Orvosi Hetilap, 1967. február (108. évfolyam, 6-9. szám)
1967-02-05 / 6. szám - Joós László - Péró Csaba: Az arteria subclavia deriváló hatása aortaív syndromában
ORVOSI HETILAP Az eret szűkítő képlet aránylag sejtszegény kötőszövet. Van benne néhány hajszálér, de ezek közül csak kevés nyiroksejt, vándorsejt és egy-egy rozsdabarna pigmentet tartalmazó phagocyta található. Láthatók még elastoblastok és vékony elasticus rostok. A média szerkezete lényegében megtartott, noha rugalmas rostok felrostozódása és rögös szétesése hellyel-közzel megfigyelhető benne. Az aortaív syndroma hazánkban közismert tankönyvi adat (Baló, Petrányi), Gottsegen és Szám, továbbá Urai 1955-ben megjelent közlései révén vált a betegség nálunk szélesebb körben ismertté. A Pathológus Szakcsoportban Soltész és Kendrey biopsiával igazolt esete keltett feltűnést. Jelinek, Littmann, Sülé, Földi és Máté hosszú éveken át megfigyelt betegében gümőkór kapcsán fellépett allergiás reactióként alakult ki az érelzáródás. Fábián hét éven át észlelt betege vérbajos volt. Külföldi irodalomból idézzük Joób közleményét, Ross és McKusick gyűjtőmunkáját, továbbá Shperling közlését, mely szerint a kórfolyamat a Winiwarter-betegséggel rokon. Fridman szerint allergiás és meteorológiai factorok szerepelnek a pathogenesisben, Hirsch, Alkat és Basu a betegséget a collagenesisok közé sorolják. Soltész, Szabó és Böröcz 1958-ban megjelent dolgozata a mi észlelésünkkel kapcsolatban azért jelentős, mert bizonyítja, hogy a betegség nemcsak fiatalokon fordul elő, és mert a collateralis keringés fontosságát hangsúlyozza. Egyik betegükön az arteria anonyma, a jobb arteria carotis communis és arteria subclavia kezdeti szakaszának resectiója után a tünetek lényeges, tartós javulását érték el. Gáspár és Nagy is kimutatták, hogy az artéria subclaviák a collateralisokból is terődnek. Weinstein pedig jellemzőnek tartja, hogy a szemben a vér odafolyás csökkent. A mi vizsgálatunk a betegség aetiológiája szempontjából semmitmondó. Nem is az aortaív ágainak helyi elváltozásával, hanem ezeknek az agyi vérkeringésre gyakorolt hatásával akarunk foglalkozni. Boncoláskor ugyanis a hidat egészében puhábbnak találtuk. Különösen mellső és középső harmadának állománya lágyult el, vízsugárral könnyen kimosható, és itt benne, a középvonalban és attól balra terjedően vérzést is észlelünk (2. kép). Az arteria basilaris, vertebralisok, de a többi agyi osztóér, gyűjtőerek, sinusok szabadok, elzáródva nincsenek. A hídon kívül még a jobb thalamus hátulsó végében találtunk 5 milliméter átmérőjű lágyulást. A lágyulások területében az agyszövet kioldódását, idegsejtek elhalását, részben pontszerű, részben összefolyó vérzéseket találtunk. A kisagyban anaxyás sejtbetegség volt. A cerebrovascularis insufficientia az aortaív syndroma lényegéhez tartozik. Sok szerző leírja ezt, de kitér magyarázata elől. Még leginkább érthető volna az agykeringés elégtelensége a carotisokat vagy vertebralisokat, esetleg több eret elzáró folyamat esetén. Miért vannak azonban központi idegrendszeri tünetek akkor is, mikor az agyi erek nincsenek sem elzáródva, sem megszűkülve? Ilyenkor — jobb híján — az agyi erek görcsét szokás emlegetni, mint a visualis és statoacusticus claudicatio okát. A cerebralis angiospasmus azonban aortaív syndromában tárgyilagosan igazolva nincs. Több 3. kép: „Subclavian steal effect”. Aortaív syndromában az arteria subclavia kezdeti szakasza megszűkül, a véráramlás az arteria vertebralisban megfordul, és a beteg oldalon az arteria subclavia az agy vérét ellopja 2. kép. A híd infarctusa aortaív syndromában az arteria subclavia deriváló hatása miatt 245