elváltozások, a diabeteses coma leukocytosának mechanizmusa stb. Az egységes egész belgyógyászat iránti érdeklődését mutatja számos endokrinológiai, gastroenterológiai, anyagcsere- és légzőszervi betegségeket tárgyaló, részben kazuisztikus közleménye. Tudományos él