Orvosi Hetilap, 1966. október (107. évfolyam, 40-44. szám)
1966-10-02 / 40. szám - Vereckei István: A nephropathiák steroid therápiájáról
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PÁL DR. • FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LÉNÁRT GYÖRGY DR * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1966. OKTÓBER 2. Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika (igazgató: Gömöri Pál dr.) A nephropathiák steroid therápiájáról Vereckei István dr. A steroidok therápiás effektusának magyarázata A szerzők többségének véleménye szerint (45, 47, 67) a steroidok a nephrosis pathogenetikai alapját befolyásolva hatnak; ez utóbbit kell tehát röviden áttekintenünk. A kiindulás közismerten a glomerulusok nagyfokú fehérjeáteresztése, akár a „genuin” nephrosis morphológiai bázisának tartott glomerulonephritis membranosa, akár más egyéb kórfolyamat hozta is azt létre. A proteinuriát hypoproteinaemia, illetve hyponkia, ezt pedig hypovolaemia kíséri (83). Erre alakul ki azután reactív történésként a fokozott aldosteron-secretio (51, 75). A skéregsteroidokon belül az aldosteron javára történő eltolódás relatív hypoglucocorticoidismushoz vezet; ennek folyománya a hypophysis compensatorikus jellegű fokozott ADH-secretiója. Ez utóbbiért azonban a plasmavolumen csökkenése direkte is felelős. A hyperaldosteronismusnak, illetve az ADH megnövekedett elválasztásának következménye az emelkedett tubularis só- és vízvisszaszívás (30). Ezek a közvetlen okai a nephroticus oedemának, nem feledkezve meg emellett arról sem, hogy a hyponkia a capillaris transsudatio fokozása révén — tehát más módon is — oedema felléptéhez vezet. Erre a pathogenetikai láncra — melynek szerepe egyébként távolról sem bizonyítható minden esetben a fenti egyértelműséggel — hatna ellentétes irányban a steroid kezelés, éspedig az alábbiak szerint részletezett utakon. 1. Biopsiás anyag elektronmikroszkópos vizsgálatának tanúsága szerint (62) a steroidok, a basalis membrana póruskaliberét szűkítve, a nephrosis syndroma morphológiai lényegére hatnak gyógyítólag. Más oldalról szerzett tapasztalatok is alátámasztják ezt. Előzetes steroid kezelés után alkalmazva plasmainfusiót, sokkal inkább az érpályán belül marad a beadott fehérje (39, 77), mint anélkül. A steroid medicatio hiányában ugyanis gyorsabban kiürül a kórosan tág pórusú glomerulusokon keresztül. 2. Steroidok adásával helyreállítható a normális glucocorticoid-aldosteron arány is, mely a fentiekben vázolt módon az utóbbi javára tolódott el. Mindez a compensatorikus ADH-secretio fékezését is szolgálja (38). 3. Egyéb adatok, miszerint eleve mellékvesekéreggyengeség (12) volna a nephrosis syndroma kialakulásának és egyszersmind a kedvező steroid effektusnak a magyarázata, a közelebbi analysist Farnsworth (22), majd Luetscher (44) 1950-ben a nephrosis syndroma ACTH-val, illetve cortisonnal megkísérelt kezelése kapcsán biztató eredményekről számoltak be. E közléseket követő nagyszámú utánvizsgálat nem korlátozódott csupán a nephrosis syndromára, hanem kiterjedt a nephritis csoport szinte valamennyi kórformájára is. A kezdeti nagy emtusiasmust (5, 29, 74) a számos részleges vagy éppen teljes balsiker láttán egyeseknél szinte azonnal (31), másoknál valamivel később (81) több-kevesebb tartózkodás váltotta fel. Ez nemcsak a mindig is (78) némi szkepszissel kezelt nephritises kórképeket érintette (45), hanem némely szerzőnél a nephrosis tünetegyüttesére is vonatkozott (80), melynek steroid therápiája pedig időközben általánosan bevezetetté vált. E therápia helyének, legcélszerűbb alkalmazási módjának, mindenekelőtt pedig értékének keresése ma is időszerű és az előzőkben érintett — nem ritkán tapasztalható — szélsőséges álláspontok miatt különösképpen indokolt. Jelen munkánkban mi magunk is ezt a célt szolgáljuk, az irodalmi adatok és saját megfigyeléseink feldolgozásán keresztül. Nephrosis syndroma