Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)
1968-12-15 / 50. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK
Egészségügyi szervezéstudomány A szociálhygiene és az eü. szervezés szerepe, helye és feladatai az orvosképzés általános rendszerében. V. V. Jermakov ((Moszkva): Szovjetskoje zdravoohranyenyije. 1968. 27, 3, 6—11. A szovjet orvosképzés alapelveit a következőkben látja: 1. Tekintettel arra, hogy a profilaktikus feladatok realizálásában és a lakosság gondozásában a poliklinikáké a vezető szerep, a szovjet orvos első legfontosabb feladata a poliklinikákon alkalmazott diagnosztikus és therápiás eljárások elsajátítása. Különös figyelmet kell fordítani az olyan megbetegedésekre, mint a szív-érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok, a tbc, a vírusos megbetegedések. 2. A profilaktikus feladatok előtérbe történő kerülésével az orvos figyelmének fokozottabb mértékben kell kiterjednie a gyakorlatilag egészséges lakosságra, tudnia kell megragadni és megelőzni a kezdődő kóros elváltozásokat, különös figyelmet fordítva a hygiénére. 3. A beteg állapotának megítélésénél és a gyógyító-megelőző rendszabályok alkalmazásánál az orvosnak feltétlenül figyelembe kell venni a beteg foglalkozását, munka- és életkörülményeit. A munkaképesség fokának a megállapítása terén az orvosnak rendelkeznie kell a szükséges ismeretekkel. 4. Az orvos az első személy, aki a környezet, a munkakörülmények károsító hatását észleli. Ez természetesen kötelezettségeket is jelent. Vonatkozik ez mindenekelőtt az eü. pontok orvosaira, a városi és falusi körzeti orvosokra, az üzemorvosokra és az iskolaorvosokra. 5. Különös fontosságot kell az orvosi munkában tulajdonítani a táplálkozástannak, a gyógytornának és a sportnak. Tekintettel arra, hogy az üdülésnek a fontossága ugyancsak közismert, ezért az orvosnak jártasnak kell lennie a klimatológiai kérdésekben is, ismernie kell az egyes gyógyhelyek javallatait. 6. A profilaktikus feladatok szerves része az eü. felvilágosítás; az orvosnak jól kell ismernie ezek formáit és módszereit. 7. Az effektív prophylaxis nélkülözhetetlen előfeltétele az eü. szervezés és az eü. gazdaságtan tanításának az ismerete. Az orvosnak nemcsak a szovjet, hanem — a szakirodalom alapján — a külföldön szerzett tapasztalatokra, újabb ismeretekre is szüksége van. A szerző ezeknek az alapelveknek a megállapításakor abból indul ki, hogy az orvos — és így az orvosképzés — feladatai az adott társadalmi fejlődési foktól függően változnak; az említett alapelvek a jelen, ill. a közeljövő várható társadalmi szituációjára vonatkoznak. Ezeknek az alapelveknek a felsorolásából jól látható a szociálhygiene és az eü. szervezéstudomány nagy fontossága. E két tudomány egyébként szoros kapcsolatban van egymással; a szociálhygienét az eü. szervezés elméleti alapjának tartja. A szociálhygiene, miként a múltban, jelenleg is a külső környezetnek a lakosság különféle csoportjainak egészségére gyakorolt hatását tanulmányozza. A szociálhygiene orvostudományi-társadalomtudományi jellegű tudomány, amennyiben vizsgálatának tárgyát az orvostudománytól, a vizsgálat alapvető módszereit, a céljait és a feladatait pedig a szociológiától veszi. Mindezeknek a figyelembe vételével tárgyalja az orvosképzésben a szociálhygiene és az eü. szervezés oktatásának a kérdéseit. Talán ismeretes, hogy a szovjet orvostudományi egyetemeken (intézetekben) különféle fakultások vannak: általános gyógyászati, pediatriai, közegészségtani-hygienés fakultás stb. Ezeken a fakultásokon a szociálhygiene és az eü. szervezés oktatása eltérő óraszámot kap. Úgy véli, hogy a közegészségügyi-hygienés fakultáson az eü. szervezés és a szociálhygiene oktatására biztosított óraszám elegendő: 60 óra előadás és 120 óra gyakorlati foglalkozás. Ezzel szemben az általános gyógyászati és a pediátriai fakultáson a 32 óra előadást és a 60 óra gyakorlati foglalkozást elégtelennek tartja. Ennek ellenére e tárgyak előadásának kiszélesítését elsősorban nem az óraszám növelésében látja, hanem abban, hogy a klinikai tárgyak oktatásában a szociálhygiene és az eü.szervezés aspektusa kidomborodjék. Ezen a téren a Moszkvai „Szecsenov” Orvostudományi Egyetem már rendelkezik tapasztalatokkal. Rámutat azonban arra, hogy ez nem könnyű, hanem meglehetősen bonyolult feladat. Nemcsak a klinikákat vonják be a szociálhygiene és az eü.szervezés fontosságának a kidomborításába, e tantárgyak speciális kérdéseinek az oktatásába, hanem a filozófia és a politikai gazdaságtan tanszékeit is. Komoly fogyatékosságnak tartja, hogy a Batkisz-Lekajev tollából megjelent tankönyv már elavult (eü. szervezés), szociálhygienéből pedig egyáltalán nincs is tankönyv. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy egyes tanszékek előadásait adják ki. Fontos lenne az egyes tanszékek közötti kapcsolat kiépítése is, de ezen a téren még vannak hibák. Sürgeti, hogy az össz-szövetségi Szociálhygienés és Eü. Szervezés „Szemasko” Intézete nagyobb segítséget nyújtson az orvosi egyetemek megfelelő tanszékeinek, örül annak, hogy az utóbbi időben a SzU-ban megnövekedett a szociológiai, szociálhygienés, eü. gazdaságtani és filozófiai jellegű közlemények száma, mivel ezek elősegítik az orvosképzést. Végezetül e tárgyak előadóinak továbbképzésére hívja fel a figyelmet. Hiányosságnak tartja, hogy e tanszék dolgozói között igen kevés a tudományos fokozattal rendelkezők száma. Jelenleg azonban jóformán minden téren kedvezőek a feltételek az eü. szervezés és a szociálhygiene oktatására és e tudományok további fejlesztésére. Varga János dr. ☆ A szociálhygiene néhány metodológiai kérdése. G. I. Caregorodcev prof. (Moszkva). Szovjetszkoje zdravoohranyenyije. 1968, 27, 4, 8— 12. A közlemény szerzője a filozófiai tudományok doktora, a filozófia és az orvostudomány általános elméleti kérdéseinek kitűnő szakértője. E közlemény szépen példázza, hogy elméleti kérdésekben az orvostudománynak is „jól jön egy filozófus”, s a cikket olvasva látjuk is ennek értékét. A tudományok differenciációját és integrációját a modern tudományok általános törvényszerűségének tartja. Ha ennek a törvényszerűségnek csak az egyik oldala jutna túlsúlyba, károkat okozna a tudománynak. Jelenleg van ilyen veszély a hygiene terén is, amely maga is differenciálódik. Sosem szabad azonban arról elfeledkezni, hogy a hygiene tudományágazatainak stratégiai céljai azonosak, s csupán e cél megvalósítására irányuló taktikai módszerekben különböznek egymástól. Míg az orvosi tudományok (sebészet, belgyógyászat stb.) az egyes betegségek konkrét aetiológiai tényezőit, pathogenetikus mechanizmusait, diagnosztikájukat, therápiájukat és prophylaxisukat tanulmányozzák, addig a szociálhygiene feladata a lakosság egészségi állapota és a társadalmi lét közötti összefüggések, ezek törvényszerűségeinek a tanulmányozása. A SzU-ban még nem is olyan régen sokan nem sokra értékelték a szociálhygienét, sőt voltak olyanok is, akik tagadták létjogosultságát Érvük a következő volt: ha a szociálhygiene feladata az, hogy a társadalmi létnek a lakosság eü.állapotára történő befolyását tanulmányozza, akkor ennek csak az osztálytársadalmakban (a kapitalizmusban) van létjogosultsága, a szocializmusban azonban nincs, mivel ORVOSI HETILAP 2785