Orvosi Hetilap, 1968. december (109. évfolyam, 48-52. szám)
1968-12-22 / 51. szám - Soltész Lajos: Az érátültetés egyes időszerű kérdései
2804 ORVOSI HETILAP A korszakalkotó lépést a thrombendarteriectomia (desobliteratio) műtéte jelentette. A műtét lényege, hogy obliterált, scleroticus artériákon az elzáró szervült thrombust rövid arteriotomiás nyíláson keresztül az intimával és a media scleroticus belső részével kiemeljük az arteria lumenéből (1. és 2. ábra). A nyílást foltplasztikával zárjuk. Az arteria átjárható marad, ha a kielégítő perfusiót erőteljes oda- és akadálytalan kiáramlás biztosítja. Az intima fosztott arteria sorsát vizsgálták. Azt gondolták, hogy az intima defectus két vége felől a belső hártya regenerálódik. A széleken, máskor oldalágak beszájadzása környékén, meg lehet figyelni egyes esetekben, hogy az endothel rákúszik a media külső részéből és az adventitlából álló érfalra, de ez a folyamat csak igen korlátozott mértékű. Ma úgy tudjuk, hogy a megmaradó érfalat fibroblastokból álló réteg fedi be, s a lumen felé eső részen a sejtek az áramlás irányában lelapulva a felszínt simává teszik (3. ábra). A neointima tehát lényegében sárj szövet, mely hegszövetté alakul. Ez a megismerés döntő hatást gyakorolt az érátültetés és helyreállító érsebészet fejlődésére. Hatalmas léptekkel vitte előre az érprothesis problémájának kutatását. Állatkísérletekben tisztázni lehetett a beültetett különböző transplantátumok sorsát, mely lényeges vonásaiban emberen végzett műtétek után is hasonlóan alakul. A transplantatumok a gazdaszervezetben átépülnek. E folyamat a transplantatumok különböző fajtáinál (homoio-, hetero-, alloplasticus) mutat egyes sajátos jellemvonásokat, de alapvető lényege azonos: az eredeti morphológiai structúra leépülése közben új szövetek képződnek, s a functiót ezek biztosítják. Homoiotransplantatumokban akár friss, akár konzervált érsegmentumokról van szó, az eredeti sejtek fokozatosan elpusztulnak, legkorábban az endothel, az elasticus elemek degenerálódnak, az arteriafal vékonyabbá válik. Az elpusztuló intima felett fibrin válik ki, fibroblastok nőnek be, a sarjszövet hegesedik. Az elvékonyodott, hegesedő fal aneuryzma képződésre hajlamos, annak minden szövődményével. Heteroplasztikus transplantatio alkalmával a gazdaszövet reactiójának kifejezéseképpen leukocyta-, majd lympho- és plazmocytabeszűrődés lazítja fel az érfalat, elpusztul az intima, helyén vékony fali thrombus alakul ki. Ez egyes esetekben növekedik és rövid idő alatt elzárja az ér lumenét, máskor a transplantatum falában kiterjedt necrosis támad, mely rupturát, vérzést okoz. Ha a degeneratív folyamatok progressiója lassú, idő van fibroblastok benövésére, s a transplantatum helyét hegszövetből álló cső foglalja el. Ez a folyamat elsősorban enzymmel előkezelt heterotransplantatumok esetén figyelhető meg. Az ilyen prothesisek fő szerkezeti eleme collagenszövet, melynek antigénhatása, az általa kiváltott szöveti reactio enyhébb. Alloplasztikus, műanyag transplantátumok structurális váza nem pusztul el. A prothesis belső és külső felszínét, hézagait fibrin lepi be és tölti ki, melybe fibroblastok nőnek, majd fokozatosan hegszövet képződik (4. ábra). Kísérleti állatokon rövid szakaszú allotransplantatum belső felszínét szélei felől bevonhatja endothel, emberen nem sikerült endothel bélést kimutatni, jól működő transplantatumokban sem. A műanyag prothe- 2. ábra. 2 beteg arteria femoralis superficialisából desobliteratio alkalmával kiemelt praeparatumok. 3. ábra. Thrombendarteriektomia műtéte után 6 héttel kimetszett arteriarészlet szövettani képén az intima helyén fibroblastokból álló újszövet látszik. 4. ábra: Kötőszöveti sejt körül nagy mennyiségű collagen rost látszik. Állatkísérletben beültetett műanyag érpropthesis elektronmikroszkópos szöveti képe 6 évvel a beültetés után (Kádár Anna dr., BOTE II. sz. Kórbonctani Int. készítménye).