Orvosi Hetilap, 1966. január (107. évfolyam, 1-5. szám)

1966-01-02 / 1. szám - HORUS - A maya orvostudomány

1­ 33 T ORVOSI HETILAP mert ezek révén szerezhetünk objektív és pontos adatokat. Az ah-men, vagyis az orvos a papi hierarchia tagja volt. Tisztsége és tudása örökségül szállt rá. Landa püspök írásaiból tudjuk, hogy „az általuk tanított tudományok közé tartoztak az év beosztása, a napok ómenje, a jóslás módja, az események meg­jövendölése, a betegségek elleni orvosságok, az el­múlt korok története, az olvasás és az írás művé­szete.” Ez az összeállítás azt mutatja, hogy a maga orvosok az olvasáson, íráson és számoláson kívül történelmet, a mezőgazdasági ciklusok megállapí­tásához szükséges időszámítást, csillagászatot és gyógyászatot tanultak. A kiképzés befejezése után az orvost az „Uo”­hónapban tartott szertartások ke­retében ünnepélyesen felvették az orvosi közösség­be. A papok és az orvosok feleségeikkel együtt egyi­kük házában gyűltek össze és böjtöléssel készültek elő a „Pocam”-nak nevezett ünnepre. Miután ki­űzték a gonosz szellemet, kibontották orvosságos csomagjaikat, amelyekben kis bálványokat és apró köveket tartottak és ezekkel sorsot vetettek. A szer­tartás az orvoslás isteneihez intézett imákkal fejező­dött be. Röviddel a spanyol hódítás után néhány mű­velt maya pap megtanulta az európai írást és olyan irodalmat teremtett, amelyben a maya nyelvet la­tin betűkkel, fonetikusan írták, néhány különleges magánhangzótól eltekintve. Ezeket a könyveket a XVI. században írták. Később többen is lemásolták szövegüket, amelyek ,,Chilam Bálám” néven ma­radtak fenn, ami annyit jelent, hogy a „papokhoz tartozó”. Egyébként felfedezési helyük szerint je­lölik meg őket, pl. Chumayel-, Ixil-, Calkini-féle Chilam Bálám. Eredetileg 18 ilyen könyv volt yucatec­ maya nyelven, azonban csak kevés maradt az utókorra belőlük. Ezenkívül még két könyv van még, quiché maya nyelven, egyikük a „Popul Vuh”. Valamennyit áttanulmányozták már orvostudomá­nyi anyagukra nézve és néhány közülük valóban tartalmaz botanikai orvosi anyagot, valamint re­cepteket, amelyek még ma is népszerűek a maga vidékén. A mayák a betegség fogalmát mindig vallási és erkölcsi képzetekhez kapcsolták. Ősi szövegeik­ben ismételten találunk utalásokat arra a hiedel­mükre, hogy szexuális túlkapások, a bűn és az en­gedetlenség felelősek a járványokért. A „Popul Vuh” azt állítja, hogy a betegségeket külső ellen­séges cselekedetek, vagy a szemverés okozzák. Egy korai szöveg, a „Bacabok szertartásai” közel 50 or­vosi varázsigét ismertet, amelyekkel az orvos-pa­pok az isteneket hívták segítségül a betegek gyó­gyításához. A mayák bővebb anatómiai ismereteiket szük­­ségszerűleg a mexikói invázió következtében sze­rezték, amikor az emberáldozat és a szív rituális kimetszése gyakoribbá vált. Egy bennszülött fe­­rencrendi barát, Pedro Beltrán 1746-ban kiadott egy európai befolyástól mentes szótárat, amely a mayák 1. A Dresden Kódex egy részlete. A középső és az alsó kockában járványról szóló hieroglifák vannak 2. A Chumayel Chilam Bálám e részében vérhányás okozta halálról van szó

Next