Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)

1966-09-11 / 37. szám - Nász István: Újabb kísérletek a vírusok elnevezésére és osztályozására

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PA L D R. * FISCHER ANTAL DR * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR . SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D­R. • FORRAI JENŐ D­R. 107. ÉVFOLYAM 37. SZÁM, 1966. SZEPTEMBER 11. Budapesti Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet. Újabb kísérletek a vírusok elnevezésére és osztályozására Nász István dr. A víruskutatásnak az utóbbi évek folyamán tapasztalható rohamos fejlődése, a vírusok termé­szetének és szerkezetének területén is sok értékes ismeretanyagot hozott felszínre. Az új ismeretek felhalmozódása szükségessé teszi nemzetközileg el­fogadott vírusnomenclatúra és osztályozás létreho­zását, de egyben lehetőséget is teremt e nehéz prob­léma megközelítésére. A Mikrobiológiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége ebből a meggondolásból ki­indulva neves víruskutatókból hívott létre bizottsá­got azzal a feladattal, hogy tegyenek javaslatot e problémával kapcsolatban. E bizottság 1965. júliu­sában Párizsban gyűlt össze. Közleményünkben is­mertetni kívánjuk a Bizottság jelentését, előbb azonban röviden megadjuk azoknak az új ismere­teknek az összegezését is, amelyek alapját képezik az osztályozás és elnevezés lehetőségének és alátá­masztják és indokolják a bizottság javaslatait. Az Orvosi Hetilap hagyományaihoz híven nem csupán az általános és gyors tájékoztatás szempontjából tartjuk ezt fontosnak, hanem úgy gondoljuk, hogy a határterületi tudományágak művelése szempont­jából sem érdektelen a virológia területén elért leg­újabb eredmények közkinccsé tétele. A virion és szerkezete A jelenlegi felfogás szerint a vírusnak, mint abszolút sejtparazitának két megjelenési formája van: a virion és a vegetatív vírus. A virion a sej­ten kívüli, élet­jelenséget nem mutató, meghatáro­zott fizikai és kémiai szerkezettel rendelkező vírus­partikula, amely képes behatolni a fogékony sejtbe és megzavarja, átalakítja annak normális működé­sét és szerkezeti felépítését, azaz nem egyéb, mint infektív genetikus információ. A vegetatív vírus a gazdasejttel egyesült, sza­porodó vírus, amely a szaporodási ciklus meghatá- 1 ..........­rázott részében teljesen beolvad, beépül a fertőzött sejtbe, abban semmiféle eljárással nem mutatható ki, s közben úgy változtatja meg a sejt funkcióit, hogy az saját energiaforrásai és metabolitjai fel­használásával víruspartikulákat termel, mint a ví­rusfertőzés következtében létrejött új biológiai rendszer, amely élesen különbözik a normális sejt­től és a viriontól egyaránt. A vegetatív vírus csak részét képezi ennek az új biológiai rendszernek, a vírussal fertőzött sejtnek, és mint önálló mikroor­ganizmus nem létezik. A vírusok struktúrájával kapcsolatban egyik legalapvetőbb megállapítás az, hogy minden vírus egységes jellegű építőkövekből, alapelemekből épül fel, ezek az ún. szerkezeti egységek. Ezek lényegé­ben fehérjemolekulák, amelyek funkcionálisan egyenértékű, identikus és térbeli elhelyezkedésük­ben ekvivalens építő elemek és a nukleinsav magot magába foglaló fehérje burkot, a capsidot alkotják. A capsid és a nukleinsav együttesen alkotja a nuc­­leocapsidot, amelyet egyes esetekben még egy kü­lön külső burok vehet körül. A capsid maga szabá­lyos szerkezetű kristály, vagy csőszerű képződ­mény, és éppen a capsid felépítési szimmetriájától függően különböztetjük meg a vírusok két alapve­tő struktúrájú formáját, nevezetesen a helikális, ill. a kubtikális szimmetria szerint felépült vironokat. (Egyes bakteriophagok felépítésében — 1. az osztá­lyozásnál — mindkét szimmetria típus megtalálha­tó. Ez a kettős komplex vagy bináris szim­metria, amely az előbbi kettő alapelemeiből tevődik össze.) Helikális vírusok Helikális virionok esetében a szerkezeti egysé­gek egyenként épülnek össze a vírus-nukleinsav­­val, létrehozván a nucleocapsid szálat, amely má­sodlagos csavarulatokat képezve azt eredményezi.

Next