Orvosi Hetilap, 1966. június (107. évfolyam, 23-26. szám)

1966-06-05 / 23. szám - Székács István: Bevezetés a molekuláris biológiába

76 . ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRB OH. LENART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.,FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM, 1966. JÚNIUS 5. Országos Közegészségügyi Intézet, Biokémiai és Izotóp Osztály Bevezetés a molekuláris biológiába" Székács István dr. I. A molekuláris biológia fogalma és tárgya Molekuláris biológián ma mindazon adatok és elméletek összességét értjük, amelynek alapján az élet­jelenségeket a bennük szereplő molekulák fizi­kai és kémiai sajátosságai alapján kívánják meg­magyarázni. A törekvés nem új, olyan idős, mint a biokémia és a biofizika, amelynek kezdettől fogva legjellemzőbb, legsajátosabb célja az volt, hogy az életjelenségekkel együttjáró kémiai és fizikai változásokat felderítse és így az életjelenségeket kémiai és fizikai folyamatok alapján értelmezze. Minthogy pedig a kémia és fizika, amióta modern természettudománnyá váltak, a vizs­gált jelenségeket az ionokban, atomokban, molekulák­ban végbemenő mennyiségi, minőségi és térbeli válto­zásokra vezetik vissza, természetes, hogy a biokémia és biofizika is kezdettől fogva az életjelenségeket ezek­kel a változásokkal hozta kapcsolatba. Pasteur, aki a mikrobiológia mellett a modern biokémia úttörője is volt, első munkájában a sztereo­kémia alapjait vetette meg. 1853-ban megállapította, hogy a jobbra forgató borkősav, szemben a balra for­gató változattal, azért erjeszthető el, „mert ennek a fermentációnak a fermentjei a jobbra forgató moleku­lában könnyebben táplálkoznak, mint a balra forga­tóban.” Néhány évtizeddel később, Emil Fischer az enzi­mek működésének fajlagosságát a reakcióban résztvevő molekulák sajátos térbeli elhelyezésében kereste, ami­kor híres hasonlatát — az enzimmolekula úgy ülik a szubsztrát-molekulába, mint a kulcs a zárba — kifej­tette. Paul Ehrlich zseniális oldal­lánc-elméletével az immunreakciók fajlagosságát ugyancsak a szterikus komplementaritásra vezette vissza. Utolsó példaként említem meg a szervezetben a szemipermeábilis hár­tyákon keresztül történő vándorlás elméletét, amely — jóllehet az utóbbi időben igen sok változáson ment ke­resztül — a vándorlás jelenségét a benne résztvevő ionok, atomok, molekulák nagyságára, alakjára, töltés­viszonyaira, esetleg egyéb fizikai-kémiai sajátosságaira vezeti vissza. Mi az oka annak, hogy ilyen előzmények után csak a közelmúltban jelentkezett egyre rendszere­sebben a „molekuláris biológia” elnevezés? A bio­kémia és biofizika módszertana az elmúlt néhány évtizedben ugrásszerűen fejlődött, aminek követ­keztében a tanulmányozható problémák száma óriási mértékben megnőtt és az új módszerek se­gítségével a problémák feldolgozása intenzívebb és mélyebb lehetett, mint valaha. A módszertan és a problematika fejlődése, kölcsönhatásban egymás­sal, a biokémia és biofizika fejlődésének ütemét megnövelte. Az új elnevezést egyrészt a biokémiai, ill. biofizikai kutatás tárgyából folyó szükségesség, másrészt a kutatás korszerű módszertanából eredő, számos új lehetőség tette szükségszerűvé és indo­kolttá. A kutatás súlypontja a biokémia, ill. biofizika története folyamán többször változott. A fejlődés elején leltárszerűen ismerkedtek meg az élő szer­vezetet alkotó anyagok sajátosságaival, valamint mennyiségi viszonyaikkal. Az ezután következő pe­riódusban az érdeklődés középpontjában az a kér­dés állott, hogy az élet folyamán egy-egy vegyület milyen kémiai változásokon megy keresztül és ezek, az életfolyamatoktól elválaszthatatlan kémiai vál­tozások milyen energiaváltozások következményei, illetőleg, milyen energiaváltozásokat eredményez­nek. Ilyen előzmények után, szükségképpen felme­­ n Az Országos Közegészségügyi Intézetben 1964. okt. 13., 27., nov. 10. és 24-én, valamint a Honvédorvo­sok továbbképzésén tartott előadások rövidített válto­zata.

Next