Orvosi Hetilap, 1966. január (107. évfolyam, 1-5. szám)
1966-01-02 / 1. szám - HORUS - A maya orvostudomány
1 33 T ORVOSI HETILAP mert ezek révén szerezhetünk objektív és pontos adatokat. Az ah-men, vagyis az orvos a papi hierarchia tagja volt. Tisztsége és tudása örökségül szállt rá. Landa püspök írásaiból tudjuk, hogy „az általuk tanított tudományok közé tartoztak az év beosztása, a napok ómenje, a jóslás módja, az események megjövendölése, a betegségek elleni orvosságok, az elmúlt korok története, az olvasás és az írás művészete.” Ez az összeállítás azt mutatja, hogy a maga orvosok az olvasáson, íráson és számoláson kívül történelmet, a mezőgazdasági ciklusok megállapításához szükséges időszámítást, csillagászatot és gyógyászatot tanultak. A kiképzés befejezése után az orvost az „Uo”hónapban tartott szertartások keretében ünnepélyesen felvették az orvosi közösségbe. A papok és az orvosok feleségeikkel együtt egyikük házában gyűltek össze és böjtöléssel készültek elő a „Pocam”-nak nevezett ünnepre. Miután kiűzték a gonosz szellemet, kibontották orvosságos csomagjaikat, amelyekben kis bálványokat és apró köveket tartottak és ezekkel sorsot vetettek. A szertartás az orvoslás isteneihez intézett imákkal fejeződött be. Röviddel a spanyol hódítás után néhány művelt maya pap megtanulta az európai írást és olyan irodalmat teremtett, amelyben a maya nyelvet latin betűkkel, fonetikusan írták, néhány különleges magánhangzótól eltekintve. Ezeket a könyveket a XVI. században írták. Később többen is lemásolták szövegüket, amelyek ,,Chilam Bálám” néven maradtak fenn, ami annyit jelent, hogy a „papokhoz tartozó”. Egyébként felfedezési helyük szerint jelölik meg őket, pl. Chumayel-, Ixil-, Calkini-féle Chilam Bálám. Eredetileg 18 ilyen könyv volt yucatec maya nyelven, azonban csak kevés maradt az utókorra belőlük. Ezenkívül még két könyv van még, quiché maya nyelven, egyikük a „Popul Vuh”. Valamennyit áttanulmányozták már orvostudományi anyagukra nézve és néhány közülük valóban tartalmaz botanikai orvosi anyagot, valamint recepteket, amelyek még ma is népszerűek a maga vidékén. A mayák a betegség fogalmát mindig vallási és erkölcsi képzetekhez kapcsolták. Ősi szövegeikben ismételten találunk utalásokat arra a hiedelmükre, hogy szexuális túlkapások, a bűn és az engedetlenség felelősek a járványokért. A „Popul Vuh” azt állítja, hogy a betegségeket külső ellenséges cselekedetek, vagy a szemverés okozzák. Egy korai szöveg, a „Bacabok szertartásai” közel 50 orvosi varázsigét ismertet, amelyekkel az orvos-papok az isteneket hívták segítségül a betegek gyógyításához. A mayák bővebb anatómiai ismereteiket szükségszerűleg a mexikói invázió következtében szerezték, amikor az emberáldozat és a szív rituális kimetszése gyakoribbá vált. Egy bennszülött ferencrendi barát, Pedro Beltrán 1746-ban kiadott egy európai befolyástól mentes szótárat, amely a mayák 1. A Dresden Kódex egy részlete. A középső és az alsó kockában járványról szóló hieroglifák vannak 2. A Chumayel Chilam Bálám e részében vérhányás okozta halálról van szó