Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)
1966-09-11 / 37. szám - Nász István: Újabb kísérletek a vírusok elnevezésére és osztályozására
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PA L D R. * FISCHER ANTAL DR * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR . SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. • FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 37. SZÁM, 1966. SZEPTEMBER 11. Budapesti Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet. Újabb kísérletek a vírusok elnevezésére és osztályozására Nász István dr. A víruskutatásnak az utóbbi évek folyamán tapasztalható rohamos fejlődése, a vírusok természetének és szerkezetének területén is sok értékes ismeretanyagot hozott felszínre. Az új ismeretek felhalmozódása szükségessé teszi nemzetközileg elfogadott vírusnomenclatúra és osztályozás létrehozását, de egyben lehetőséget is teremt e nehéz probléma megközelítésére. A Mikrobiológiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége ebből a meggondolásból kiindulva neves víruskutatókból hívott létre bizottságot azzal a feladattal, hogy tegyenek javaslatot e problémával kapcsolatban. E bizottság 1965. júliusában Párizsban gyűlt össze. Közleményünkben ismertetni kívánjuk a Bizottság jelentését, előbb azonban röviden megadjuk azoknak az új ismereteknek az összegezését is, amelyek alapját képezik az osztályozás és elnevezés lehetőségének és alátámasztják és indokolják a bizottság javaslatait. Az Orvosi Hetilap hagyományaihoz híven nem csupán az általános és gyors tájékoztatás szempontjából tartjuk ezt fontosnak, hanem úgy gondoljuk, hogy a határterületi tudományágak művelése szempontjából sem érdektelen a virológia területén elért legújabb eredmények közkinccsé tétele. A virion és szerkezete A jelenlegi felfogás szerint a vírusnak, mint abszolút sejtparazitának két megjelenési formája van: a virion és a vegetatív vírus. A virion a sejten kívüli, életjelenséget nem mutató, meghatározott fizikai és kémiai szerkezettel rendelkező víruspartikula, amely képes behatolni a fogékony sejtbe és megzavarja, átalakítja annak normális működését és szerkezeti felépítését, azaz nem egyéb, mint infektív genetikus információ. A vegetatív vírus a gazdasejttel egyesült, szaporodó vírus, amely a szaporodási ciklus meghatá- 1 ..........rázott részében teljesen beolvad, beépül a fertőzött sejtbe, abban semmiféle eljárással nem mutatható ki, s közben úgy változtatja meg a sejt funkcióit, hogy az saját energiaforrásai és metabolitjai felhasználásával víruspartikulákat termel, mint a vírusfertőzés következtében létrejött új biológiai rendszer, amely élesen különbözik a normális sejttől és a viriontól egyaránt. A vegetatív vírus csak részét képezi ennek az új biológiai rendszernek, a vírussal fertőzött sejtnek, és mint önálló mikroorganizmus nem létezik. A vírusok struktúrájával kapcsolatban egyik legalapvetőbb megállapítás az, hogy minden vírus egységes jellegű építőkövekből, alapelemekből épül fel, ezek az ún. szerkezeti egységek. Ezek lényegében fehérjemolekulák, amelyek funkcionálisan egyenértékű, identikus és térbeli elhelyezkedésükben ekvivalens építő elemek és a nukleinsav magot magába foglaló fehérje burkot, a capsidot alkotják. A capsid és a nukleinsav együttesen alkotja a nucleocapsidot, amelyet egyes esetekben még egy külön külső burok vehet körül. A capsid maga szabályos szerkezetű kristály, vagy csőszerű képződmény, és éppen a capsid felépítési szimmetriájától függően különböztetjük meg a vírusok két alapvető struktúrájú formáját, nevezetesen a helikális, ill. a kubtikális szimmetria szerint felépült vironokat. (Egyes bakteriophagok felépítésében — 1. az osztályozásnál — mindkét szimmetria típus megtalálható. Ez a kettős komplex vagy bináris szimmetria, amely az előbbi kettő alapelemeiből tevődik össze.) Helikális vírusok Helikális virionok esetében a szerkezeti egységek egyenként épülnek össze a vírus-nukleinsavval, létrehozván a nucleocapsid szálat, amely másodlagos csavarulatokat képezve azt eredményezi.