Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)

1968-12-15 / 50. szám - FOLYÓIRATREFERÁTUMOK

Egészségügyi szervezéstudomány A szociálhygiene és az eü. szerve­zés szerepe, helye és feladatai az orvosképzés általános rendszeré­ben. V. V. Jermakov ((Moszkva): Szovjets­koje zdravoohranyenyije. 1968. 27, 3, 6—11. A szovjet orvosképzés alapelveit a következőkben látja: 1. Tekintettel arra, hogy a pro­­filaktikus feladatok realizálásában és a lakosság gondozásában a poli­­klinikáké a vezető szerep, a szov­jet orvos első legfontosabb felada­ta a poliklinikákon alkalmazott diagnosztikus és therápiás eljárá­sok elsajátítása. Különös figyelmet kell fordítani az olyan megbetege­désekre, mint a szív-érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daga­natok, a tbc, a vírusos megbetege­dések. 2. A profilaktikus feladatok elő­térbe történő kerülésével az orvos figyelmének fokozottabb mérték­ben kell kiterjednie a gyakorlatilag egészséges lakosságra, tudnia kell megragadni és megelőzni a kezdő­dő kóros elváltozásokat, különös figyelmet fordítva a hygiénére. 3. A beteg állapotának megítélé­sénél és a gyógyító-megelőző rend­szabályok alkalmazásánál az orvos­nak feltétlenül figyelembe kell venni a beteg foglalkozását, mun­ka- és életkörülményeit. A munka­­képesség fokának a megállapítása terén az orvosnak rendelkeznie kell a szükséges ismeretekkel. 4. Az orvos az első személy, aki a környezet, a munkakörülmények károsító hatását észleli. Ez termé­szetesen kötelezettségeket is jelent. Vonatkozik ez mindenekelőtt az eü. pontok orvosaira, a városi és falusi körzeti orvosokra, az üzemorvosok­ra és az iskolaorvosokra. 5. Különös fontosságot kell az orvosi munkában tulajdonítani a táplálkozástannak, a gyógytorná­nak és a sportnak. Tekintettel ar­ra, hogy az üdülésnek a fontossá­ga ugyancsak közismert, ezért az orvosnak jártasnak kell lennie a klimatológiai kérdésekben is, is­mernie kell az egyes gyógyhelyek javallatait. 6. A profilaktikus feladatok szer­ves része az eü. felvilágosítás; az orvosnak jól kell ismernie ezek formáit és módszereit. 7. Az effektív prophylaxis nélkü­lözhetetlen előfeltétele az eü. szer­vezés és az eü. gazdaságtan taní­tásának az ismerete. Az orvosnak nemcsak a szovjet, hanem — a szakirodalom alapján — a külföl­dön szerzett tapasztalatokra, újabb ismeretekre is szüksége van. A szerző ezeknek az alapelvek­nek a megállapításakor abból in­dul ki, hogy az orvos — és így az orvosképzés — feladatai az adott társadalmi fejlődési foktól függően változnak; az említett alapelvek a jelen, ill. a közeljövő várható tár­sadalmi szituációjára vonatkoznak. Ezeknek az alapelveknek a fel­sorolásából jól látható a szociálhy­­giene és az eü. szervezéstudomány nagy fontossága. E két tudomány egyébként szoros kapcsolatban van egymással; a szociálhygienét az eü. szervezés elméleti alapjának tartja. A szociálhygiene, miként a múlt­ban, jelenleg is a külső környezet­nek a lakosság különféle csoport­jainak egészségére gyakorolt ha­tását tanulmányozza. A szociálhy­giene orvostudományi-társadalom­tudományi jellegű tudomány, amennyiben vizsgálatának tárgyát az orvostudománytól, a vizsgálat alapvető módszereit, a céljait és a feladatait pedig a szociológiától veszi. Mindezeknek a figyelembe véte­lével tárgyalja az orvosképzésben a szociálhygiene és az eü. szerve­zés oktatásának a kérdéseit. Talán ismeretes, hogy a szovjet orvostudományi egyetemeken (in­tézetekben) különféle fakultások vannak: általános gyógyászati, pe­­diatriai, közegészségtani-hygienés fakultás stb. Ezeken a fakultáso­kon a szociálhygiene és az eü. szer­vezés oktatása eltérő óraszámot kap. Úgy véli, hogy a közegészség­­ügyi-hygienés fakultáson az eü. szervezés és a szociálhygiene okta­tására biztosított óraszám elegen­dő: 60 óra előadás és 120 óra gya­korlati foglalkozás. Ezzel szemben az általános gyógyászati és a pe­­diátriai fakultáson a 32 óra elő­adást és a 60 óra gyakorlati foglal­kozást elégtelennek tartja. Ennek ellenére e tárgyak előadásának ki­­szélesítését elsősorban nem az óra­szám növelésében látja, hanem ab­ban, hogy a klinikai tárgyak okta­tásában a szociálhygiene és az eü.­szervezés aspektusa kidomborod­jék. Ezen a téren a Moszkvai „Sze­­csenov” Orvostudományi Egyetem már rendelkezik tapasztalatokkal. Rámutat azonban arra, hogy ez nem könnyű, hanem meglehetősen bonyolult feladat. Nemcsak a klinikákat vonják be a szociálhygiene és az eü.­szerve­zés fontosságának a kidomborításá­­ba, e tantárgyak speciális kérdései­nek az oktatásába, hanem a filo­zófia és a politikai gazdaságtan tanszékeit is. Komoly fogyatékosságnak tartja, hogy a Batkisz-Lekajev tollából megjelent tankönyv már elavult (eü. szervezés), szociálhygienéből pedig egyáltalán nincs is tankönyv. Ezen úgy próbálnak segíteni, hogy egyes tanszékek előadásait adják ki. Fontos lenne az egyes tanszé­kek közötti kapcsolat kiépítése is, de ezen a téren még vannak hi­bák. Sürgeti, hogy az össz-szövet­­ségi Szociálhygienés és Eü. Szerve­zés „Szemasko” Intézete nagyobb segítséget nyújtson az orvosi egye­temek megfelelő tanszékeinek, örül annak, hogy az utóbbi idő­ben a SzU-ban megnövekedett a szociológiai, szociálhygienés, eü. gazdaságtani és filozófiai jellegű közlemények száma, mivel ezek elősegítik az orvosképzést. Végezetül e tárgyak előadóinak továbbképzésére hívja fel a figyel­met. Hiányosságnak tartja, hogy e tanszék dolgozói között igen kevés a tudományos fokozattal rendelke­zők száma. Jelenleg azonban jófor­mán minden téren kedvezőek a feltételek az eü. szervezés és a szo­­ciálhygiene oktatására és e tudo­mányok további fejlesztésére. Varga János dr. ☆ A szociálhygiene néhány metodo­lógiai kérdése. G. I. Caregorodcev prof. (Moszkva). Szovjetszkoje zdravoohranyenyije. 1968, 27, 4, 8— 12. A közlemény szerzője a filozófiai tudományok doktora, a filozófia és az orvostudomány általános elmé­leti kérdéseinek kitűnő szakértője. E közlemény szépen példázza, hogy elméleti kérdésekben az orvostudo­mánynak is „jól jön egy filozófus”, s a cikket olvasva látjuk is ennek értékét. A tudományok differenciációját és integrációját a modern tudomá­nyok általános törvényszerűségé­nek tartja. Ha ennek a törvénysze­rűségnek csak az egyik oldala jut­na túlsúlyba, károkat okozna a tu­dománynak. Jelenleg van ilyen veszély a hygiene terén is, amely maga is differenciálódik. Sosem szabad azonban arról elfeledkezni, hogy a hygiene tudományágazatai­nak stratégiai céljai azonosak, s csupán e cél megvalósítására irá­nyuló taktikai módszerekben kü­lönböznek egymástól. Míg az orvosi tudományok (sebé­szet, belgyógyászat stb.) az egyes betegségek konkrét aetiológiai té­nyezőit, pathogenetikus mechaniz­musait, diagnosztikájukat, therá­­piájukat és prophylaxisukat tanul­mányozzák, addig a szociálhygiene feladata a lakosság egészségi álla­pota és a társadalmi lét közötti összefüggések, ezek törvényszerűsé­geinek a tanulmányozása. A SzU-ban még nem is olyan ré­gen sokan nem sokra értékelték a szociálhygienét, sőt voltak olyanok is, akik tagadták létjogosultságát Érvük a következő volt: ha a szo­ciálhygiene feladata az, hogy a tár­sadalmi létnek a lakosság eü.­álla­potára történő befolyását tanulmá­nyozza, akkor ennek csak az osz­tálytársadalmakban (a kapitaliz­musban) van létjogosultsága, a szo­cializmusban azonban nincs, mivel ORVOSI HETILAP 2785

Next