Orvosi Hetilap, 1967. május (108. évfolyam, 19-22. szám)
1967-05-21 / 21. szám - HORUS - Popper Péter: In memoriam P. Liebermann Lucy dr.
ORVOSI HETILAP lamint számos különös érdekességű kórképpel foglalkozott. Hosszú éveken át szerkesztője volt a Bőrgyógyászati és Venerológiai Szemlének. Láttuk fiatal orvoskorát, megélését kiemelkedő tudású dermatológussá. Figyelhettük, hogy nagy orvossá vált egyénisége miként kristályosodott ki a tudomány szolgálatában. Fáradhatatlan, szakadatlan tevékenysége, tanulása, olvasása mindennek, újabb és újabb ismeretek hajszolása, talán öntudatlan megérzése volt annak, hogy már nincs sok ideje. Mint mindenkinek az élet folyamán, voltak jó és borús napjai, a jókat tompított, csendes örömmel vette, a borúsakat stoikus bölcsességgel, fokozott munkával derítette. Nagy műveltsége, nyelvtudása, világismerete, kongresszusokon való reprezentatív szereplései, külföldi klinikákon szerzett tapasztalatai oly sajátságai, képességei voltak, amelyek értéket jelentettek nemcsak a klinikának, de a magyar orvostudománynak is. Munkában és tudásvágyban parázslótt, égett; elmúlásában kel útra egyéniségének, nagy kvalitásainak emléke kortársai tudatában. Minden ember annyi volt életében, amilyen űrt hagy maga után. Nékám Lajos nemcsak családjában, hanem munkahelyén és barátai körében is nagy űrt hagyott maga után. Búcsúznak tőle a klinika, az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézet, a magyar dermatológusok, mindazok, akik becsülték, szerették és őszintén gyászolják. Még sokat fogunk búcsúzni gondolatban is, magam különösen, aki gyerekkora óta ismertem, láttam állandó törekvését a jóra, és akinek húsz évig kiváló, hűséges munkatársa volt, egyik pilléreként a budapesti bőrklinikának. Ilyen volt, így marad meg emlékünkben. Földvári Ferenc dr. P. Liebermann Lucy dp. 1967. március 2-án, hosszú szenvedés után meghalt P. Liebermann Lucy pszichológus, a MTA tudományos munkatársa, a BOTE I. sz. Gyermekklinika Nevelési Tanácsadó részlegének vezetője, a Magyar Pszichológiai Tudományos Társaság Módszertani Szekciójának elnöke. Életének több mint 40 esztendejét szentelte a klinikai pszichológiának. Gyógyító és tudományos munkásságát 1926-ban, a mai Orvostovábbképző Intézet neurológiai osztályán Richter Hugó dr. vezetése alatt kezdte meg. A különböző mozgászavarok gyógyításával foglalkozott, különös tekintettel az ataxiások járástanítására. Ezután a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyógy- és Kórtani Laboratóriumában dolgozott Szondi Lipót dr. mellett. Kutatási témája a dadogok összehasonlító mozgás- és pszichológiai vizsgálata volt. Ugyanezen idő alatt gyógyító munkát végzett a Beszédhibások Állami Intézetében is. 1938 óta dolgozott az 1. sz. Gyermekklinikán, ahol ő szervezte meg a Nevelési Tanácsadó rendelést, amelynek haláláig vezetője volt. Tevékenysége során a rendelés az ország egyik legnagyobb klinikai pszichológiai osztályává épült ki. Emellett 1945 től 1948-ig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a mozgástherápia tanára, és a Testnevelési Főiskola előadója volt. Az I. sz. Gyermekklinika Nevelési Tanácsadó részlegén dolgozva a klinika igazgatója, Gegesi Kis Pál dr. akadémikus irányításával olyan korszerű fejlődéslélektani szemléleten alapuló iskola bontakozott ki, amelynek alapelve az emberi személyiség komplex — szomatikus, pszichés és környezeti determinánsok által megalapozott — szemlélete volt E szemlélet gyakorlati megvalósításaképpen illeszkedett be osztálya a klinika szervezetébe. A osztályon a legkorszerűbb team-munkát valósította meg, gyermekorvosok, pszichiáterek, pszichológusok, gyógypedagógusok és szociális gondozónők részvételével. Mind a pszichodiagnosztika, mind a pszichotherapia területén több originális eredmény ért el, amelyek közül kiemeljük a családi csoport therapia elméleti és módszertani problémáinak kidolgozását. Ez a gyakorlatba való átültetését jelentette annak a felismerésnek, hogy a gyermek személyes környezetével strukturált egységet alkot , ezért a beteg gyermek pszichotherápiája egyben mindig a környezet therápiáját is kell jelentse. Tudományos munkásságát 54 közlemény és egy monográfia jelzi, amelynek társszerzője volt. E utóbbi: Gegesi Kis Pál—P. Liebermann Lucy: „Személyiségzavarok gyermekkorban” közel 30 éves klinikai pszichológusi munka kazuisztikai anyaga alapján foglalja össze azt a személyiséglélektani, pszichodiagnosztikai és therápiás elméletet és gyakorlati methodikát, amelynek alapján a Nevelési Tanácsadó részleg dolgozik. Ez a monográfia a haza irodalomban hosszú idő óta fennálló súlyos hiány pótolt. Életművében jelentős helyet foglalt el az oktató munka. Rendszeresen tartott előadásokat és gyakorlatokat a gyermekgyógyászati kollégium keretén belül a medikusoknak, képezte azokat az orvosokat, akik a klinikán szerezték meg gyermekorvos szakképesítésüket. Az ELTE pszichológia szaka hallgatói részére ő tartotta a gyermekpszichodiagnosztikai szakkollégiumot. Mindvégig fáradhatatlan szervezője volt a magyar gyermekvédelemnek és a hazai pszichológia kutatásoknak. Tagja volt fennállása alatt az Országos Gyermek- és Ifjúságvédelmi Tanácsnak. Alapító tagja volt a Magyar Pszichológiai Tudományo Társaságnak, vezette annak módszertani szekciója Szakmai körökben emlékezetesek maradna azok az éveken át megtartott kazuisztikai szemináriumok, amelyen orvosok, pszichológusok és pedagógusok vitatták meg diagnosztikai és therápiás nehézségeiket, számos elméleti problémát dolgoztak fel. Emberi magatartásának korrektsége, megalkuvás nélküli humanizmusa, a tudományos és gyógyító munkában megmutatkozó ragyogó lényeglé tása, állandó segítőkészsége egész életükre szól példaként marad meg tanítványai emlékezetébe! Popper Péte